Mindenből eleget!

Csak egyet kérj az élettől: mindenből eleget!

Annyi napfényt, hogy ragyogóbbnak lásd az életet,

annyi esőt, hogy értékeld a napsütést,

annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelked,

annyi fájdalmat, hogy értékeld az élet apró örömeit,

annyi nyereséget, hogy elérd a vágyaidat,

annyi veszteséget, hogy értékeld, amid van és

annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú.

Tudtad-e?

"Magyarországon a halmozottan sérült gyereket nevelő családok háromnegyede a létminimum alatt él.
A többféle súlyos fogyatékossággal élő gyerekek családjai a legszegényebbek közé tartoznak.
Az állandó ápolás és gondozás az év 365 napján 24 órás felügyeletet jelent, így az egyik szülő biztosan nem tud dolgozni, miközben a gyógyszerek, a segédeszközök és az utaztatás is nagy többletköltségekkel jár. Még a legmagasabb, kiemelt ápolási díj is csak 47 ezer forint, pedig az államnak az intézeti ellátás jóval több kiadást jelentene. A szülők azt szeretnék, ha munkaviszonynak ismernék el az otthoni gondozást. Nem kérnek sokat: minimálbért és családi adókedvezményt szeretnének."

Forrás: ITT!

Gyönyörű nagy kertes házunk volt Mátranovákon, tehermentesen... Ma gyönyörű szép(nek annyira nem mondható) hitel a nyakunkon...
Mindez csak azért, mert muszáj volt eljönni onnan, ahol a törvényileg előírt tankötelességnek nem tudtunk volna eleget tenni... Most lehet azt kérdezni, hogy ha ilyen nehezen tudjuk megoldani az életünket, akkor miért nem mondtunk le Róla... vagy miért nem hagytuk a kórházban, mint azt az egyik ottani dolgozó javasolta...
Számomra sosem volt és nem is lesz az kérdés, hogy Dani velem/velünk lesz, míg élünk! ♥
Akármilyen nehezen is élünk, Ő a mi kisfiunk, és nem fogom kitépni a szívem és lemondani Róla!
Egy a jelszónk: MEGOLDJUK!

FONTOS!

április 28.

Elég tré a helyzet, de csak azért sem leszek szomorú! Beszélgetek emberekkel, nekik sem jobb az életük... csak másként, más nehézségekkel küzdenek.. Ez most egy ilyen világ, ehhez kell alkalmazkodni, ha tenni ellene nem tudunk, akkor a körülményeinkhez képest kell a legjobbat kihozni belőle! Nem gondoltam sosem arra, hogy egy közösségi portálon oda jutok, hogy segítséget kérjek ... de más gondolt rá, és javasolta, hogy tegyem meg.. hátha..
(ennél cikibbet eddig nem éltem meg..)

Ildikó, egy kedves Anyuka úgy gondolta, ha anyagilag nem is tud, de valamilyen módon mégis szeretne segíteni nekünk, és a blog olvasása.. a beszélgetéseink után azzal a kérdéssel állt elő, hogy tehet-e ki egy segítség kérő megosztható írást .. hátha olyan is elolvassa, akinek lehetősége van a segítségnyújtásra.. Eleinte nem akartam, mert úgy gondoltam az én bajom, nem másoknak kell megoldani, hanem nekem magamnak, ahogy eddig is! De addig győzködött, hogy van az a helyzet, amikor már nem szabad szégyellni .. és igenis szólni kell, és kérni kell!
Hát rábólintottam.. Ha nem is abban amiben segítséget kértem, de másban igen érkezett segítség.. nem, nem anyagi (ez nem is meglepő, hiszen akiket ismerek.. szintén nem milliomosok..) de EMBERSÉG-ből kaptam sokat! Persze az is kiderült, hogy kik azok, akiknek egy kóbor kutya/macska, vagy egy menhely támogatásának megosztása... vadidegen embereknek nyújtható segítség posztolása fontosabb, mint azoké, akiket személyesen is ismer..
(Ez is érdekes volt számomra.. kissé megdöbbentő is.. de mindenesetre tanulságos!)
Tehát kikerült ez a kép .. és 2 nap áram (+1 nap kaja) mentesség után, azért csak sikerült (a magam erejéből, nem segítség által) feltölteni a villanyórát :-)

Köszönöm Ildikó!