Apa végre itthon! ♥

Szuper meglepetés készült Apának, reggel meg is érkezett az Economic ápolási ágy és a hozzá való Arsos plus matracrendszer, hogy a kórházban gyűjtött felfekvései hamarabb gyógyuljanak és a továbbiak kialakulását megelőzzük!

Economic ápolási ágy

Arsos plus matracrendszer

Nagyon kedves Ember hozta ki házhoz és szerelte össze pillanatok alatt, majd elmondta mit, hogyan, de ezt nyomtatva is megkaptam egy kis csomagban, a bérleti szerződéssel együtt. ♥ Gyorsan el is utaltam az első havi bérleti díjat (20.000 Ft, mert ők azzal támogatnak minket, hogy a sima matrac árában bérelhetjük a levegőset ♥ KÖSZÖNJÜK Pro Klinimed XXI Kft.! ♥)
Gyorsan megágyaztam, lepedő... csomók a csücskökbe, szépen kifeszített lepedőre egy haránt lepedő, és indult a várakozás ☺ ♥

Majd megérkezett az Apa ♥ a betegszállító fiúkat nem irigyeltem, mert az ajtónál ággyal befordulni nem volt kis feladat... (nekem még székkel is nehéz, olyan kicsi a hely a fordulásra) de ügyesen megoldották! Le a kalappal előttük! ☺
A szobába érve mondta, hogy a franciaágyra kell Őt tenni... én meg mondtam, hogy nem-nem! Nem értette, mert háttal volt és nem láthatta a meglepetést... amikor a fiúk az ágya mellé értek... könnyes lett a szeme, hogy ilyen szuper ágyat tudtam Neki bérelni és nagyon meghatódott ♥ A fiúk átemelték a betegszállítós ágyról Apát, én kifizettem a szállítást és adtam egy kis zsebpénzt üdítőre, kávéra, mert azt nem kértek és el is köszöntek, mert még sok beteg várta őket... KÖSZÖNJÜK! ♥

Apa szépen belakta az ágyát, elhelyezkedett, kezébe adtam az ágy távirányítóját, hogy tesztelni tudja, melyik gomb mit mozgat ☺ ♥

Befőzés: BOLDOGSÁG BEFŐTT készül ♡♡♡

Húúú, hát azt sem tudom, hol kezdjem, mert olyan boldog vagyok, hogy csuda, de haladok sorban... 
Készül a "BOLDOGSÁG BEFŐTT" ♡♡♡ 

...tehát:

♡ tegnap is és ma is bemehettem EGYEDÜL az Apához, mert a Mamácska bevállalta Danit is, és a szőrösgyereket is ♡♡♡  Sőt! Tegnap este, még az egésznapi munka után Papus is otthon maradt velük, hogy mi a Mamácskával kettesben eltudjunk menni vásárolni Solymárra az Auchanba... egy kis "csajos" esti vásárlást tartottunk... (hogy mi mindennek lehet örülni, ugye?!) ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! 

♡ ma délelőtt, reggeli után, ismét a Mamácskához kerültek a gyerekek, és mehettem Apához, hogy a sebész, megmutassa az átkötés folyamatát (amit itthon majd nekem kell végeznem!) mivel csak ennek az infónak tudatában engedheti haza. ÉÉÉÉÉS! Holnapra a mentőt is megrendelték! ♡♡♡ 
(azt csak halkan említem meg, hogy tegnap óta is sokkal csúnyábbak a felfekvései, mert ez a nap inkább az ÖRÖMRŐL szól!)

♡ látogatásom alatt Apa jó kedvű(bb) volt és evett is, amit vittem neki, mert a kórházit továbbra is csak kóstolja... de amit én adok... az jó ♡♡♡ 

♡ Mária (a kórházi szociális munkatárs) is bejött hozzánk és örömmel újságolta, hogy megtalálta a dokumentumokat, amit még a sebészeten ugyan kitöltöttünk, de el is maradt a nagy költöztetésben az osztályok közt... Karcsi járandóságaihoz pedig kellenek, és be is adja őket. KÖSZÖNJÜK!  ♡♡♡

♡ hazahoztam a gyerekeket a "Mamahotelből"  ♡♡♡  itthon sajnos a háziorvossal nem tudtam elintézni, hogy Dani székletmintájának leadásához beutalót írjon, és a tüdőszűréshez is, mert ezeket kérték pénteken a Szent Rita munkatársai... ill. egy igazolást ezek eredményével arról, hogy Dani egészséges és mehet közösségbe! Sebaj! Holnap a gyermekorvosunk helyettesétől beszerzem! (Valahogy megoldom!)
Azt viszont sikerült vele megbeszélnünk, hogy Karcsinak az itthoni ápoláshoz a Naposoldaltól küldenek nekem segítőt, aki két naponta segít átkötözni az Apát  ♡♡♡  KÖSZÖNÖM!

♡ belépve fb-ra egy engedélykérő privát üzenet fogadott, a többi ismerős üzenete mellett  ♡♡♡  amiben egy kedves ismeretlen hölgy, a figyelmembe ajánlotta a Pro Klinimed XXI Kft. oldalát, mert az Édesapjának is tőlük bérelnek szuper ágyat, matraccal, ami hamar, látványos gyógyuláshoz segítette a felfekvéses bőrét. Azonnal telefonáltam is az általa ajánlott hölgynek, aki nagyon kedves volt, megértő, segítőkész, és FIGYELEM! HOLNAPRA, már jön is az ágy Apának! ♡♡♡ állítható elektromosan, a dőlésszöge, a fej alatti rész is külön, a láb alatti rész is, és maga az ágy is fel-le engedhető, így az ápolásban is nagy segítség lesz, ráadásul a matrac kifejezetten ilyen problémákra való, szintén elektromos, levegős... Izgatottan várom a holnapot! Bízom benne, hogy az ágy hamarabb érkezik és a mentősök már arra tudják Apát áthelyezni ♡♡♡

♡ még van valami készülőben a háttérben, de tudjátok, előre már semmit nem merek elkiabálni, mert az rendszerint blokkolja a folyamatot... szóval van valami a levegőben, de majd nyugtával a napot módon kivárom, hogy a tutit írhassam róla! Addig is... ♡♡♡ 

BOLDOG VAGYOK! ♡♡♡
IGEN, BOLDOG, mert Apa is jobban lesz itthon, velünk ♡♡♡ az ágy sem ingyenes, de úgy érzem Apa megérdemli, hogy a legjobbat kapja! ♡♡♡

HÁLÁS VAGYOK!
Mert vannak, akik segítenek is, nem csak kampánybeszédekkel szédítik a népet, hanem valóban CSELEKSZENEK! Válaszolnak a leveleimre! Nem lépnek át rajtunk, mint egy száraz falevélen...

♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡

Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya. ♡♡♡

Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a gyengédség iránti vágya nem teljesül. 
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember. 
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt. A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát. Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van.
Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést. Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT - idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta? Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi
más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő. ♡♡♡
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk - fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés. Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.
A szeretethez bátorság kell.
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk? Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra. ♡♡♡

(forrás: donnantul)

Meglepetés, jó is... rossz is...

Hajnal 2 után aludtunk el...
Délelőtt két Angyal kopogtatott az ajtón, meglepetés vendégek, akik Daninak hoztak meleg ételt, és érdeklődtek Apa felől, lelki támaszt adtak, közben Dani is felébredt és kicsit Őt is segítették, hogy ne csak én legyek Vele ♥

Látogatásuk alatt megérkezett egy kedves Barátnőmtől is a csomag, amiben Daninak elküldte a szekrény aljában ránk várakozó nadrágot, ami az Apukájáé volt ♥ Hibátlan, tökéletesen kényelmes Daninak, csak a szárát kell felhajtani, köszönjük szépen Rióka! (Apához már ebben vittem ♥)

Ebéd után ismét visszamászott aludni a kisszobába... Én pedig telefonáltam néhány helyre... muszáj megoldáást találnom a további életünkre!

Délután pedig, mivel nem akadt segítségünk, ismét busszal (az egyik pont az orrunk előtt ment el, de így volt időm visszajönni a körömvágó ollóért és a szemüvegemért, amit vinni akartam, csak az agyam...) és villamossal (a negyedik volt alacsonypadlós) jutottunk el Apához ♥

Buszra várva...

A villamoson már nagyon álmos...

Aludni kéne, de hogy?

A legutóbbi látogatásunk még az intenzíven volt, ahol azt láttam, hogy szépen foglalkoznak vele és ennek is köszönhetően szépen erősödött, gyógyult, a hangulata is viszonylag jó volt, az állapotához képest ♥

A mai látvány az osztályra visszahelyezés után... SOKKOLÓ volt! :'( Az orrából egy vastag cső lóg, ami gézzel van rögzítve a fejéhez (gyomorszonda? :O ...mi történhetet?) ... a rengeteg epe kivezetéséhez... Egy nagyon undok nővér éppen ennek a tasakját ürítette ki, mikor megérkeztünk... majd számonkérő hangnemben kérdezte, hogy behoztam-e a férjem inzulinját? Mondtam, hogy mivel senki nem szólt róla, hogy vigyem... a férjem értékeit meg hazaküldték velem, nem értem, hogy miért nem telefonált nekem senki, hogy vigyem be? Kikelve magából, közölte velem, hogy ők nem azért vannak ott, hogy telefonálgassanak! Én pedig magamhoz képest is nagyon visszafogottan csak annyit feleltem, hogy ez érthető, én viszont nem vagyok látnok... tehát, ha nem szólnak, nem tudom, hogy a kórháznak szüksége van valamire a férjem ápolásához! Ezért is van megadva a kórlapon a telefonszámom... de köszönöm, hogy jelezte, így már tudok róla, és amikor legközelebb jövünk, behozom.

Értem, hogy sok a beteg. Értem, hogy kevés a fizetés. Értem, hogy kevés a nővér. Egy dolgot viszont nagyon nem értek; aki ezt a hivatást választja, az ezeket mind-mind előre tudva választja (vagy nem)... Senkit sem köteleznek arra, hogy ápolónőnek menjen. De aki így dönt, attól úgy gondolom az lenne a minimum, hogy a betegeket emberszámba vegye ( = érett embernek, felnőttnek tekint)! Mindenkinek lehet rossz napja... de nem a betegeken kell ezt levezetni! :(

Apa ismét nagyon gyenge állapotban, a szája kiszáradva, beszélni alig tud, de elmondta, hogy amikor felkerült az intenzívről, még maradnia kellett volna... itt hiába mondta, hogy nem kér enni, megtömték, mint valami libát, aztán lecseszték, amiért visszahányta az üvegbe az innivalóval... egész éjjel hányt 5 vesetálat hányt tele, mire komolyan kezdték venni, addig csak szídták, amiért hányni mer... (de tenni ellene nem tettek semmit). Majd mikor elsírta magát a tehetetlenségében és megaláztatottságában az orvosnak, akkor ledugták a gyomorszondát... azóta ott van és több zacskót töltött meg a váladék... Olyan elesett... hogy fáj a lelkem, ahogy Ránézek... Osztódni nem tudok, Dani nem maradhat velem sokáig az osztályon a szobában, meg ez ugye egy kórház... (de így is hősiesen viselkedett, mintha érezte volna, hogy most ne... KÖSZÖNÖM! ♥) Ugyanakkor Apát is nehezen hagyom ott, bár szerencsére az éjszakás nővér nagyon kedves volt. Az esti vizitnél a doktornő kérdezte, hogy iszik-e folyadékot? Mondtuk, hogy az előző nővér, kifejezetten megtiltotta az itatást, csak szájnedvesítést engedélyezett... A doktornő pedig azt mondta, hogy tessék itatni, mert nem kell, hogy kiszáradjon!
Kértem Neki olyan fecskendőt, ami az intenzíven is nagyon jól bevált, így amikor nem vagyok mellette, akkor is tud belőle szépen inni és nem folyik mindenhova, mint az üvegből... Megmostam a fogát, kicsit áttörölgettem... adtam Neki inni, és mondtam pár pozitív dolgot, amitől kicsit erősödhet, hogy ne csak szomorkodjon... Próbáltam sokat mosolyogni, miközben belül zokogtam és szívem szerint üvöltöttem volna... Persze gondolom Ő is pont így tesz... erősnek akar látszani, a fájdalmait elrejtve, hogy ne szomorkodjak miatta...
Hol van az én fájdalmam az Ő fájdalmához...(?)
Megbeszéltük, hogy beszélek reggel az orvosával... mert ez így borzalom... ha lelkileg nincs jól, a teste is nehezebben gyógyul...

Fájó szívvel hagytam ott, de Dani türelmetlenkedni kezdett, így muszáj volt, nehogy nagyon "belendüljön"... Elköszöntem Tőle és kifelé odamentem a nővérkéhez, kértem, hogy egy picit ha tud nézzen rá többet, mert nagyon maga alatt van... és szeretném hazahozni is!

A villamosra várni kellett, mert nem alacsony padlós jött most sem elsőre, Dani már azt sem tudta, hogy üljön a székében... hogy feküdhetne inkább benne... amikor elővettem a pulcsiját, akkor vettem észre, hogy a körömvágó készlet a táskában maradt és Apa kezén a körmöket nem vágtam le :( (ennyire sokkolta az agyam a látvány...)
A buszmegállóhoz érve egy nagyfiú várakozott az őszülő Apukájával ez bíztató volt, vagy ők is lekésték, vagy még nem ment el a busz, gondoltam magamban... beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy a nagyfia 33 éves és súlyos autista, akivel csütörtökönként uszodába járnak, onnan tartanak hazafelé... 21:47 kor jött is a busz, ott is beszélgettünk az Apukával, nagyon kedves Embernek tűnt első látásra is nagyon segítőkész volt... mielőtt leszálltak volna, a kezembe nyomott egy papírpénzt azzal, hogy "Nem akarom megsérteni, vegyen valamit a kisfiának, úgyis jön a pünkösd!"... és kedvesen, mosolyogva le is szálltak... Szinte megköszönni is alig volt időm, nemhogy felfogni... és akkor nem is néztem meg, hogy mit is adott... mert maga a gesztus is nagyon meghatott ♥
Mikor 22:35-re hazaértünk, és lepakoltam a cuccainkat, akkor láttam csak meg, hogy ez bizony nem 500-as, egy kis csokira, vagy valamire, hanem 10000 Ft. Talán jobb is, hogy nem a buszon sírtam el magam, mert így nem látta senki... KÖSZÖNJÜK! ♥

Nem tudom mi az, ami nem zsibbad rajtam, de legalább ott voltunk, és egy picivel jobbá tettük Apának a kórházban töltött idejét ♥

Szerk.:
Az esti fürdetéshez vetkőzve is fura volt Dani térde... kapott ugyan rá krémet, de nem sokat használt (szerintem) pedig azóta is kenegetem Neki... Pirosabb és ducibb is lett, a zuhanytálcába is nagyon félve mászott le a székről... védve a térdét... zuhanyzás után a szokásos ki be mászkálós órák száma is lecsökkent... 1× kimászott mellőlem a kanapéra, de nem sokkal később vissza is jött, aztán szépen el is aludt... két kezével átkarolva a karomat... ♥
Holnap vele is sebészetre mehetek... :'( 

Látogatás ma... hírek Apáról

Édesapám ma is eltudott jönni értünk, és bevitt minket az Irgalmasrendi kórházba, Édesanyám pedig küldött Daninak főtt ételt ♥ Köszönöm szépen! ♥

Apa állapota... Az orvos szerint még nincs túl a nehezén... vért is kell kapjon...
Éjjel leállt a keringése, de sikerült visszahozni...
Rengeteg gyógyszert kap, a nyakába vezetett kanül segítségével, amit muszáj volt beültetni, mert a kezében úgy szétmentek a vénái, hogy ott lehetetlen egy olyat találni, ami vezet is... Beindították a veseműködését, ami tegnap még nem volt... de még nem zárnak ki semmit... a művese kezelést sem... nem bíztatnak semmivel (csak én próbálom erősíteni Őt is), de mindent megtesznek érte, amit tudnak.

Hazafelé néztem csak meg a telefonom, és nagyon megható, hogy olyan emberektől is kapunk segítséget, akiket nem is ismerünk, de úgy gondolják, hogy egy kicsit átveszik a keresztünket, és egy kis levegőhöz juthatunk segítségükkel.
Nem tudom elmondani, hogy milyen érzés... ezek kavarognak bennem: félelem, bizakodás, hála, szeretet, aggódás, féltés, remény, szomorúság, kétségbeesés, bánat, öröm, meghatódottság, fohász... Muszáj erősnek lennem, akkor is, ha már nem nézem ki magamból, hogy holnap is képes leszek felkelni...
DE van egy Kisfiam, akinek én vagyok az egyedüli támasza, van egy Párom, akit szeretek és nem hagyom magára ♥ Eddig sem volt sétagalopp az életünk, de valahogy mégis megoldottunk mindent. Ezt is muszáj túlélnünk EGYÜTT! ♥

♥ NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! ♥

Gyereknap margójára ♥

Azért születtem e világra, hogy az anyukád legyek, s szívem minden szeretetével Téged szeresselek.
Míg élek gondoskodom Rólad, s halálommal a szerelmem irántad el nem múlhat. ♥

Jóra tanítók ♥

Aranyosi Ervin: Jóra tanítók

Fogyatékkal élnek. Ne hidd azt hogy mások!

 Önzetlen szeretnek, mint az óvódások.

 Próbálj te is nekik szeretetet adni,

 ha tiszta a lelked, könnyebb elfogadni.

 Ne az észre hallgass, inkább a szívedre!

 Nem élhetnek Ők sem, köztünk, számkivetve.

 Fogadjuk el Őket, vegyük emberszámba,

 mert közénk születtek, ebbe a világba.

 Isten gyermekei, s cipelik a terhet,

 amit magunkfajta tán nem is cipelhet.

 Nehéz feladatot rótt rájuk az élet,

 mégsem várnak többet: erőt, emberséget.

♥ Aranyosi Ervintől még több IDE kattintva ♥

Szeretettel ♥

Köszönet

Gondolkodtam, hogy adjak-e helyet a blogban a múlt vasárnapi történéseknek... eleinte úgy gondoltam, azért sem írok negatív dolgokat, de a negatívok említése nélkül a pozitív nem lenne annyira érthető azoknak, akik csak olvasnak és nem voltak ott...

Azt  eddig meg sem említem, hogy a buszról a leszállás már csütörtökön sem volt egyszerű... Mozgássérült jelzővel jelezte Apa, a leszállási szándékát... mégis a buszmegállóban lévő járdaszigettől kb. 80 centire állt meg a busz, persze a söfőrnek esze ágában nem volt ezek után kiszállni és hátrabattyogni a rámpa kihajtásához, ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem csukja rájuk az ajtót! Csak egy kicsivel több figyelem kellene, ha már van ilyen jelzési lehetőség... nyilván másként látszik a sofőrnél is, ha ezzel a mozgássérülteknek szóló jelzővel jeleznek... nem kell kijönnie a kis kuckójából, csak közelebb állni a járdaszigethez.. nekem eddig a segítőkészségükkel nem volt gondom, még a buszt is letudták engedni kicsit(?) nem is értettem ezt a figyelmetlenséget...
Andinak viszont köszönöm a leszálláshoz nyújtott segítségét! ♥ Akkor olyan mérges voltam, hogy arra gondoltam fel kell jegyezni a járatszámot és jelezni a felháborodásunkat a központba, de a lakásba érve inkább Danival foglalkoztunk ☺

A vasárnapi történet ott kezdődött, hogy szemüvegeket kellett csináltatnunk... és kedves látszerész Barátnőm megajándékozott minket a látás élményével ☺ Köszönjük szépen!
Apa ment az elkészült szemüvegekért Danival, de az egyik buszt lekésték, a másikhoz meg már úgy siettek (egy óra múlva) hogy itthon maradt az a kis ővtáskája, amiben az iratai, és a pénztárcája van...
A BKV-n ingyenes az utazás Daninak és 1 fő kisérőnek, a volán buszokon ez nem így működik... (ez számomra is most lett csak tiszta, mikor felhívott Apa a buszról). Jöttek is az ellenőrök és lelkiismeretesen végezték is a dolgukat... felszólították Apát, hogy száljanak le a buszról Danival, és hozassa maguk után a pénzt és az iratokat! (Kívánom, hogy nekik is áldott szép legyen a Karácsonyuk! Talán akkor megérzik/megértik, hogy milyen is az...)
Hiába mondta, hogy a leszálláskor az ismerősünk kifizeti az utazás költségét, de utánuk kivinni nem tudja senki. Addig ment ez a "kedves" párbeszéd, míg egy Úriember megkérdezte mennyit kell ahhoz fizetni, hogy a busz végre elindulhasson és ne kelljen leszállniuk? 270 Ft (azaz kettőszáz hetven forint! ezt azóta sem tartom jogosnak, de ez más kérdés..) ez a bűvös összeg oldotta meg a továbbinulást, amit ezúton is nagyon szépen köszönök annak az Embernek, aki ezt ott kifizette helyettünk.
Hazafelé a vásárláshoz vitt kiskocsi üresen jött volna haza, ha egy Piliscsabai hölgy ki nem segíti Apát 1000 Ftot adott Neki, amit itthonról nem sikerült magával elvinnie... és a hölgy hallotta a telefonos beszélgetésünket, hogy Apa kissé megtörve (sírva) mondta nekem, hogy így nem tudja megvenni a mi kell a boltból...Sajnos nem tudom a hölgy nevét és adatait, de azt mondta, hogy nem is mondja meg a nevét sem, mert nem azért segít, hogy visszaadjuk Neki... Köszönetem neki is, hogy nyitott volt és segítőkész, mivel a mai világban ezek a CSODÁK, amiket nem tudok nem megírni és megköszönni!

Ugye számotokra sem kérdés, hogy vannak köztünk hétköznapi embernek látszó Angyalok! ♥

Még akkor is, ha a szárnyukat nem látjuk...

Mese a négy gyertyáról

Egyszer volt, hol nem volt, a földkerekség egyik legszebb helyén, állt egy gyönyörű épület. Templom volt ez, vagy egy kegyhely? Ki tudja? Volt rajt kereszt (abból több féle) is, csillag is, félhold is, és az ajtót két mosolygó Buddha őrizte. Az épület egyik díszes szobájában (ha jól látom, tán fenyő áll ott karácsonyi pompában....?), míves asztalon, egy szép, ám tövisekkel teli koszorún állt NÉGY GYERTYA. Bár szellő sem rezzent, templomi némaság és áhítat ült a szobában, a négy fényből három csak pislákolva égett. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amint egymással beszélgettek.

Így szólt az első:
- Én vagyok a Béke gyertyája! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.

Néhány pillanat múlva dörgés, villámlás támadt, s már csak egy vékony füstölgő kanóc emlékeztetett
az előbb még pislákoló lángra.

A második azt mondta:
- Én vagyok a Hit gyertyája! Sajnos az emberek nagy része fölöslegesnek tart. Nincs értelme tovább égnem.

A következő pillanatban egy sóhaj fuvallata hallatszott, ami kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a Szeretet gyertyája vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe vesznek, és amikor rájönnek, hogy szükségük lenne rám, akkor már mindig késő.

Fellobbant, majd elaludt... felparázslott és végleg kihunyt.

Sok idő telt el, csak a negyedik gyertya fénye égett rendületlenül, s rajzolt kört a mennyezetre szótlanul. Ajtó nyílott, egy gyermek lépett a terembe.
Csendben szólt:
- Jó helyen járok? Itt találom a Béke, a Hit és a Szeretet fényét?
Meglátta a három kialudt gyertyát, és felkiáltott:
- Hát mi történt veletek? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt...

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj gyermek! Amíg nekem van lángom, újra meg újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Nyújtsd a kezed! Én vagyok a REMÉNY!

A gyermek szeme felragyogott, mintha a gyertyák lángja lobogott volna bennük. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit...

Gyermekként keressétek a Békét,
Kamaszként se feledjétek a Hitet,
Felnőttként ne tagadjátok meg mástól a Szeretetet ♥
Soha ne adjátok fel a Reményt!

Várakozás ♥

Nem tudom, ki hogy van vele, de mi már nagyon várjuk a Karácsonyt ♥
Délutánonként és hétvégén is sok karácsonyi éneket éneklünk Danival, zenéket hallgatunk... ezzel is hangolódva az év legszebb ünnepére. Ajándékokat már rég nem veszünk egymásnak, mert számunkra nem az a fontos, hogy mi kerül a fa alá, hanem az, hogy szeretetben lehessünk egymással körülötte ♥

Akkor megyünk, amikor JÓL ESIK :D

Dani a héten leginkább velem volt itthon, ugyanis 13-án este a fürdésnél azt vettem észre, hogy kissé túl meleg volt a vetköztetésnél... megnéztük hőmérővel is: 38,5°C volt a láza ☹ Igazábol sem a viselkedésén, sem egyéb másban nem volt változás... gyógyszert ha nem feltétlen muszáj, nem adok Neki sem, ahogy magamat sem mérgezem minden szíre-szóra gyógyszerekkel...
Gondoltam megfigyelem reggelig... vacsi és fürdés után sem volt semmi extra, csak egy roham megelőző köhögésféle, de végül abból sem lett roham (Hála Istennek! ♥) Reggelre a láza is csökkent 37,7°C-ra, de így nem küldtem be közösségbe, mikor úgyis itthon vagyok. Sokat játszottunk inkább, énekeltünk, Halász Judit gyógyító Csiribiri koncertjét ♥ Dani vidáman, "repkedve" én olykor pityeregve néztük, és énekeltünk. Főztem finom pipihúslevest a gyógyszerek helyett ☺ Sétáltunk a szőrösgyerekkel...
Tegnap Zsuzsi elhozta nekünk a pelenkákat is, így végre ismét normális pelenka lehet Dani fenekén, nem az a zacskó jellegű nulla szellőzésű "ha nincs más jó ez is" cucc :P
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN ZSUZSI, hogy mindig számíthatunk Rád! ♥
Ma a megrendelt konyhai eszközökért mentünk be a Flórián térre, bár az eső csak nem akarja abbahagyni a munkáját, és öntöz szép szorgosan... Ha már ott volt dolgunk és gyalog is voltunk, hát végre lementünk az aluljáróba is, hogy a méltán híres, sokak által dicsért LÁNGOS - FLÓRIÁN TÉRI ALULJÁRÓ-t felfedezzük. A padon takaró alatt kuporgó Sanyi bácsihoz is odamentem és megkérdeztem, hogy meghívhatom-e egy friss, meleg lángosra? Meglepődött, elfogadta a meghívásom, kérdeztem, hogy milyet szeret? Meleg teát is vettem hozzá és együtt megettük a pultnál a valóban nagyon finom lángosainkat és megittuk a különlegesen finomízű teánkat, majd elköszöntünk. ☺ Nem bántam meg, hogy a személyes átvételt választottam a Pandortex Webáruház oldalán rendelés leadásakor. ☺

Meglepetés tőlem-nekem ;) mert kellenek az apró örömök a mindennapokba! ♥

Ma ismét nagyon pozitív napot zárunk. Hiába áztunk meg hazafelé, a kedvünk semmi sem szegi.
Az új konyhai segítőimmel készülhet a sok finomság, ma egy fahéjas, almás, diós kalácsot próbálok ki, és bízom benne, hogy jól sikerül! ♥ (Ha igen, akkor szerkesztéssel, utólag beteszem a fotót róla)
Ahogy ígértem, szerkesztés: az alma kimaradt, abból inkább pite lesz, hiszen azt is fel kell avatni! ☺

Dani jól van, hétfőn már ismét Virgonc-kodik a többiekkel ☺ez a LÉNYEG! ♥
Köszönöm a mai napot! ♥

Szelíden ♥

Varga Ibolya: Testámentom

Figyelj! – ha egyszer meghalok, 

Elfújok néhány csillagot 

Mint tortán a gyertyát 

Hát csak ne sirassatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok 

Némák legyetek, s szótlanok 

Ha temettek, ne földeljetek 

S szóval ne méltassatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok 

Könnyek nélkül búcsúzzatok 

Ha ismertetek, megértitek 

Ha nem, minek hazudjatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok 

Három edénybe rakjatok 

Szétosztván az isteneim között: 

Gyermekeimnek adjatok

Figyelj! – ha egyszer meghalok 

Ők érteni fogják, mire gondolok 

És ott adnak a szélnek engem 

Ahol a leginkább boldogok

Figyelj! – ha egyszer meghalok 

Vidámak legyetek, s boldogok 

Örvendjetek a tudásért, hogy 

Én már jó helyen vagyok

Figyelj! – ha egyszer meghalok 

És látsz egy fekete párducot 

Smaragdszemében ott ragyog: 

Valahol én is ott vagyok

Figyelj! – mert egyszer meghalok... 

De most kellenek a szép napok 

A törődés, a tiszta gondolat 

Őszinte szeretet, társ-tudat.

Mert a szívem még – hallod? 

Még eleven, még dobog, 

Most kell, hogy szeress 

Mert most még élek,

Most örülök a virágnak, ha kapok 

most még... - figyelsz rám? 

– Mert most még itt vagyok!

Elégedett és boldog vagyok! :-)

Ma nagyon eredményesek voltunk:

• Mivel nincs rá pénzünk (...és ha lenne, sem hiszem, hogy szívesen adnék ennyit érte) de nagyon megtetszett ez a kép, elhatároztam, hogy megcsinálom magunknak a saját verziónkat, ami ugyan nem lesz ilyen nagy, de a mértet nem is annyira lényeges, mint az üzenete ♥ ☺ Utánajártam kicsit és olcsóbban beszereztem néhány képkeretet, már csak a papír kell hozzá, és a nyugalom, amikor végre ismét kreatívkodhatok.
Az ötletadó kép:

(65×52 cm 8990 Ft)

 • Hazafelé randiztunk Apával ♥ és együtt mentünk tovább a szemerkélő esőben... Ő a Polgármesteri hivatalba, én pedig a bankba az elkészült cserekártyáért, és némi infóért. Kb. egyszerre végeztünk, és a zöldségesnél találkoztunk ismét ☺ Bementem míg vártam Rá, mert nyáron is olcsóbb volt náluk az eper, mint bárhol máshol, nem beszélve arról, hogy nem csak szép és illatos, de nagyon finom is VOLT! Mindig szép az árú. Nos a nézelődésem tárgya a krumpli volt (úri nevén burgonya) amiből volt több fajta is 15 kb-os zsákokban... Úgy néztem rá, mint Bendegúz a pénztárcára...
Ha úgy lenne, mint a mesében... és lenne hazaszállítás, de jó lenne otthonra... lenne miből főzni, és nem kéne cipelni a boltból haza... Nosza elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, mit vesztek, ha megpróbálom?
SEMMIT! (Ugyehogyugye!?)
Bementem hát és rákérdeztem, hogy "nem-e lehetne-e esetlegesen"... hogy házhoz hozzák, miután itt kifizetem? És nem fogjátok elhinni... (na jó, lehet, hogy mégis, de nekem nehezen sikerült)
VAN házhozszállítás náluk! Sőt, nem csak nekem, hanem bárkinek! ☺
Komolyan az esélytelenek nyugalmával kérdeztem rá, és olyan kellemes csalódás volt, mikor nem elutasító választ kaptam, hogy alig akartam hinni a fülemnek ♥ ☺ Összeválogattam, hogy miket szeretnék, kifizettem, ami könnyebb volt azt hazahoztam, és Apának jött a telefon közben, hogy mehet a kocsiért (délután ismét megy ki...) így megvártuk a buszt és Ő ment Pestre, én pedig jöttem haza, ahol a kis szőrösgyerek olyan örömtánccal fogadott, hogy azt hittem be is pisil örömében, de szerencsére kivárta, míg séta közben tehette meg ☺ (Jól nevelt, okos kis kutyus ♥)

• Ahogy hazaértünk Zsebivel a sétáról, az ajtót nyitottam, mikor csöngött a vonalas telefon... Anyukám hívott, hogy jönnek (azért hív a vezetékesen, mert tudja, hogy a mobilt bárhol felvehetem, de ha ezt felveszem tuti, hogy itthon vagyok, ugye milyen praktikus?) Hoztak Daninak 1 csokit, meg egy kicsit beszélgettünk, de sajnos dolguk volt még és el is siettek...

• Mikor bejöttem pár perc múlva jött a zöldségszállító a sok finomsággal ☺

• Utána Danit is meghozta a betegszállító mentő, vidám, az isiben is jól érezte magát a héten... már csak Apát kell megvárjuk, és teljes lesz a létszám ♥

Szép, és boldog napot mindenkinek! Még, ha szemerkél is az eső, vagy akár esik is! ♥

Útravaló ♥

Kovács Sándor

Útravaló

Mikor ezt olvasod, simogasd gyermeked.

Addig a tiéd ő, amíg ott van veled.

Öleld át kisfiad, mondd azt, hogy szereted,

Addig tedd meg ezt, ameddig teheted.

Ha a kicsi lányod kebledre öleled,

Érezni fogja ő, hogy nagyon szereted.

Ne mondd, hogy nincs időd.

Azt se, hogy fáradt vagy.

Nem jön vissza soha

Egy elmúlt pillanat.

Csengjen a fülében anyja szelíd hangja,

Pajzsként oltalmazza apja erős karja.

És amikor később útjára engeded,

Legyen útravaló a családszeretet.

Az idő múlását te észre sem veszed.

Mint madár fészkéből,

Kirepül gyermeked.

Várja őt az élet, tátong a messzeség,

Megoldandó dolog vár rá éppen elég.

Ha göröngyös útra téved a szekere,

Mindig legyen vele a fészek melege.

Tudtad-e?

"Magyarországon a halmozottan sérült gyereket nevelő családok háromnegyede a létminimum alatt él.
A többféle súlyos fogyatékossággal élő gyerekek családjai a legszegényebbek közé tartoznak.
Az állandó ápolás és gondozás az év 365 napján 24 órás felügyeletet jelent, így az egyik szülő biztosan nem tud dolgozni, miközben a gyógyszerek, a segédeszközök és az utaztatás is nagy többletköltségekkel jár. Még a legmagasabb, kiemelt ápolási díj is csak 47 ezer forint, pedig az államnak az intézeti ellátás jóval több kiadást jelentene. A szülők azt szeretnék, ha munkaviszonynak ismernék el az otthoni gondozást. Nem kérnek sokat: minimálbért és családi adókedvezményt szeretnének."

Forrás: ITT!

Gyönyörű nagy kertes házunk volt Mátranovákon, tehermentesen... Ma gyönyörű szép(nek annyira nem mondható) hitel a nyakunkon...
Mindez csak azért, mert muszáj volt eljönni onnan, ahol a törvényileg előírt tankötelességnek nem tudtunk volna eleget tenni... Most lehet azt kérdezni, hogy ha ilyen nehezen tudjuk megoldani az életünket, akkor miért nem mondtunk le Róla... vagy miért nem hagytuk a kórházban, mint azt az egyik ottani dolgozó javasolta...
Számomra sosem volt és nem is lesz az kérdés, hogy Dani velem/velünk lesz, míg élünk! ♥
Akármilyen nehezen is élünk, Ő a mi kisfiunk, és nem fogom kitépni a szívem és lemondani Róla!
Egy a jelszónk: MEGOLDJUK!

Más vagyok...

Háromszéki György

Más vagyok...

Rám nézel, látod, hogy más vagyok, 

De testemben nekem is szív dobog.

Bőrömön érzem megvető pillantásod,

Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.

Embernek születtem, pont ahogy te,

Vagyok én is a szüleim mindene,

Velem is több a világ, épp, mint veled,

Fordítsad hát rám lesütött szemed.

Szavaim néked tán nem szólnak szépen,

Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!

Nem beteg vagyok, egyszerűen más,

S hidd el, nekem is hiányzik egy társ.

Éppúgy, mint ahogy esténként neked,

Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet.

Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni,

Az utcát járva ne kelljen úgy félni:

A sok szomorú, sajnálkozó arctól,

Elég volt már, sok is a kudarcból.

Nézz a szemembe, lásd más vagyok,

De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.

Megszülettem, mert dolgom van itt,

S eléneklem szíved ki nem mondott dalait,

Ha egyszer meghallod a hangom a szélben,

Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.

Mert nekem minden kincsem ott lapul, 

Ezt hoztam én a másságommal vigaszul.

Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd,

Fogadd el őszinte szívem szeretetét.

† Szenteste ♥

Jézus születésnapját ünnepelve ami a legfontosabb volt számunkra az megvalósult!

Apa is hazaért időben, a Bátyus is eljött a Kedvesével ♥ 

Meleg otthonban tudtuk Őket fogadni. 

Kaptunk fenyőfát is (kettőt is, így az egyikkel mi is okozhattunk egy kis örömöt ♥)

A fa alá is volt mit tenni ㋡

25-én a Szüleimet és az Öcsémet hívtuk meg és mindenki nagyon jól érezte magát ㋡ 

HÁLÁS VAGYOK és VÉGTELENÜL BOLDOG!

♥ Hála-napló ♥

Végtelenül BOLDOG vagyok és HÁLÁS! Köszönöm Nektek! ♥

Lehet, hogy kéne a blogban külön erre egy oldalt nyitnom(?) ♥

- Nagyon szépen KÖSZÖNÖM Diának és a Balázs Gyógyulásáért Alapítványnak a mai meglepetést, amit a csomagos postás hozott!

- Szuve KÖSZÖNÖM a mai látogatást ♥ - rendesen kiböjtöltük,de remélem most már gyakoribb lesz!

- Ági, Neked annyira örülök, hogy végre itthon vagy, és sok év után végre ismét személyesen tudtunk beszélgetni ♥ A meglepetésekért külön HÁLÁM! Áldott Karácsonyt Nektek! ♥
- Kedves Márti Neked is köszönet, és drága párodnak itt is köszönöm, hogy elhozta, amit küldtél! Nagyon szép és békés ünnepet Nektek! ♥
- Estére Apa is hazaért (majdnem egyben), de legalább már itthon van!
- ha mindez nem lenne elég, még a fűtést is bekapcsolták! ;-)

Mit kérhetnék ezek után? Igazán semmi más nem kell a boldog Karácsonyhoz, még a henteshez kell eljutnunk, és beszerezni a káposztát, hogy a hagyományos töltött káposztát együtt készíthessük el Apával ♥ mert az csak úgy az igazi ♥

♥ KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK és SZERETTEK! ♥

Meglepetééés! ツ

Tegnap este becsengetett hozzánk egy helyes fiatalember, kezében egy papírral, hogy ha megengedem, akkor behozna pár dolgot... Azt sem tudtam mit mondjak hirtelen ツ a Solymári Vöröskereszt adományát hozta el, mint önkéntes, - ahonnan már eddig is sok segítséget kaptunk, amit ezúton is szeretnék megköszönni! - mert a gyűjtéséből mi is részesültünk.

HÁLÁS KÖSZÖNETÜNK az összes önkénteseknek és minden adakozónak! ツ

Már ettől is nagyon boldog voltam,de nem volt vége...
A rengeteg élelem mellé még behozott egy szép kis fenyőfát, hogy Karácsonyfa lehessen belőle ♥ amit Ő, mint a  Szóda-Richtár SE elnöke adott át, ezzel kívánt nekünk szép Karácsonyt!
KÖSZÖNJÜK az egyesületnek, és Áldott Ünnepet kívánunk mi is! ♥ 

A fenyőfát ki is vittem, nehogy túl meleg legyen neki a lakásban ♥

Az asztal jobb...ツ

... és a bal fele ツ

Próbáltam egyben is,de nem tudok olyan messze menni tőle, hogy minden látható legyen a képen ツ

Este még a radiátorok is melegek lettek! (Most mondja valaki, hogy csodák nincsenek!)

Azt hittem csak képzelődöm, hiszen senki nem volt itt megjavítani, vagy megnézni mi lehet a gond vele, de reggel is meleg lakásban ébredtünk ツ 

Így már biztosan nekünk is szép Karácsonyunk lesz! ツ ♥