...mert van az is... sőt lelkivilágom is...(csak most kissé romokban...)
Előre szólok, hogy csak saját felelősségre olvass!
Ma reggel felhívott az iskola egyik dolgozója, hogy Daniról érdeklődjön - felettese megbízásából.
Elmondtam neki, hogy a tegnapi nap és a mai is elég "vívós", Dani vív magával és a felhalmozódott felesleges energiáival... levezetésként a fotelt dobálja, és a szekrényeket veri ököllel, fejeli a homlokával... ezért sem jár a suliba, ahova amúgy a betegszállító mentősök már nem merik vállalni a szállítást, január eleje óta, mert a kocsiban is kb. így viselkedett az utóbbi időben nekik... Azaz, ütötte és fejelte a kocsi oldalát, az ablakot, a másik oldalán ülő kislányt is bántotta... :( A harmadik tanítási napon hívott a vezetőnő, hogy jobb lenne, ha tartanánk egy kis szünetet, mert ha a betegszállító központban úgy döntenek, hogy kiveszik a szállításból, akkor utána nagyon nehéz újra visszavetetni...
(Köszönet a jó tanácsért!) Így azóta maradt velem itthon... ami szintén nem túl jó ötlet, mert fejlesztést sem kap, és társaságnak is kevés vagyok számára, mivel közösségre is vágyik, korabeli gyerekekre, nem csak egy felnőttre, aki ráadásul a muterja...
(szerintem).
Ezután felhívott az intézmény vezetője is, hogy gondolkodjak el azon, hogy mit szeretnénk, mert így, hogy iskolába sem jár, ki kell jelenteni az iskolából, és intézzem el neki a külsős tanítást ami azt jelenti, hogy menjek be a szakértőkhöz ismét és írassam azt a papírra, hogy nem lehet intézményben, gyerekek közt az állapota miatt, mert ön-, és közveszélyes. Vagy keressek másik orvost, ha ez nem képes beállítani a gyógyszerezését a gyereknek!
(Ez is egy jó tanács volt!) Meg is kérdeztem, hogy tud-e valakit esetleg ajánlani? Azt mondta van egy másik kislány az iskolában, aki szintén ilyen dühöngős volt, de azóta, mióta jártak ennél a dokinál semmi gond nincs vele! Ezért el is kértem az elérhetőségét, hogy Daniról is gondoskodni tudjon. Azt mondta utána néznek és visszahívnak.
(Persze, elég régen azt érzem már, hogy Daninak valami megoldás kellene, mert nem véletlenül kértem anno sem, a kézrágásra valami tanácsot a jelenlegi neurológustól... akkor felírt neki 1 fajta gyógyszert a Tegretol mellé... majd mondtam, hogy ez nem igazán használ... felírt MELLÉ még 1 félét - így már szedett a gyerekem 3 féle bogyót, és továbbra sem tett le a karjának rágásáról és a fejelésekről... Azóta akárhányszor hívom, vagy flegmán beszél velem, vagy nincs bent, vagy bent van, de nem ér rá, = nem lehet elérni. Egy ilyen gyerek mellett olyan orvosra van szükségem, aki elérhető, a gyerekem egészségét és érdekeit is nézi, nem csak azt, hogy milyen gyógyszarral lehet még tömni, ami azon túl, hogy a veséjét odavágja, semmire nem jó!)
Naná, hogy bőgtem/bőgök, mert mit tudok még tenni? Kb. azt érzem, hogy a lehetőségeim fogytán vagyok... és az eddig jól működő akksim most nagyon nem működik...
Visszahívott a kolléganő, és megadta az orvos nevét MOBIL számát is, hogy tudjak vele beszélni, és próbált vigasztalóan beszélni velem, mert érezte, hogy itt és most nem kicsit vagyok a padló alatt...
Megfőztem az ebédet, megetettem Danit, "megmasszíroztam" és elaltattam.
Ezután felhívtam a dokit és megérdeklődtem, hogy alkalmas-e az időpont arra, hogy beszéljünk, de sajnos nem ért rá, viszont holnapra megbeszéltünk egy telefonos időpontot.
Hívom holnap 11 óra után.
Várom! Bizakodó vagyok, jelenleg az utolsó reményem ebben a dokiban van...)
DRUKK!
Annyi pozitív változás azért történt azóta, hogy nem jár iskolába, hogy az utóbbi két hét csütörtökein volt nálunk a gyógytornász, aki az iskolába is jár hetente (hálás köszönet érte
♥), és még egy alkalommal jön holnap.
Aztán... lesz, ami lesz... valahogy majd én masszírozom - jegyzetből, amit láttam a gyógytornásztól azt menet közben felírtam, és olvasva masszírozom, mozgatom át - ahogy most is... csak neki ugye nem 2 hetes tapasztalat van a fejében, kezeiben, mint nekem... de a semminél úgy gondolom, hogy ez is sokkal több Dani számára!
A neurológus továbbra is elérhetetlen...
A háziorvost ezzel nem zaklathatom... mivel nem hatásköre...
Lassan bekerülök a Lipótmezőre én is, és nem csak Danit fogom kezeltetni, hanem magamat is, mert az ilyen jellegű telefonok "túl jó hatással vannak" az idegrendszeremre...
