A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dühroham. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dühroham. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 1., szerda

Betekintés az agyamba

...mert van az is... sőt lelkivilágom is...(csak most kissé romokban...)

Előre szólok, hogy csak saját felelősségre olvass!

Ma reggel felhívott az iskola egyik dolgozója, hogy Daniról érdeklődjön - felettese megbízásából.
Elmondtam neki, hogy a tegnapi nap és a mai is elég "vívós", Dani vív magával és a felhalmozódott felesleges energiáival... levezetésként a fotelt dobálja, és a szekrényeket veri ököllel, fejeli a homlokával... ezért sem jár a suliba, ahova amúgy a betegszállító mentősök már nem merik vállalni a szállítást, január eleje óta, mert a kocsiban is kb. így viselkedett az utóbbi időben nekik... Azaz, ütötte és fejelte a kocsi oldalát, az ablakot, a másik oldalán ülő kislányt is bántotta... :( A harmadik tanítási napon hívott a vezetőnő, hogy jobb lenne, ha tartanánk egy kis szünetet, mert ha a betegszállító központban úgy döntenek, hogy kiveszik a szállításból, akkor utána nagyon nehéz újra visszavetetni...(Köszönet a jó tanácsért!) Így azóta maradt velem itthon... ami szintén nem túl jó ötlet, mert fejlesztést sem kap, és társaságnak is kevés vagyok számára, mivel közösségre is vágyik, korabeli gyerekekre, nem csak egy felnőttre, aki ráadásul a muterja... (szerintem).

Ezután felhívott az intézmény vezetője is, hogy gondolkodjak el azon, hogy mit szeretnénk, mert így, hogy iskolába sem jár, ki kell jelenteni az iskolából, és intézzem el neki a külsős tanítást ami azt jelenti, hogy menjek be a szakértőkhöz ismét és írassam azt a papírra, hogy nem lehet intézményben, gyerekek közt az állapota miatt, mert ön-, és közveszélyes. Vagy keressek másik orvost, ha ez nem képes beállítani a gyógyszerezését a gyereknek! (Ez is egy jó tanács volt!) Meg is kérdeztem, hogy tud-e valakit esetleg ajánlani? Azt mondta van egy másik kislány az iskolában, aki szintén ilyen dühöngős volt, de azóta, mióta jártak ennél a dokinál semmi gond nincs vele! Ezért el is kértem az elérhetőségét, hogy Daniról is gondoskodni tudjon. Azt mondta utána néznek és visszahívnak.

(Persze, elég régen azt érzem már, hogy Daninak valami megoldás kellene, mert nem véletlenül kértem anno sem, a kézrágásra valami tanácsot a jelenlegi neurológustól... akkor felírt neki 1 fajta gyógyszert a Tegretol mellé... majd mondtam, hogy ez nem igazán használ... felírt MELLÉ még 1 félét - így már szedett a gyerekem 3 féle bogyót, és továbbra sem tett le a karjának rágásáról és a fejelésekről... Azóta akárhányszor hívom, vagy flegmán beszél velem, vagy nincs bent, vagy bent van, de nem ér rá, = nem lehet elérni. Egy ilyen gyerek mellett olyan orvosra van szükségem, aki elérhető, a gyerekem egészségét és érdekeit is nézi, nem csak azt, hogy milyen gyógyszarral lehet még tömni, ami azon túl, hogy a veséjét odavágja, semmire nem jó!)

Naná, hogy bőgtem/bőgök, mert mit tudok még tenni? Kb. azt érzem, hogy a lehetőségeim fogytán vagyok... és az eddig jól működő akksim most nagyon nem működik...

Visszahívott a kolléganő, és megadta az orvos nevét MOBIL számát is, hogy tudjak vele beszélni, és próbált vigasztalóan beszélni velem, mert érezte, hogy itt és most nem kicsit vagyok a padló alatt...

Megfőztem az ebédet, megetettem Danit, "megmasszíroztam" és elaltattam.
Ezután felhívtam a dokit és megérdeklődtem, hogy alkalmas-e az időpont arra, hogy beszéljünk, de sajnos nem ért rá, viszont holnapra megbeszéltünk egy telefonos időpontot.
Hívom holnap 11 óra után.
Várom! Bizakodó vagyok, jelenleg az utolsó reményem ebben a dokiban van...)
DRUKK!

Annyi pozitív változás azért történt azóta, hogy nem jár iskolába, hogy az utóbbi két hét csütörtökein volt nálunk a gyógytornász, aki az iskolába is jár hetente (hálás köszönet érte♥), és még egy alkalommal jön holnap.

Aztán... lesz, ami lesz... valahogy majd én masszírozom - jegyzetből, amit láttam a gyógytornásztól azt menet közben felírtam, és olvasva masszírozom, mozgatom át - ahogy most is... csak neki ugye nem 2 hetes tapasztalat van a fejében, kezeiben, mint nekem... de a semminél úgy gondolom, hogy ez is sokkal több Dani számára!

A neurológus továbbra is elérhetetlen...
A háziorvost ezzel nem zaklathatom... mivel nem hatásköre...

Lassan bekerülök a Lipótmezőre én is, és nem csak Danit fogom kezeltetni, hanem magamat is, mert az ilyen jellegű telefonok "túl jó hatással vannak" az idegrendszeremre...

2016. április 26., kedd

Dani éjjelenként jól alszik ☺

Na jóóóó, nem... de olyan jó legalább leírni, ha már megtapasztalni mostanában nem sikerül... 
A Virgoncban bezzeg jókat alszik... délelőtt, foglalkozások helyett... Délután tiszta kómás fejjel jön meg, nehezen vehető rá bármilyen játékra is... Ma végre kicsit felélénkült az ABBA Dancing Queen című számára, de annyira, hogy még "táncolt" is a kerekesszékében ☺ ♥ (aztán negyed óra elteltével ismét kókadozott és átmászott a másik szobában lévő ágyra aludni.... (brr...) izgalmas lesz az éjszaka ismét... 

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért engedem meg neki, hogy aludjon?

Nos... a válasz nagyon egyszerű: ha nem engedem meg, akkor tépi a fogaival a karját, vagy az én közelben lévő testrészem (csuklóm, karom, vállam, mikor mi van elérhető távolságban), fejeli a falat, borogatja amit a karjával elbír (fotel, szék, kerekesszék...kis szekrény).
Te mit választanál? 
Én azt választom, hogy virrasztok vele éjjel... és hagyom aludni, amikor álmos... mert jobb a békesség ♥

2016. április 13., szerda

Tanácstalan vagyok ☹ ...az állapota így nem maradhat!

Ma nagyon nem volt jó napja Daninak...
Reggel korábban ébredt, mint kellett volna, már itthon is tombolós rohama volt, szekrényt püfölt, és széket dobált kiabálva...
Viszont az iskolába már vidáman indult, ezért azt reméltem elég volt neki mára az itthoni tombolda... Sajnos nem így lett ☹

Így hozta meg Tomi (a betegszállító) azt mondta, hogy mikor berakta a mentőbe, még semmi baja nem volt... ☹
Mire hazaértek mindene véres lett... arca jobb oldalát, az orrát és baloldalon a homlokát már letörölgettem, mire eszembe jutott, hogy fotót is csináljak róla... Mert nem tudtam első ránézésre, hogy honnan indult a vérzés, mi sérült a fején... kezén?
Szerintem az orra vérzett, és azt kente mindenfelé (fejére, kezére arcára...)
A füzetébe egy oldalas beírás, amiben az igazgatónő leírta nekem, hogy egész délelőtt őrjöngött, és megharapott egy gondozót is... bútorokat is rongált a dobálásával... ☹
Ebédnél már jókedvű és jó étvágyú is volt, de délután ismét dührohamai voltak...

Hétfőn mivel Apa volt a telefonnál Ő hívta az Ilka utcát... (eddig ugyanis más napokon szóba sem állt velünk a Dani neurológusa) de a doktornő lepattintotta Őt azzal, hogy kérjen időpontot az asszisztensétől, viszont az áhított időpontot adó hölgyet nem sikerültkapcsolnia, és később elérni sem tudtuk... egész délelőtt...
Holnap ismét kézbe veszem a dolgot! Amúgy is lejárt március végén a Tegretolhoz a neurológus javaslata, (van még itthon bőven, de...) anélkül nem írhatja ki a gyermek háziorvosa a gyógyszert...
Ha sikerül személyesen beszélnünk megkérdezem majd tőle, hogy nagyon zavaró-e számára a gyerekem, mert ha igen, úgy javasoljon neki másik orvost, aki a heti egy "beszélő" napon minimum meg is hallgatja a gondunkat... Nagyon jó szakember, de ez a lekezelő stílus, amit tapasztalok nála, nekem nem jön be, főleg azért, mert Dani issza meg a levét... ☹ (azt meg nem tűröm!)

Ez ma egy nem túl pozitív bejegyzés, gondolkodtam is rajta, hogy egyáltalán írjak-e róla, de igen, sajnos vannak ilyen napjaink is... nem csak rózsaszín ködben lebegve éljük az életünket.
A gond az, hogy egyre gyakrabban van ilyen dühöngő kitörése, és nem tudom, hogy ez simán a kamaszodása miatt van, vagy a gyógyszereire reagál már így...(?) de kiderítem, és megfékezem, mert így magára és másokra is veszélyes! Harapás nyomok a karján, amiket magának csinál, mikor dühöngés közben magába (is) harap... Hiába a kézvédő segédeszköz, azt állandóra csak nem tehetem rá a karjára, mert akkor annak a jelenléte miatt lesz ideges (amit meg is értek, én sem szeretném magamon).

Ha az kell hozzá, hogy más orvoshoz vigyem, akkor máshoz viszem! Így nem maradhat ez fix!