Július 15.

Veszprémbe mentünk "rokonlátogatásra" :-)
(Ennyit akkor nem mászkáltunk együtt, amikor gipsz nélkül volt a gyerek)
Nem sokat maradunk, csak pár napot :-) Mondjuk annyi szépséghibája azért van a dolognak, hogy a negyedikre kellett feljuttatni ill. le is, Danit.. babakocsi, gipszes merev lábak, szűk lépcsőház.. asszem mindent elmondtam ezzel kapcsolatban. Mire felértünk, nem nagyon jutott levegő ..

Július 10.

Tény, hogy nagyon erős gyógyszert kapott, de ennyire nem hittem, hogy keveset fog nyűglődni. Pár nap alatt annyira megunta a fekvést, ülést az ágyon, fotelban, hogy kitapasztalta, milyen módon tud könnyen lemászni az ágyról és csúszni mászni a földön..
EGY HŐS!

Annak örömére, hogy ilyen jól viseli Dani ezt a tortúrát, elmentünk Apa vidéken élő régi barátjához látogatóba, és csináltunk egy jó kis grill-partit :-) Dani is élvezte, hogy nem a megszokott környezet veszi körül. Jókat evett, nevetgélt, este kellemesen elaludt a kocsiban mire hazaértünk.

Július 1.

Reggel 9:30 kor indult el a betegszállító mentő velük hazafelé .. 12:20-ra meg is érkeztek a ház elé :-) Számomra meglepően jó kedvű volt Danika, de inkább ilyen legyen, mint sírjon, mert így vele örülünk mi is :-) Ha sír.. és tudom, hogy tehetetlen vagyok, az jobban fáj, mert a fájdalmára csak gyógyszert tudok adni, átvállalni sajnos nem tudom - pedig inkább azt tenném.
A lényeg, hogy túl van rajta, most jön a neheze szerintem, a megfelelő tisztán tartása.. úgy, hogy közben jól is érezze magát.. pelus, mindkét lábán combközépig érő gipszben.. hát.. nagy mozgásteret nem enged neki.. nyáron.. mikor pancsolni szeret amikor csak teheti.. kegyetlen az élet!