A NAGY nap!

... avagy irány újra az iskola! ☺

Dani reggel szépen, magától ébredt időben, mosolyogva készülődtünk, szokás szerint segített az átöltözésnél ♥ Megjöttek érte a betegszállítók, és gond nélkül vitték be a suliba. (Eddig jó!) ☺

Kihasználva a "szabadságom", délelőtt végre eljutottam a fogászatra, ahol kihúzták a nyár óta fájdalmat okozó bölcsességfogam.

Onnan be a suliba, Dani régi kerekesszékével - ami reggel nem fért a betegszállítóba.
Nem volt túl jó a hangulat... Mivel fogászat előtt már telefonált a vezetőnő, hogy gondok vannak Danival, ezért felkészültem rá, hogy mi vár ☹ megütött nem is egyszer, nem is egy gondozót, ordítozott a szőnyegen, kiugrált a benti kocsiból... ☹ azt mondták, hogy semmi javulást nem tapasztalnak... ☹ Szomorúan jöttem el és azt beszéltük meg, hogy ha a saját székével is ilyen zizi marad, akkor telefonálnak és megyek érte...

Hazafelé elmentem a patikába az új tesztelendő pelenkáért (sajna ez sem jobb minőség, mint az elődei...) Nem is értem, hogy ha van egy jó minőség, azt miért kell megszüntetni? A gyártónak ebben mi a jó? ☹ Most sorra teszteljük 1-1 csomaggal, hogy mi lehet az utóda, az egyikhez nincs beszállító... a másiknak nincs gumizása... a harmadik olyan, mint egy műanyagzacskó... és ez is...áá, asszem ez nem az én napom ☹

Majd a postára feladni az elkészült horgolásokat ♥ Na jó, ez legalább pozitív a mai napban!☺
(Bár a posta árai...brrr - legközelebb futárral küldöm a csomagot)

Délután többször is telefonáltam, hogy mi a helyzet Danival, végül azt mondták, hogy a nap hátralévő részében kezelhető(bb) volt. Pár napig még próbálkozzunk, hátha ☺

Itthon semmi gond nem volt, kacarászott, játszottunk, vacsi után pancsizott és szépen, időben, mosolyogva aludt el mellettem ♥

El sem hiszem, de haladunk előre! ☺

"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek."

Neil Armstrong szavait mindenki ismeri, esetünkben ez úgy néz ki, hogy ... hatalmas haladás a mi kis világunkban ☺

Ma sikerült eljutnunk Danival a laborba és levették a gyógyszerszinthez szükséges vért Tőle, természetesen egy hang nélkül, nagyon ügyesen tartotta a kis kezét és mosolyogva várakozott velem ♥ utána is mosolygott és édesen magyarázott egészen hazáig.♥ 
Már ez is öröm volt, de ez még semmi!

Hazafelé rámtelefonáltak, hogy mehetünk a családsegítőbe, mert van egy kis péksüti, amit eltudunk hozni.
Ugyanis vannak olyan pékségek, akik nem kidobják a nap végén megmaradt árút, hanem odaadják a rászorulóknak. Nem arra gondolnak, hogy akkor kevesebb lesz a vevő a friss árúra, hanem arra, hogy aki szegény az a frisset úgysem tudja megvenni, és segítenek ♥ KÖSZÖNET NEKIK! ♥
Ma egy táskányi magos zsömle, buci, kalács, diós patkó, pogácsa kifli vegyesen várakozott ránk ☺

Itthonról telefonon SIKERÜLT BESZÉLNEM A DOKTORNŐVEL! Megemlítettem neki (ismét) a Tegretol leváltását valami más gyógyszerre, ami kevésbéteszi agresszívvá... Azt mondta veszélyes leváltani, mivel a rohamait megszüntette... de menjünk be időpontra és megbeszéljük, mit és hogyan. (Na ez az ami csodaszámba megy, ráadásul még kedves is volt!) Beszélgetés után kapcsolt az ambulanciára is, és kaptunk időpontot (2017.03.13. 9:00). Hipp-hopp és itt is lesz. A nyáriszünet idejére talán mehetünk iskolába is ☺

Örüljünk már egy kicsit! ☺

Ha nyomtatnál magadnak és/vagy másoknak ☺ Katt IDE! ☺♥

Ha lenne nyomtatónk én tuti nyomtatnék párat, mert jó az ha van ☺ főleg a borús, szürke napokon ☺

Ide sem... Hova tovább?

A délelőtt nyugisan, éjjeli ébrenlét után naná, hogy alvósan telt.

Reggeli után felhívtam az ajánlott orvost, aki nagyon kedvesen megnyugtatott és azt mondta, hogy bátran emeljem csak fel 1-1-re azt a gyógyszert (Perdox), amit a Tegretol mellé kapott Dani, mivel az ő termetéhez, korához a fél-fél csak a "beszoktatáshoz" szükséges adagolás... nos, ma így adagoltam a gyógyszerét és nem is dobálta a bútorokat sem. Viszont azt is mondta a doki, hogy ő sajnálja, de nem tud minket gondozni...
(Igen, a többesszám nem királyi, nekem is szükségem van némi támogatásra idegrendszerileg... kissé leroggyantam az utóbbi időben ettől a látványtól és egyéb tényezőktől, amik "könnyítik" a mindennapjainkat)

Tehát marad az Ilka utca? Vagy bevállalom a Budai gyermekkorházat, ahol már voltunk egyszer a doktornőnél és akkor azt mondta, ha szeretnénk, szívesen vállalja Danit. Gondoljuk át, és amikor úgy érezzük, jelentkezzünk... Mivel nem minden héten kell menni neurológushoz -remélem-, ezért megfontolandó, hogy akkor, amikor kell, egy szimpatikus doktornőhöz viszem, vagy oda, ahol kb. azt érzem, hogy elnézést kellene kérnem azért is, hogy élek...
Mindenesetre egy gyógyszerszintet nézetek Daninak a biztonság kedvéért, utána még mindig eldönthetjük, hogy merre tovább.

Telefonálások után ismét jött Danihoz a gyógytornász és azt kérdezte, hogy masszíroztam Danit? Mert úgy érzi, hogy lazábbak az izmai a lábában ☺
(Kell ennél jobb visszajelzés?Végre valami jót is csinálok)
Talán még az, mikor a masszír végén megköszönöm Daninak azt, hogy segített nekem, és együttműködő volt közben... átölel és megpuszil ♥

Este is egész szemet adtam neki, és időben aludt el... békésen alszik, mosolyogva. ☺♥
Köszönöm! ♥