Apa állapota... Az orvos szerint még nincs túl a nehezén... vért is kell kapjon...
Éjjel leállt a keringése, de sikerült visszahozni...
Rengeteg gyógyszert kap, a nyakába vezetett kanül segítségével, amit muszáj volt beültetni, mert a kezében úgy szétmentek a vénái, hogy ott lehetetlen egy olyat találni, ami vezet is... Beindították a veseműködését, ami tegnap még nem volt... de még nem zárnak ki semmit... a művese kezelést sem... nem bíztatnak semmivel (csak én próbálom erősíteni Őt is), de mindent megtesznek érte, amit tudnak.
Hazafelé néztem csak meg a telefonom, és nagyon megható, hogy olyan emberektől is kapunk segítséget, akiket nem is ismerünk, de úgy gondolják, hogy egy kicsit átveszik a keresztünket, és egy kis levegőhöz juthatunk segítségükkel.
Nem tudom elmondani, hogy milyen érzés... ezek kavarognak bennem: félelem, bizakodás, hála, szeretet, aggódás, féltés, remény, szomorúság, kétségbeesés, bánat, öröm, meghatódottság, fohász... Muszáj erősnek lennem, akkor is, ha már nem nézem ki magamból, hogy holnap is képes leszek felkelni...
DE van egy Kisfiam, akinek én vagyok az egyedüli támasza, van egy Párom, akit szeretek és nem hagyom magára ♥ Eddig sem volt sétagalopp az életünk, de valahogy mégis megoldottunk mindent. Ezt is muszáj túlélnünk EGYÜTT! ♥
♥ NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! ♥
