Azt eddig meg sem említem, hogy a buszról a leszállás már csütörtökön sem volt egyszerű... Mozgássérült jelzővel jelezte Apa, a leszállási szándékát... mégis a buszmegállóban lévő járdaszigettől kb. 80 centire állt meg a busz, persze a söfőrnek esze ágában nem volt ezek után kiszállni és hátrabattyogni a rámpa kihajtásához, ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem csukja rájuk az ajtót! Csak egy kicsivel több figyelem kellene, ha már van ilyen jelzési lehetőség... nyilván másként látszik a sofőrnél is, ha ezzel a mozgássérülteknek szóló jelzővel jeleznek... nem kell kijönnie a kis kuckójából, csak közelebb állni a járdaszigethez.. nekem eddig a segítőkészségükkel nem volt gondom, még a buszt is letudták engedni kicsit(?) nem is értettem ezt a figyelmetlenséget...
Andinak viszont köszönöm a leszálláshoz nyújtott segítségét! ♥ Akkor olyan mérges voltam, hogy arra gondoltam fel kell jegyezni a járatszámot és jelezni a felháborodásunkat a központba, de a lakásba érve inkább Danival foglalkoztunk ☺
A vasárnapi történet ott kezdődött, hogy szemüvegeket kellett csináltatnunk... és kedves látszerész Barátnőm megajándékozott minket a látás élményével ☺ Köszönjük szépen!
Apa ment az elkészült szemüvegekért Danival, de az egyik buszt lekésték, a másikhoz meg már úgy siettek (egy óra múlva) hogy itthon maradt az a kis ővtáskája, amiben az iratai, és a pénztárcája van...
A BKV-n ingyenes az utazás Daninak és 1 fő kisérőnek, a volán buszokon ez nem így működik... (ez számomra is most lett csak tiszta, mikor felhívott Apa a buszról). Jöttek is az ellenőrök és lelkiismeretesen végezték is a dolgukat... felszólították Apát, hogy száljanak le a buszról Danival, és hozassa maguk után a pénzt és az iratokat! (Kívánom, hogy nekik is áldott szép legyen a Karácsonyuk! Talán akkor megérzik/megértik, hogy milyen is az...)
Hiába mondta, hogy a leszálláskor az ismerősünk kifizeti az utazás költségét, de utánuk kivinni nem tudja senki. Addig ment ez a "kedves" párbeszéd, míg egy Úriember megkérdezte mennyit kell ahhoz fizetni, hogy a busz végre elindulhasson és ne kelljen leszállniuk? 270 Ft (azaz kettőszáz hetven forint! ezt azóta sem tartom jogosnak, de ez más kérdés..) ez a bűvös összeg oldotta meg a továbbinulást, amit ezúton is nagyon szépen köszönök annak az Embernek, aki ezt ott kifizette helyettünk.
Hazafelé a vásárláshoz vitt kiskocsi üresen jött volna haza, ha egy Piliscsabai hölgy ki nem segíti Apát 1000 Ftot adott Neki, amit itthonról nem sikerült magával elvinnie... és a hölgy hallotta a telefonos beszélgetésünket, hogy Apa kissé megtörve (sírva) mondta nekem, hogy így nem tudja megvenni a mi kell a boltból...Sajnos nem tudom a hölgy nevét és adatait, de azt mondta, hogy nem is mondja meg a nevét sem, mert nem azért segít, hogy visszaadjuk Neki... Köszönetem neki is, hogy nyitott volt és segítőkész, mivel a mai világban ezek a CSODÁK, amiket nem tudok nem megírni és megköszönni!
Ugye számotokra sem kérdés, hogy vannak köztünk hétköznapi embernek látszó Angyalok! ♥
 |
| Még akkor is, ha a szárnyukat nem látjuk... |
