Na fussunk neki újra!

Reggel ismét bizakodva indítottam útnak a betegszállítókkal Danit, miután megbeszéltem vele, hogy ma sokkal jobban kell viselkednie, ha szeretne továbbra is a közösség tagja maradni. Verekedni senkivel sem szabad, mert olyat csak a buták csinálnak. Érezze jól magát és várom délután haza ♥

Azért ebéd után csak betelefonáltam, mert izgultam, hogy mi lehet bent... csak megzavarni sem akartam őket... Azt mondta a gondozó "pótmamija", hogy a tegnapi és a mai napot össze sem lehet hasonlítani! Dani ma egy kisAngyal volt egész végig a suliban ♥ ☺
(Valahogy az ilyen híreket jobban szeretem hallani, de szerintem ezzel minden szülő így van)

Mennyivel jobb érzés így lefeküdni aludni, nem tele aggódással, a holnap miatt...
Köszönöm! ♥ ☺

Képzeletem és a Valóság

Ígértem, hát írok is (még akkor is, ha nem másnap) ... kicsit ülepedni hagytam magamban az érzéseket...
Pénteken labor eredményekkel felszerelkezve meglátogattunk egy altatóorvost (akkor még azt gondoltam ő lesz, aki altatja Danit) ... nagyon kedves volt és készségesen válaszolt is a kérdéseimre. Haza is mentünk azzal az utasítással, hogy vasárnap éjfél után már ne egyen, hétfőn hajnal 4-5 körül kapja meg a reggeli gyógyszereit akkor még ihat, és a papíron szereplő reggel 8 helyett elég lesz, ha 9 - fél 10 között érkezünk hétfőn Danival. Utasításokat betartva érkeztünk hétfőn reggel a sebészetre, agyban eltervezve, hogy minden tökéletes lesz, és nem kell a kórházban kivárni a 24 órát, hanem hazajöhetünk Zsebikéhez már estére.
Kicsit soknak találtam a várakozást éhgyomorra, ivás nélkül - Daninak is sok volt... harapta a kezét, ill. az én kezem is... nem értette, hogy miért nem ehet már végre... Megkérdezték, hogy a kezébe beszúrhatják-e azt a bentmaradó tűt, ami az altatáshoz is szükséges lesz. Válaszoltam, hogy beszúrásnál semmi baj nem szokott lenni, csak arra kell ügyelnem, hogy ki ne szedje magának, de megoldom. :)
(Talán ezt nem kellett volna... így utólag már úgy gondolom)
Majd jött a "bátorító bogyó" - amit szerintem a szülőknek is kellene adni, mikor a gyerekük a műtőbe készül... Erősnek gondolom magam, és edzettnek, de ezt asszem nem tudom megszokni míg élek...
Dani volt a harmadik a műtőben... próbáltam inkább altatni, mint a kezét rágja éhségében :/
...és eljött az idő, azaz a betegszállító bácsi, aki felnyalábolta az ágyból, és betolta a műtőbe, ahova én is bekísérhettem.... na ezt a részt ami innen következett... valahogy egész másnak képzeltem, és másként is lesz, ha ismét ide kerülünk!

A képzeletem:
Betolják én is megyek velük, bent a műtőágyon beszúrják a tűt, rácsatlakoztatják az infúziót, amibe az altató is kerül..., majd anya simizése közben elalszik a gyermek, békésen, szeretetben ♥ és anya kimegy a műtőből várakozni...

Ezzel szemben -szerintem jeges zuhanyként rideg- valóság:
Anya ugyan bemegy eddig stimmel... de(!) semmi simi, meg békés, meg szerimeri... :'(
SENKI nem mondja, hogy a műtőben merre mehetek a gyerekem mellé, a műtőasztalra átemelő bácsi hátát nézhettem és a gyerekem lábát simizhettem, míg ő belekönyökölt a combjába jobb könyékkel, a bal kezével Dani jobb kezét feszítette le, hogy az altatógázos maszkot egy másik bácsi az arcába nyomhassa a gyerekemnek... :( Neki se, nekem se mondtak előre semmit erről... mintha ott sem lettünk volna :(

Az a kedves doktornéni, akivel pénteken beszéltünk nem is volt ott... vagy nem ismertem fel(?) de műtét után sem találkoztam vele sehol... Dani elernyedt testét simizve már sírtam, mikor hallottam, hogy "már alszik, legyőzve"... elindultam hát a műtő elé várakozni... könnyeimen át Apának megírni az sms-t (12:39-kor), hogy már alszik a kisfiunk, és azon gondolkodni, hogy miért kell ezt így?

Ha már a szülők egyikét beengedik a gyereke elalvásáig, akkor nem lenne humánusabb megoldás mindenkinek az a verzió, amit képzeltem? Miért kell egy amúgy nem látó gyereket még pluszban azzal sokkolni, hogy az arcába nyomnak két kézzel lefogva fájdalmat okozva Neki ezzel egy maszkot, amiből az altató gáz jön? (Kaptam a kérdésemre választ a műtét után azt mondták, hogy erre úgysem fog emlékezni) Hmm... ezt azért megkérdezném Tőle is, de sajnos nem tudja elmondani :'(

Kitolták a műtőből...(13:30-kor) lila körmökkel... aki olvasta a blogban a Rólam oldalt, a PIC-en átélt rémálomról, az tudja, hogy ez bennem milyen félelemáradatot indított be... Ritkán fordul elő velem, hogy nem tudok megszólalni... ezt most ismét sikerült ezzel a "lilakörmös jelenség"-gel elérni.
Mikor ismét megtudtam szólalni annyit kérdeztem: mi a gond a fiammal, hogy a többiekhez képest neki oxigént kell kapnia (a többi gyereket enélkül hozták ki a szülőknek) és miért lilák a körmei? Volt valami gond a műtét közben, az altatás közben?
"Nem volt semmi, minden gyerek más, és másként ébred"

Sokáig gyakoroltam, hogy nem sírok a fiam jelenlétében... ez most nem sikerült... Bocsánatot kértem Tőle, amiért hagytam ezt így... és nem tudtam megvédeni a bácsiktól... Megígértem, hogy ha megint jönni kell ide, akkor másként lesz, úgy, ahogy azt elterveztem, vagy nem engedem altatni sem!

 ...20:15-kor indultam vele haza a parkolóból...

Boldogan álltunk meg hazafelé a pékségnél és adtam már a kocsiban enni a kis HŐSömnek... ♥
Csodálattal nézek Rá mindig, de most különösen... annyi mindenen átment már eddig is, és mégis tud mosolyogni.
Hol van az én problémám az Ő fájdalmaihoz képest?
Van-e nekem jogom sírni, mikor Ő mosolyogva állja a sarat?
Úgy döntöttem azért is kemény leszek, és minden gondom leteszem. Mosolygok Vele én is, mert már itthon vagyunk! Bízva abban, hogy ezt az "élményt" sikerül kitörölni...
Büszke vagyok Rád kisfiam ♥ és arra is, hogy én lehetek az anyukád!

Dani ajándéka nekem ♥

Mostanában eléggé hanyagoltam a blogot, de ha nincs miről írnom, inkább nem írok semmit, mert a panaszkodás már uncsi számomra, mindenkinek megvan a maga keresztje és mindenkinek a sajátja tűnik a legnagyobbnak. Inkább kreatív dolgokkal foglalkozom, mint a régen (általánosban, gyakorlati órán és kézimunka szakkörön, mert akkor még voltak ilyen "csacskaságok" is az iskolában...) tanult horgolás, kötés... Vártam egy ideig, kaptam ígéreteket is, hogy megtanítanak horgolni, aztán rájöttem, hogy ez kb. akkor fog bekövetkezni, ha én magam megtanítom magam rá. :D

Tehát nekiálltam és a fantasztikus net segítségével csudajó videókat fedeztem fel, amikből pofonegyszerűnek tűnt a horgolás (mondom tűnt!) azt azért eddig is tudtam, hogy nem minden az aminek látszik... DE! Még szép, hogy nem adom fel! Nem én lennék ☺

Dani olyan ügyesen fejlődik, hogy muszáj volt ma ismét ideülnöm, és megosztani a naplóval néhány csodát ♥
• Először is, szépen segít a vetkőzésnél és öltözésnél már elég régi eredmény, azt hogy a letolt nadrágját leveszi eddig is tudtuk, DE mostanában ha mondom Neki, hogy vetkőzz le szépen, mert megyünk pacsapacsálni(=fürdeni) ... felugrik az ágyra, és tolja le EGYEDÜL a gatyáját, kis segítséggel a zoknikat is leveszi a lábairól ettől elalélok ☺♥ Megmutattuk a Mamának és a Papának is ☺

• Aztán... kiveszi a kezemből a kanalat ebédnél, hogy ne segítsek, mert Ő akarja fogni... (persze a merítés még mindig valahogy kimarad, és várja, hogy alevegőben ismét megtelik, na ilyenkor azért a kezét irányítva mutatom, és mondom, hogy merítünk... de akkor is olyan boldog, hogy egyedül kanalazhat ♥☺

• Ma délután mikor meghozták a suliból szokás szerint Halász Juditot hallgattunk, és énekeltünk, ahogy szoktunk, mikoris az almaszósz szövegében elértünk arra a részre, hogy:
"Halálfej Joe, a vén kalóz
Abban szeret csak fürdeni"... Dani repesve az örömtől elkezdte mondogatni, hogy patapatapataaaa és tolta le a gatyáját ☺ egyszerűen imádom, hogy így összekombinálja a hallottakat ♥


• Este gondoltam talán már nem kéne vacsorázni, mivel későn hozták, és akkor elég sokat evett... tévedtem, amit szépen a tudtomra is adott. Nem úgy beszél, mint mi, ez tény, sőt az is lehet, hogy bebeszélem magamnak, de komolyan úgy hallottam, mintha azt mondta volna fekvés, altatás közben, hogy "édesanya éhes adaada" ... ezen úgy ledöbbentem, hogy rákérdeztem, azt mondtad, hogy éhes vagy és enni kérsz? Mosoly volt a válasz ☺ Mondtam Neki, hogy ha szeretnél enni, akkor csücsülj fel, és hozok! Olyan fürgén felpattanni ritkán láttam, mint most ☺ ledobta a takarót magáról, és már magyarázott is ♥ Természetesen simán megevett 2 szelet vajas-reszeltsajtos kenyeret, és az innivalóját is mind megitta, (kb. mintha a suliban semmit nem evett volna, pedig tudom, hogy de!) utána már mosolyogva aludt el ☺

Ezt már örömmel írom, mert NAGYON BOLDOG VAGYOK! ☺ KÖSZÖNÖM! ♥

július 14.

Megleptem a szüleimet ... bemásztam a kádba EGYEDÜL! :-)
Az eredeti felvétel (Anya gyagyasága miatt) sajnos csak fekve nézhető ...