Marosvölgyi Dániel története: reménykedés

Húúú, hát azt sem tudom, hol kezdjem, mert olyan boldog vagyok, hogy csuda, de haladok sorban...
Készül a "BOLDOGSÁG BEFŐTT" ♡♡♡

...tehát:

♡ tegnap is és ma is bemehettem EGYEDÜL az Apához, mert a Mamácska bevállalta Danit is, és a szőrösgyereket is ♡♡♡ Sőt! Tegnap este, még az egésznapi munka után Papus is otthon maradt velük, hogy mi a Mamácskával kettesben eltudjunk menni vásárolni Solymárra az Auchanba... egy kis "csajos" esti vásárlást tartottunk... (hogy mi mindennek lehet örülni, ugye?!) ♡♡♡ KÖSZÖNÖM!

♡ ma délelőtt, reggeli után, ismét a Mamácskához kerültek a gyerekek, és mehettem Apához, hogy a sebész, megmutassa az átkötés folyamatát (amit itthon majd nekem kell végeznem!) mivel csak ennek az infónak tudatában engedheti haza. ÉÉÉÉÉS! Holnapra a mentőt is megrendelték! ♡♡♡
(azt csak halkan említem meg, hogy tegnap óta is sokkal csúnyábbak a felfekvései, mert ez a nap inkább az ÖRÖMRŐL szól!)

♡ látogatásom alatt Apa jó kedvű(bb) volt és evett is, amit vittem neki, mert a kórházit továbbra is csak kóstolja... de amit én adok... az jó ♡♡♡

♡ Mária (a kórházi szociális munkatárs) is bejött hozzánk és örömmel újságolta, hogy megtalálta a dokumentumokat, amit még a sebészeten ugyan kitöltöttünk, de el is maradt a nagy költöztetésben az osztályok közt... Karcsi járandóságaihoz pedig kellenek, és be is adja őket. KÖSZÖNJÜK! ♡♡♡

♡ hazahoztam a gyerekeket a "Mamahotelből" ♡♡♡ itthon sajnos a háziorvossal nem tudtam elintézni, hogy Dani székletmintájának leadásához beutalót írjon, és a tüdőszűréshez is, mert ezeket kérték pénteken a Szent Rita munkatársai... ill. egy igazolást ezek eredményével arról, hogy Dani egészséges és mehet közösségbe! Sebaj! Holnap a gyermekorvosunk helyettesétől beszerzem! (Valahogy megoldom!)
Azt viszont sikerült vele megbeszélnünk, hogy Karcsinak az itthoni ápoláshoz a Naposoldaltól küldenek nekem segítőt, aki két naponta segít átkötözni az Apát ♡♡♡ KÖSZÖNÖM!

♡ belépve fb-ra egy engedélykérő privát üzenet fogadott, a többi ismerős üzenete mellett ♡♡♡ amiben egy kedves ismeretlen hölgy, a figyelmembe ajánlotta a Pro Klinimed XXI Kft. oldalát, mert az Édesapjának is tőlük bérelnek szuper ágyat, matraccal, ami hamar, látványos gyógyuláshoz segítette a felfekvéses bőrét. Azonnal telefonáltam is az általa ajánlott hölgynek, aki nagyon kedves volt, megértő, segítőkész, és FIGYELEM! HOLNAPRA, már jön is az ágy Apának! ♡♡♡ állítható elektromosan, a dőlésszöge, a fej alatti rész is külön, a láb alatti rész is, és maga az ágy is fel-le engedhető, így az ápolásban is nagy segítség lesz, ráadásul a matrac kifejezetten ilyen problémákra való, szintén elektromos, levegős... Izgatottan várom a holnapot! Bízom benne, hogy az ágy hamarabb érkezik és a mentősök már arra tudják Apát áthelyezni ♡♡♡

♡ még van valami készülőben a háttérben, de tudjátok, előre már semmit nem merek elkiabálni, mert az rendszerint blokkolja a folyamatot... szóval van valami a levegőben, de majd nyugtával a napot módon kivárom, hogy a tutit írhassam róla! Addig is... ♡♡♡

BOLDOG VAGYOK! ♡♡♡
IGEN, BOLDOG, mert Apa is jobban lesz itthon, velünk ♡♡♡ az ágy sem ingyenes, de úgy érzem Apa megérdemli, hogy a legjobbat kapja! ♡♡♡

HÁLÁS VAGYOK!
Mert vannak, akik segítenek is, nem csak kampánybeszédekkel szédítik a népet, hanem valóban CSELEKSZENEK! Válaszolnak a leveleimre! Nem lépnek át rajtunk, mint egy száraz falevélen...

♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡

Letenném a csomagom kicsit... mert Daniról míg levegőt tudok venni Isten segítségével ÉN/MI fogunk gondoskodni!

Nos az utóbbi időben történtek:
Apa hétfőn befeküdt a Budai Irgalmasrendi Kórházba, hogy beállítsák az inzulinját (ismét) és némileg megfigyeljék a lábán lévő egyre csúnyább fekélyt... erről majd a bejegyzés végén írok... Danival a dühkitörések sajnos nem csökkentek az új gyógyszerrel sem... májusban elég intenzíven intézzük az életünket, időpont hegyek... tegnap óta pedig én is kértem segítséget (Frontin-t kezdtem szedni), hogy ne bőgjem el magam minden percben... igen, eljött az az idő, amikor már nekem sem megy erősnek lenni és az ima is kevésnek bizonyul... kimerültem, hetek óta nem tudok aludni, Dani viselkedése és Karcsi lába miatt... A hab a tortánkra, mert amúgy túl kevés a gondunk, a tulaj közölte, hogy augusztus 31-ig el kell hagynunk az albérletet, mert szeptember 1-től teljes felújítást végeznek az épületben... ez volt az utolsó utáni csepp abban a bizonyos pohárban! Lehet, hogy egy zártosztály lesz az ideális következő "lakásunk" családilag(?)

Részletesebben:
- Dániel állapota...
A Levil sem vált be a dühkitörések kezelésében. Kb. cseberből-vederbe állapotnak mondanám. Továbbra is hullámzó hagulatban, hogy egy tündéri kis angyal, máskor pedig mintha az ördög szállná meg - nincs tudatánál szerintem ilyenkor.... az arca is elváltozik, a tekintete is zavarodott és iszonyú erővel üt-ver-rúg-harap-dobál mindent, ami mozdítható, de azt is, ami nem az. Véresre fejeli a homlokát szinte bármin (fal, szekrény, komód, ajtó, szék, amit talál és kemény), és ököllel csap akkorákat a fejére, hogy nekem fáj a látványa... (ez az ami lelkileg is kikészít, azon túl, hogy fizikailag is elég sok erőt vesz ki belőlem, hogy az önkárosításban megakadályozzam, vagy legalább mérsékeljem kissé)

A Virgoncba így nem tudom vinni, mert amikor itthon viszonylag nyugodt, és kezelhető, akkor is olyan beírást és telefonos beszélgetéseket kapok, hogy Dani sugárban hányt többször is a délelőtt folyamán(?)

Pl. április 25:
Dani mai napjáról: reggel szépen, nyugisan magától ébredt, türelmesen kivárta az "ébresztést", segített mosolyogva az öltözésnél is, és gond nélkül indultak a betegszállítóval. Majd jött a telefon a suliból, hogy egész délelőtt sugárban hányt, ezért talán egy pár napig maradjon velem itthon, ha lehet!
Halálra aggódva magam délutánig, hogy esetleg a sok fejeléstől agyrázkódása lett...(?) fellélegeztem, mikor megláttam, hogy a reggeli ruhájában érkezett mosolyogva ☺ Betoltam a lakásba és egyből olvastam, hogy mi a beírás a füzetbe...

2017.04.25...

Ehhez képest itthon a délután további részében mosolygósan, puttyogósan, zenéthallgattunk, "beszélgettünk", bújós, simizős, sok puszit kaptam ♥ és 3 zsemléből készített szendót nyomott le - igen jó étvággyal... se nem öklendezett, se nem hányt, nem verte a fejét sehova, se kézzel, se fejelve... Segített a fogmosásnál is szuper ügyesen(!) a zuhanyzásnál is aktívan és mosolyogva vett részt. Időben mosolyogva aludt el...
Kérdem én: milyen "vírusos fertőző" betegség az, ami csak az iskolában jön elő a gyereken és itthon elillan? Mindenesetre holnap nem megy suliba, hátha csak déelőtti ez a hányásos történet... (?) ha itthon is hányósra sikerül a napja, akkor megyünk az Ilkába és teszteljük a kórházi ellátást mi is!

Kissé dejavu érzés, mert a Svábhegyen is voltak hasonló tünetek nála... mikor hetes iskolával próbálkoztunk, hogy dolgozni tudjak én is valamit... három emberre ugyanis elég kevés az egy kereset meg az alamizsna, amit ápolási díjnak és családi pótléknak becéznek, pláne úgy, hogy az ember albérletből-albérletbe vándorol...
Akkor még Vácról jártunk be vasárnap délutánonként, vagy hétfőn reggel kellett bevinni Danit és pénteken ebéd után mehettünk érte. Rendszerint hétvégére már telefonon jelezték, hogy az iskolában 38,4-38,9 a láza! Azt sem tudtuk, hogy menjünk érte minél előbb, majd mire hazaértünk Vácra, a láznak hűlt helye, de még hőemelkedés sem volt mérhető Danin... Hétvégén mikor velünk volt az ottani albérleben, gyakran mértem a hőjét és semmi, a normál hő volt mindig, és a kedve is jó volt. Olyan is volt, hogy otthonról a suli felé sem volt semmi gond, bár már vasárnap délután is szomorkás volt a hangulata, amiért vissza kell menni... és ezt úgy adta tudtunkra, hogy az iskola ajtóban elhányta magát (szerintem ezek egyszerűen a stressz miatt voltak, mert semmi egyéb nem indokolta) ekkor hazaküldtek minket, hogy a gyerek hány = beteg, hazavittük, elmentünk vele az orvoshoz, aki megállapította, hogy semmi baja az egészségének.

Most megint valami ilyesmit érzek, valami történhetett a suliban, ami ezt a plusz idegességet váltja ki belőle, amitől öklendezik és OTT hányt is.

Szerdától itthon maradt velem, és a dühkitöréseken kívül semmi gond nem volt, amikor lezajlik ez a dühöngés, utána valóban előfordult, hogy öklendezett a köhögéstől, de ez nem megfázástól, hanem idegi alapon volt, az idegesség, feszültség miatt, és nem hányt se sugárban, se sehogy!

Gondoltam, hogy legalább a pénteki napon, mielőtt Apát hazahozzuk a kórházból, a masszírozás idejére beviszem a suliba. Olyan ellenségesen fogadtak, mintha legalábbis valami pestis féle vírust hordoznánk. Dani ki se szálljon a kocsiból, mert vírusos fertőzéssel, hogy képzelem, hogy beviszem a tornára?! (...ami amúgy is egyéni foglalkozás, és Dani nem vírusos, hanem stresszes, mert akkor csinálja ezt, hogy hány, vagy belázasodásig stresszeli magát, ha nem akar odamenni, ahol valami negatív élménye volt... mivel máshogy nem tudja elmondani, ezzel a kreált tünetekkel jelzi, hogy NEM AKAROK IDE JÖNNI!)
Kiabálva velem az intézmény vezetője az iskola udvarán, hogy Dani vírusfertőző beteg és a gyerekek elkapják egymástól... meg sem hallgatva, amit mondok... nehezen fogtam vissza magam, de megkérdeztem, hogy emberi hangon ugyan mitől nem sikerül neki a kommunikáció? Ugyanis se süket nem vagyok, se olyan hülye, mint azt gondolja! És nem csak akkor kell érdeklődni Danika állapota felől, mikor esedékes a negyedéves befizetés, amúgy egy hónapos hiányzás után, amit ők "javasoltak"... Ráadásul azt a korábbi hosszas hiányzásokkor ő vetette fel, hogy ha Dani ilyen sokat hiányzik (két hétnél tovább nem megy iskolába), akkor a befizetést is csökkentik... Ehhez képest felháborodott, mikor rákérdeztem, hogy amit mondott csökkentést azt mikorra számolja ki, hogy tudjam utalni az aktuálisat... Közölte velem kikelve magából, hogy mit gondolok, mennyibe kerül nekik a gyerekek gondozása? (Mindezt úgy, hogy korábban magamtól fel sem merült bennem, és eszembe nem jutott volna csökkentést kérni, ha ő nem hozza fel!)
Bedobtam a kerekesszéket (vissza) a csomagtartóba, és otthagytam őket az udvaron, mert ha maradtam volna... biztos nem tudtam volna diplomatikusan viselkedni tovább.

Elmentünk inkább Apáért a kórházba, persze Dani nem értette, hogy a beígért masszír miért marad el... Útközben az Auchanban vettem neki túrórudit "kárpótlásul"... Apának pedig paradicsomot, mert szigorú diétán van - és amúgy is gyulladáscsökkentő a hatása...

A kórházban iszonyú dühöngés jött elő Danin... miközben a folyósón vártuk meg, hogy segíthessünk Apának a csomagokat levinni a parkolóba... Hazafelé is elő-elő jött, de szerencsére nem tartott hosszan. Hazaérve, kipakoltunk a kocsiból megebédeltünk és mentem is vissza... a rendelőbe kiíratni Daninak a Levil-t, mert fogytán van... és megbeszélni a történteket a Doktornővel, illetve beutalót kértem ismét a Vadaskertbe... Majd fel a felnőtt rendelésre, hogy Apának is elhozzam a gyógyszereit amit a kórházban írtak elő... Magamnak pedig kértem valami olyan idegrendszer segítő, nyugtató hatású gyógyszert, amivel megélem a holnapot is.
A patikában egy kisebb vagyont hagytam ott, még így is, hogy a fiúknak közgyógyra vannak a gyógyszerek.

AKKOR SEM ADOM FEL!

Danival május 3-án, 9 órára megyünk a Szakártői Bizottsághoz. Új iskolát keresünk, vagy magántanulói státuszt, hátha úgy kap is valami gyógytornai fejlesztést.

Onnan át a Vadaskertbe 11 órára, szép időt kell fussunk, de próba cseresznye, mert ez az állapot így nem maradhat! Ha az kell hozzá, hogy megtalálják a számára ideális gyógyszert és a mennyiséget is megtudják határozni, akkor befekszünk. (Igen, természetesen velem együtt). Addig is azt mondta az orvosa, hogy a Perdox adagját emeljem a napi 2×1-ről napi 2×másfélre!
Tévedés ne essék, nem "szobanövénnyé" leszedálni akarom a gyerekem, egyszerűen csak a NORMÁL állapotát AKAROM visszakapni!

Igen akkor kezdődtek, mikor serdülni kezdett, de nagyon bízom abban, hogy javulni fog az állapota, és kinövi ezt a tombolós korszakát! Ha segítséggel tudja csak, akkor azzal, de túl leszünk rajta!

- Nézzük Apa állapotát!
A lábán a cukra miatt ismét lett egy csúnya fekély... Próbáltunk több kezelést is, de semmi sem állította meg, vagy fékezte le a sebet...
Diabetikus orvos beutalta a Budai Irgalmasrendi Kórházba, ahova 2 naponta én jártam be átkötözni a sebeit, saját kötszerrel és saját krémmel. Amit kapott az a vízhajtó, és a diéta, illetve a fájdalomcsillapító gyógyszer. A többit itthonról vittük be. Tegnap pedig bemehettem érte, hogy itthon lábadozzon, így legalább nem kell ingázni a kötözés miatt, és kényelmesebben tudom fürdetni is, mintha ő mosdatná magát (ahogy tudja alapon).
A lábáról készült fotók időrendben: