Rend... béke... nyugalom...

Tegyél rendet az életedben. Nem azt mondom, hogy mindent és mindenkit dobj ki, de nézz körül alaposan, söpörd ki az oda nem illő dolgokat. Ami visszahúz, ami leural, ami könnyet csal a szemedbe, azt ne tartogasd, ne akarj rá nézni minden nap csak azért, mert megszoktad, hogy ott van és úgy gondolod, hiányozna.
Tudod, az új, jó dolgok igazából nem férnek meg, nincsenek összhangban azokkal, amiktől tényleg jobb lenne már megszabadulni.
Teremts harmóniát a lelkedben, az életedben… Szabadulj meg neheztelés nélkül a múlt fájó darabkáitól, hogy legyen hely befogadni azt a számtalan csodát, ami még rád vár.
• Jurák Kata •

A minőség!

Korábbi bejegyzésben Új segítség a családban címmel még örömmel számoltam be arról, hogy megkaptuk a fürdetéshez használható gurulós széket, ami befért a konyhán keresztül haladva a fürdőszoba ajtaján is :-) Nem akadt el a tűzhely és a hűtő előtti "kanyarban"...
Ma este a fürdetés után a szobába érve úgy döntött, hogy elege van, és kissé megfáradt a kereke Dani alatt...

Március 13. - Augusztus 26.

(Ismét jöhet a kerekesszékéből ki-, és beemelés, már most örül neki a derekam)

Fáradt a szívem

Várnai Zseni - Fáradt a szívem

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,

Csak jó úgy hosszan ülni a napon,

Nézni a fákat, és nézni az eget,

A messziről kéklő nagy hegyeket,

És lesni a fájó csöndet itt belül,

Amint a könnyhúrokon hegedül.

Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,

Meghalt talán, vagy alszik, pihen?

Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,

Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?

Tud-e még sírni, könnye van-e még?

Sikoltani tud-e, ha kínok-kínja ég,

Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,

Ha zúg fölötte vészes förgeteg?

S altatónótát, zengőt, édeset,

Dalol-e majd, ha elterül az est,

S a kisfiú álommesére vár,

Mely aranykertből aranyszárnyon száll,

Át a nagy, fénylő mesetengeren,

A fáradt, csöndes szívemet lesem