Úgy szép az élet...

... szóval értem én, hogy jó az, ha zajlik, de néha jól jönne egy kis szabi, vagy jutalom unalom...

Az iskolában szerzett sérülése... fejelte a bordásfalat... ☹

Ki ne örülne ilyen beszámolóknak a gyerekéről? ☹

Délután villámlátogatásra hazanézett Apa ♥ (értsd úgy: fürdettem, törülközés közben telefonon beszélt... majd pakoltunk (szennyest be a kocsiból, tisztát a táskájába, kaját, amit frissen sütöttem neki) és ment is vissza...☹ mert reggel 9-re lerakón kell lennie!)
Mikor elment Apa, vittem be Daninak a kaját tálcán, amit dühöngve kivert a kezemből, szerencsére nem az egész landolt a tálból a szőnyegen... ☹
...de kb. 10 percig bármit csináltam vele, nem állt le... próbáltam fékezni, lefogni, hogy ne tudjon magában még több kárt tenni, de az én erőm, az ő erejéhez képest sehol nincs, amikor ez a dühöngés előjön belőle... ☹
Ordítva verte a fejét ököllel... már tiszta piros lett a bőre is a homlokán tőle, akkorákat vert magára,
fejelte a szekrényt, a falat, ütött vert ahol ért... a kerekesszékét összecsukni felnőttként sem könnyű... Daninak most fél kézzel sikerült olyat verni az ülő rész alá, hogy összecsukta vele...

A kezem nem tudtam jól lefotózni, de úgy megnyomta a kis ujjai helyével (baromi kemény csonkok a bőre alatt) hogy bedagadt és nagyon fáj a kézfejem felső része, elszíneződött a bőr...
állatira fáj, olyan, mintha eltörte volna a kézközépcsontjaimat, mindezt csak azért, mert az állát lefogtam, hogy ne téphesse tovább a karján már vérző sebeket...
De ráérünk még lecserélni a gyógyszert... nem olyan sürgős ez, hogy ne várjuk ki az időpontunkat...
nem a doktornő szenved vele, nem neki fáj a látványa is... nekem annál inkább...
Nézni tehetetlenül, ahogy a gyerekem magát roncsolja... bénító, olyan légszomjam lesz tőle, hogy levegőt alig kapok, és szorít a mellkasom ☹
Majd a tombolás végére érve, ahogy érkezett a semmiből, úgy illan is tova ez a dühöngős énje... és újra egy mosolygós, bújós, csacsogós kisangyalka... amilyen amúgy alapjáraton is volt mindig ♥

Kb. egy örökkévalóságnak érzem a március 13. reggel 9 óráig tartó "röpke pár napot"...kimerültem asszem...

Ide sem... Hova tovább?

A délelőtt nyugisan, éjjeli ébrenlét után naná, hogy alvósan telt.

Reggeli után felhívtam az ajánlott orvost, aki nagyon kedvesen megnyugtatott és azt mondta, hogy bátran emeljem csak fel 1-1-re azt a gyógyszert (Perdox), amit a Tegretol mellé kapott Dani, mivel az ő termetéhez, korához a fél-fél csak a "beszoktatáshoz" szükséges adagolás... nos, ma így adagoltam a gyógyszerét és nem is dobálta a bútorokat sem. Viszont azt is mondta a doki, hogy ő sajnálja, de nem tud minket gondozni...
(Igen, a többesszám nem királyi, nekem is szükségem van némi támogatásra idegrendszerileg... kissé leroggyantam az utóbbi időben ettől a látványtól és egyéb tényezőktől, amik "könnyítik" a mindennapjainkat)

Tehát marad az Ilka utca? Vagy bevállalom a Budai gyermekkorházat, ahol már voltunk egyszer a doktornőnél és akkor azt mondta, ha szeretnénk, szívesen vállalja Danit. Gondoljuk át, és amikor úgy érezzük, jelentkezzünk... Mivel nem minden héten kell menni neurológushoz -remélem-, ezért megfontolandó, hogy akkor, amikor kell, egy szimpatikus doktornőhöz viszem, vagy oda, ahol kb. azt érzem, hogy elnézést kellene kérnem azért is, hogy élek...
Mindenesetre egy gyógyszerszintet nézetek Daninak a biztonság kedvéért, utána még mindig eldönthetjük, hogy merre tovább.

Telefonálások után ismét jött Danihoz a gyógytornász és azt kérdezte, hogy masszíroztam Danit? Mert úgy érzi, hogy lazábbak az izmai a lábában ☺
(Kell ennél jobb visszajelzés?Végre valami jót is csinálok)
Talán még az, mikor a masszír végén megköszönöm Daninak azt, hogy segített nekem, és együttműködő volt közben... átölel és megpuszil ♥

Este is egész szemet adtam neki, és időben aludt el... békésen alszik, mosolyogva. ☺♥
Köszönöm! ♥

Kicsit ismét rólunk...

Daninak ma egy újabb "csodabogyót" próbálunk (Sinupret forte) mert az eddigiek nem hoztak igazán eredményt a köhögés, orrfolyás-dugulás, láz kombó leküzdésében...
Február 21 óta 2 hét itthon, március 7-10 ig suli, de 11-én már nem küldtem be, mert ismét lázas lett... ismét köhögés, orrdugulás és orrfolyás felváltva...  Túl egy antibiotikum kúrán ismét jobban volt ment is iskolába... 1 hetet... márc 29-től ismét itthon...

Amiket eddig végigszedett:
Láz/fájdalom csillapításra (Ben-u-ron & Algopyrin felváltva)
Köhögéscsillapítás (elixirum thymi compositum & mixtura pectoralis)
Orrcseppek (Nasivin, első keverék és a mostani ami egy másik keverés)
Antibiotikum: Augmentin
Most becsatlakozott a Sinupret forte a sorba...

Közben folyamatosan méz, mézes fahéj...

Jelen állapot?
Időnként köhög, nagyon sokszor folyik az orra amit szerencsére szépen ki is fúj nekem zsepibe, de a legpuhább zsepibe fújva is már nagyon piros az orra... időnként lázas...

Elképzeltem, hogy ha ezt én ennyire unom már, akkor NEKI milyen lehet... egy részében én is részt vettem, és az Apa is, mert naná, hogy elkapunk mindent Tőle (puszik, együttalvás, stb). Az, hogy az evéseknél ízt nem érezni, és a nyelés is fájdalmas... az alvásról már nem is beszélek...

Közben természetesen ismét volt egy rohama március 31-én, (antibiutikum után számítani lehetett rá)...
Annyira szeretném már, ha ismét egészséges lenne, ennyi gyógyszer és természetből nyert segítség mellett... azt gondolom ez egy jogos elvárás lenne, de nem...

Szerdán ismét megpróbáljuk a sulit, hátha... mivel a közösség is láthatóan hiányzik Neki...

Tavaszi, vagy egyéb...

Tavaszi fáradtsághoz kissé késő van... a gyógyszerektől lehet most ez az alvós korszak?
Nem tudom hova tenni, a frontok is bekavarhatnak ezt is aláírom, de az, hogy a múlthetet a Virgoncban Dani evés, ivás nélkül aludta át, azt sokkolónak érzem. Ha nem beírták a füzetébe, akkor telefonáltak, hogy tudassák velem a gyereknek nincs rohama, de se enni nem tudják felkelteni, se foglalkozni nem lehet vele... Neurológus doktornéninket kizárólag hétfőn délelőtt lehet molesztálni telefonálással, amúgy elég harapós, ha nem ebben az időben csípjük el...
Ma tehát reggel ezzel kezdtem a napot! Megbeszéltük, hogy szerdán beviszem Danit a Bethesda utcába a laborba egy vérvételre, ismét megnézik a gyógyszerszintjét.
Buszozás, villamosozás, remélem most is olyan segítőkész emberekkel találkozom útközben, akikkel megoldhatom ezt a feladatot! ♥
Május 18. utáni időszakban megemelt gyógyszert kapott Dani és egy új gyógyszert is elkezdtünk a rohamok kizárása miatt... az utóbbi 1 hétben visszacsökkentettem a Truxal mennyiségét a régi reggel fél, este fél-re... ettől én úgy vettem észre, mintha nem lenne annyira aluszékony, de még mindig nem az igazi... Most meghozták a suliból, és teljesen álmos fejjel mászik is az ágyba.. de ha most hagyom aludni éjjel mit csinálunk?

Kíváncsian várom a labor utáni beszélgetést a doktornővel...

Roham - ismét :-(

Éjjel Daninak ismét volt rohama... Szerencsére, most nem kellett a "kúp", de nagyon örülnék, ha minél hamarabb meggyógyulnánk, mert gyanítom, hogy a saját gyógyszerei mellé nem hiányzik ez az antibiotikum és egyéb, amit most még hozzá kell kapnia... Remélem, hogy ezek elhagyása után a rohamok is eltűnnek.