Reggel korábban ébredt, mint kellett volna, már itthon is tombolós rohama volt, szekrényt püfölt, és széket dobált kiabálva...
Viszont az iskolába már vidáman indult, ezért azt reméltem elég volt neki mára az itthoni tombolda... Sajnos nem így lett ☹
Így hozta meg Tomi (a betegszállító) azt mondta, hogy mikor berakta a mentőbe, még semmi baja nem volt... ☹
Mire hazaértek mindene véres lett... arca jobb oldalát, az orrát és baloldalon a homlokát már letörölgettem, mire eszembe jutott, hogy fotót is csináljak róla... Mert nem tudtam első ránézésre, hogy honnan indult a vérzés, mi sérült a fején... kezén?
Szerintem az orra vérzett, és azt kente mindenfelé (fejére, kezére arcára...)
Ebédnél már jókedvű és jó étvágyú is volt, de délután ismét dührohamai voltak...
Hétfőn mivel Apa volt a telefonnál Ő hívta az Ilka utcát... (eddig ugyanis más napokon szóba sem állt velünk a Dani neurológusa) de a doktornő lepattintotta Őt azzal, hogy kérjen időpontot az asszisztensétől, viszont az áhított időpontot adó hölgyet nem sikerültkapcsolnia, és később elérni sem tudtuk... egész délelőtt...
Holnap ismét kézbe veszem a dolgot! Amúgy is lejárt március végén a Tegretolhoz a neurológus javaslata, (van még itthon bőven, de...) anélkül nem írhatja ki a gyermek háziorvosa a gyógyszert...
Ha sikerül személyesen beszélnünk megkérdezem majd tőle, hogy nagyon zavaró-e számára a gyerekem, mert ha igen, úgy javasoljon neki másik orvost, aki a heti egy "beszélő" napon minimum meg is hallgatja a gondunkat... Nagyon jó szakember, de ez a lekezelő stílus, amit tapasztalok nála, nekem nem jön be, főleg azért, mert Dani issza meg a levét... ☹ (azt meg nem tűröm!)
Ez ma egy nem túl pozitív bejegyzés, gondolkodtam is rajta, hogy egyáltalán írjak-e róla, de igen, sajnos vannak ilyen napjaink is... nem csak rózsaszín ködben lebegve éljük az életünket.
A gond az, hogy egyre gyakrabban van ilyen dühöngő kitörése, és nem tudom, hogy ez simán a kamaszodása miatt van, vagy a gyógyszereire reagál már így...(?) de kiderítem, és megfékezem, mert így magára és másokra is veszélyes! Harapás nyomok a karján, amiket magának csinál, mikor dühöngés közben magába (is) harap... Hiába a kézvédő segédeszköz, azt állandóra csak nem tehetem rá a karjára, mert akkor annak a jelenléte miatt lesz ideges (amit meg is értek, én sem szeretném magamon).
Ha az kell hozzá, hogy más orvoshoz vigyem, akkor máshoz viszem! Így nem maradhat ez fix!
