Eddig bítruk a dolgainkat úgy intézni, hogy nem mentünk adományokért (mert elég cikinek tartom, hogy a normális gyerekneveléshez kilincselnem kelljen) De egyre több ismerősünk mondta, hogy ne érezzem a mi szégyenünknek.. mert ez igazából nem a család szégyene, hogy egy halmozottan sérült gyerekről nem lemond a könnyebb életvitel miatt, hanem legyek rá inkább büszke, hogy felvállaljuk a nehézségek ellenére is!
Na persze mondani, és elhatározni természetesen nekem is sokkal könnyebb volt, mint megírni a levelet, és bekopogni vele azokra a helyekre, ahol segítséget remélhettünk..
Megírtuk a levelet, Apa ki is nyomtatta egy üzletben több példányban és mint a szegényember legkisebb fia, útnakindult és kilincselt.. (Ő még bírja ezt lelkileg, én már kevésbé)
Az egyik ilyen helyről ma kaptunk is segítséget, mivel nem kaptam engedélyt a megnevezésre így csak azt írom, hogy:
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN BALÁZS!
Akitől üzemanyagra kaptunk anyagi segítséget, 2 hónapra elegendőt! Hétfőtől ismét mehet iskolába dani! :-) Nagyon boldog volt, mikor mondtuk neki a jó hírt. :-) Szereti az iskolát. :-)
Arról is szó volt, hogy valami üzemanyag kártyát kapunk a további tankolásokhoz.. de ezt még intézni kell.
Mindenesetre úgy érzem, hogy számunkra előrébb jött a KARÁCSONY! :-)
