Eljött a NAGY nap...

A mai napra nagyon vártunk, reméltem, hogy sikerül végre megértetnem a doktornővel, hogy mi is a probléma. Dani viselkedésével itthon, és közösségben is, ön- és közveszélyes hirtelen kitörő dührohamaival... mivel telefonon nem éreztem, hogy érezné a súlyát ennek a dolognak. Többek közt ezért is vittem be neki az iskolai üzenőfüzetet is, hogy kézbevéve elolvashassa a legutóbbi 2 beírást (amit a korábbi bejegyzésemben ide is lefotóztam) átfutotta, de továbbra sem hiszem, hogy eljutott a tudatáig, miről van szó... ☹ Ugyanis személyesen is beszéltem neki arról, hogy Dani viselkedésében milyen változásokat tapasztaltunk az utóbbi időben... hogy mennyire agresszív lett, és a semmiből is kitörve ordítva szokott tombolni, radiátorba, szekrénybe, bordásfalba ... (amibe csak lehet) nagyerővel veri a homlokát sebesre véresre szakítva a bőrt rajta ... ☹
(Persze ott nem csinált semmi hasonlót sem, csak édesen puttyogott a kis kezével a száján☺szépen, türelmesen kivárta, hogy bemehessünk a rendelőbe) Miközben olvasta a beírásokat az üzenőben, mondtam neki, hogy én "EZT" nem szeretném, - mutatva a füzetére és a beírásokra - mert Dani nem ilyen! Erre azt válaszolta, hogy erről a kuttyogásról a kezén nem fogja a gyógyszerváltás sem leszoktatni, mert ezzel szórakoztatja magát Dani. Komolyan azt sikerült felfognia abból amit olvasott és abból amit elmondtam, hogy ez az ártatlan játék az, ami zavar?
(NEM BÍROM!) Leírva is előtte a GOND, szóban is elmondtam... "még szerencse", hogy lett egy tartós sminkem Dani jóvoltából (szerintem megérezhette, hogy enélkül ismét hiába minden szó, legyen az írott, vagy elmondott...)

Nem ez ami fáj, hanem a meg nem értettség!

és rámutathattam a rendelőben is, hogy talán nem a puttyogás itt a fő probléma, amit orvosolni kellene... mert ilyen monoklit nem csak én kaptam már, de a gondozók is, és a társai az iskolában sincsenek biztonságban mellette... Látszólag megértette... és megbeszéltük az új gyógyszer bevezetését és a Tegretol kivezetését Dani gyógyszerezéséből... Azt mondta, hogy a Levil, (amit most vezetünk be) teljesen mellékhatás mentes, de nem garantálhatja, hogy ettől megszűnnek ezek a gondok, és a vége akkor is az lesz, hogy oda kell visszamennünk, ahol a Perdoxot felírták Daninak.

Majd megkért, hogy kint várjuk meg a papírokat, ezért kimentünk a váróba...

Ahogy olvastam az ambuláns lapot hazafelé a kocsiban, az futott át az agyamon, hogy legközelebb valahogy fel kell hergelni Danit, mielőtt belépünk a doktornőhöz, hogy neki is "előadja a magánszámát" a rendelőben, akkor talán megérti miről is beszélek több, mint 1 éve... Gyanítom, hogy ha az ő gyereke lenne ilyen agresszív, akkor megértené mi a gondunk. Abból, amit a lapra leírt, nekem úgy tűnik közel sincs a megértéséhez... mert ha értené, nem írt volna le ilyen böszmeséget az ambuláns lapra:

Sikerült kiváltani az új gyógyszert, amit elvileg közgyógyra írt fel, de gyakorlatilag mégis fizetni kellett érte.. mielőtt rászokatnám a gyereket, gondoltam átolvasom a benne található írást...

... még szerencse, hogy mellékhatások nélküli az új gyógyszer ... mi lenne, ha lenne is mellékhatása? Merjem leváltani a régit, vagy ez még rosszabb lesz, mint a Tegretol? ☹

Összegezve a látogatást... inkább nem mondanék semmit (de kb. ez lenne a mondandóm rövid, és tömör lényege: #&@{@{&@{&@@&#@{][#{>&<{}°˛°˘`@äĐ]) 

... mert én már csak ilyen elégedetlen vagyok ...

Úgy szép az élet...

... szóval értem én, hogy jó az, ha zajlik, de néha jól jönne egy kis szabi, vagy jutalom unalom...

Az iskolában szerzett sérülése... fejelte a bordásfalat... ☹

Ki ne örülne ilyen beszámolóknak a gyerekéről? ☹

Délután villámlátogatásra hazanézett Apa ♥ (értsd úgy: fürdettem, törülközés közben telefonon beszélt... majd pakoltunk (szennyest be a kocsiból, tisztát a táskájába, kaját, amit frissen sütöttem neki) és ment is vissza...☹ mert reggel 9-re lerakón kell lennie!)
Mikor elment Apa, vittem be Daninak a kaját tálcán, amit dühöngve kivert a kezemből, szerencsére nem az egész landolt a tálból a szőnyegen... ☹
...de kb. 10 percig bármit csináltam vele, nem állt le... próbáltam fékezni, lefogni, hogy ne tudjon magában még több kárt tenni, de az én erőm, az ő erejéhez képest sehol nincs, amikor ez a dühöngés előjön belőle... ☹
Ordítva verte a fejét ököllel... már tiszta piros lett a bőre is a homlokán tőle, akkorákat vert magára,
fejelte a szekrényt, a falat, ütött vert ahol ért... a kerekesszékét összecsukni felnőttként sem könnyű... Daninak most fél kézzel sikerült olyat verni az ülő rész alá, hogy összecsukta vele...

A kezem nem tudtam jól lefotózni, de úgy megnyomta a kis ujjai helyével (baromi kemény csonkok a bőre alatt) hogy bedagadt és nagyon fáj a kézfejem felső része, elszíneződött a bőr...
állatira fáj, olyan, mintha eltörte volna a kézközépcsontjaimat, mindezt csak azért, mert az állát lefogtam, hogy ne téphesse tovább a karján már vérző sebeket...
De ráérünk még lecserélni a gyógyszert... nem olyan sürgős ez, hogy ne várjuk ki az időpontunkat...
nem a doktornő szenved vele, nem neki fáj a látványa is... nekem annál inkább...
Nézni tehetetlenül, ahogy a gyerekem magát roncsolja... bénító, olyan légszomjam lesz tőle, hogy levegőt alig kapok, és szorít a mellkasom ☹
Majd a tombolás végére érve, ahogy érkezett a semmiből, úgy illan is tova ez a dühöngős énje... és újra egy mosolygós, bújós, csacsogós kisangyalka... amilyen amúgy alapjáraton is volt mindig ♥

Kb. egy örökkévalóságnak érzem a március 13. reggel 9 óráig tartó "röpke pár napot"...kimerültem asszem...

Jóból is megárt a sok(kk)

Megjött Dani ... ugye milyen "szupcsi az új pelcsije"? Nem vagyok ideges, fő a nyugalom! Végülis tök jó idő van kint... mit nekünk egy átázott gatya... Csak azt tudnám miért kellett megszüntetni azt a valóban szuper pelust, amit régebben használtunk? Túl jó volt?

Na jó... azért is POZITÍV maradok! Nézzük a jó oldalát... nem az utcán tolva kellett hazajönnie ilyen állapotban, hanem egy betegszállító mentőben. A lakásban már van 20°C is, tehát bízom benne, hogy idejében sikerült átöltözni a megfázás előtt!