A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: emberség. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 1., szerda

Betekintés az agyamba

...mert van az is... sőt lelkivilágom is...(csak most kissé romokban...)

Előre szólok, hogy csak saját felelősségre olvass!

Ma reggel felhívott az iskola egyik dolgozója, hogy Daniról érdeklődjön - felettese megbízásából.
Elmondtam neki, hogy a tegnapi nap és a mai is elég "vívós", Dani vív magával és a felhalmozódott felesleges energiáival... levezetésként a fotelt dobálja, és a szekrényeket veri ököllel, fejeli a homlokával... ezért sem jár a suliba, ahova amúgy a betegszállító mentősök már nem merik vállalni a szállítást, január eleje óta, mert a kocsiban is kb. így viselkedett az utóbbi időben nekik... Azaz, ütötte és fejelte a kocsi oldalát, az ablakot, a másik oldalán ülő kislányt is bántotta... :( A harmadik tanítási napon hívott a vezetőnő, hogy jobb lenne, ha tartanánk egy kis szünetet, mert ha a betegszállító központban úgy döntenek, hogy kiveszik a szállításból, akkor utána nagyon nehéz újra visszavetetni...(Köszönet a jó tanácsért!) Így azóta maradt velem itthon... ami szintén nem túl jó ötlet, mert fejlesztést sem kap, és társaságnak is kevés vagyok számára, mivel közösségre is vágyik, korabeli gyerekekre, nem csak egy felnőttre, aki ráadásul a muterja... (szerintem).

Ezután felhívott az intézmény vezetője is, hogy gondolkodjak el azon, hogy mit szeretnénk, mert így, hogy iskolába sem jár, ki kell jelenteni az iskolából, és intézzem el neki a külsős tanítást ami azt jelenti, hogy menjek be a szakértőkhöz ismét és írassam azt a papírra, hogy nem lehet intézményben, gyerekek közt az állapota miatt, mert ön-, és közveszélyes. Vagy keressek másik orvost, ha ez nem képes beállítani a gyógyszerezését a gyereknek! (Ez is egy jó tanács volt!) Meg is kérdeztem, hogy tud-e valakit esetleg ajánlani? Azt mondta van egy másik kislány az iskolában, aki szintén ilyen dühöngős volt, de azóta, mióta jártak ennél a dokinál semmi gond nincs vele! Ezért el is kértem az elérhetőségét, hogy Daniról is gondoskodni tudjon. Azt mondta utána néznek és visszahívnak.

(Persze, elég régen azt érzem már, hogy Daninak valami megoldás kellene, mert nem véletlenül kértem anno sem, a kézrágásra valami tanácsot a jelenlegi neurológustól... akkor felírt neki 1 fajta gyógyszert a Tegretol mellé... majd mondtam, hogy ez nem igazán használ... felírt MELLÉ még 1 félét - így már szedett a gyerekem 3 féle bogyót, és továbbra sem tett le a karjának rágásáról és a fejelésekről... Azóta akárhányszor hívom, vagy flegmán beszél velem, vagy nincs bent, vagy bent van, de nem ér rá, = nem lehet elérni. Egy ilyen gyerek mellett olyan orvosra van szükségem, aki elérhető, a gyerekem egészségét és érdekeit is nézi, nem csak azt, hogy milyen gyógyszarral lehet még tömni, ami azon túl, hogy a veséjét odavágja, semmire nem jó!)

Naná, hogy bőgtem/bőgök, mert mit tudok még tenni? Kb. azt érzem, hogy a lehetőségeim fogytán vagyok... és az eddig jól működő akksim most nagyon nem működik...

Visszahívott a kolléganő, és megadta az orvos nevét MOBIL számát is, hogy tudjak vele beszélni, és próbált vigasztalóan beszélni velem, mert érezte, hogy itt és most nem kicsit vagyok a padló alatt...

Megfőztem az ebédet, megetettem Danit, "megmasszíroztam" és elaltattam.
Ezután felhívtam a dokit és megérdeklődtem, hogy alkalmas-e az időpont arra, hogy beszéljünk, de sajnos nem ért rá, viszont holnapra megbeszéltünk egy telefonos időpontot.
Hívom holnap 11 óra után.
Várom! Bizakodó vagyok, jelenleg az utolsó reményem ebben a dokiban van...)
DRUKK!

Annyi pozitív változás azért történt azóta, hogy nem jár iskolába, hogy az utóbbi két hét csütörtökein volt nálunk a gyógytornász, aki az iskolába is jár hetente (hálás köszönet érte), és még egy alkalommal jön holnap.

Aztán... lesz, ami lesz... valahogy majd én masszírozom - jegyzetből, amit láttam a gyógytornásztól azt menet közben felírtam, és olvasva masszírozom, mozgatom át - ahogy most is... csak neki ugye nem 2 hetes tapasztalat van a fejében, kezeiben, mint nekem... de a semminél úgy gondolom, hogy ez is sokkal több Dani számára!

A neurológus továbbra is elérhetetlen...
A háziorvost ezzel nem zaklathatom... mivel nem hatásköre...

Lassan bekerülök a Lipótmezőre én is, és nem csak Danit fogom kezeltetni, hanem magamat is, mert az ilyen jellegű telefonok "túl jó hatással vannak" az idegrendszeremre...

2016. április 2., szombat

Jóra tanítók ♥


Aranyosi Ervin: Jóra tanítók

Fogyatékkal élnek. Ne hidd azt hogy mások!
 Önzetlen szeretnek, mint az óvódások.
 Próbálj te is nekik szeretetet adni,
 ha tiszta a lelked, könnyebb elfogadni.
 Ne az észre hallgass, inkább a szívedre!
 Nem élhetnek Ők sem, köztünk, számkivetve.
 Fogadjuk el Őket, vegyük emberszámba,
 mert közénk születtek, ebbe a világba.
 Isten gyermekei, s cipelik a terhet,
 amit magunkfajta tán nem is cipelhet.
 Nehéz feladatot rótt rájuk az élet,
 mégsem várnak többet: erőt, emberséget.

2013. április 28., vasárnap

április 28.

Elég tré a helyzet, de csak azért sem leszek szomorú! Beszélgetek emberekkel, nekik sem jobb az életük... csak másként, más nehézségekkel küzdenek.. Ez most egy ilyen világ, ehhez kell alkalmazkodni, ha tenni ellene nem tudunk, akkor a körülményeinkhez képest kell a legjobbat kihozni belőle! Nem gondoltam sosem arra, hogy egy közösségi portálon oda jutok, hogy segítséget kérjek ... de más gondolt rá, és javasolta, hogy tegyem meg.. hátha..
(ennél cikibbet eddig nem éltem meg..)

Ildikó, egy kedves Anyuka úgy gondolta, ha anyagilag nem is tud, de valamilyen módon mégis szeretne segíteni nekünk, és a blog olvasása.. a beszélgetéseink után azzal a kérdéssel állt elő, hogy tehet-e ki egy segítség kérő megosztható írást .. hátha olyan is elolvassa, akinek lehetősége van a segítségnyújtásra.. Eleinte nem akartam, mert úgy gondoltam az én bajom, nem másoknak kell megoldani, hanem nekem magamnak, ahogy eddig is! De addig győzködött, hogy van az a helyzet, amikor már nem szabad szégyellni .. és igenis szólni kell, és kérni kell!
Hát rábólintottam.. Ha nem is abban amiben segítséget kértem, de másban igen érkezett segítség.. nem, nem anyagi (ez nem is meglepő, hiszen akiket ismerek.. szintén nem milliomosok..) de EMBERSÉG-ből kaptam sokat! Persze az is kiderült, hogy kik azok, akiknek egy kóbor kutya/macska, vagy egy menhely támogatásának megosztása... vadidegen embereknek nyújtható segítség posztolása fontosabb, mint azoké, akiket személyesen is ismer..
(Ez is érdekes volt számomra.. kissé megdöbbentő is.. de mindenesetre tanulságos!)
Tehát kikerült ez a kép .. és 2 nap áram (+1 nap kaja) mentesség után, azért csak sikerült (a magam erejéből, nem segítség által) feltölteni a villanyórát :-)
Köszönöm Ildikó!

2012. november 6., kedd

november 6.

Az ELMŰ-sök jöttek, láttak győztek, és elmúlt az áram a lakásból.. (villanytűzhely és minden egyéb a lakásban leáll..) Se egy becsengetés, se bekopogás.. semmi.. Éppen a Barátnőmet köszöntöttem fel chaten ..
Ők nem tehetnek róla utasításban ezt kapták..
Én elhiszem, hogy mi nem fizettünk eleget és nem rendszeresen, de... azért az a minimum lenne szerintem, hogy felszólító levelet küldenek.. vagy ha már azt nem, akkor a kikapcsolás előtt bekopognak, hogy teszem azt ne menjen tönkre az a háztartási vagy műszaki cikk, ami épp használatban van..
Emberség is van a világon nem? Vagy ezt élvezik? Kimentem és kérdeztem, hogy nem lett volna korrektebb, ha bekopognak legalább? Mire a pasi vigyorogva elém teszi a munkalapot, hogy fizessek ki neki itt helyszínen 95000.- ot és akkor visszakapcsolják :D
Mondtam neki, hogy örülök, hogy a humoránál van, és nincs annál nagyobb öröme az életében, hogy más emberek nyomorán vigyorog, de esetleg mielőtt kinyitná a száját, használja az agyát (már ha van neki) ... ha ennyi pénzen ülnék itthon, akkor biztos nem kellett volna kijönnie neem?
Szép esténk volt Danival... és Zsebivel csendes, nyugis..