Szép kis animáció, nem csak Karácsonyra, de most még inkább! ♥
2015. december 21., hétfő
2015. december 20., vasárnap
Advent - negyedik gyertya
Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya
Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.
A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.
S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.
Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.
Nyíljon ki szívünk virága,
aki remél, készülődjön!
2015. december 18., péntek
Meglepetés ♥
Bekopogott ma hozzánk az ajtón egy Angyal ♥
Nagyon szépen köszönjük Neked ezt a kedves meglepetést Mary ♥ Gyönyörű csomagot kaptunk, sok finom sütivel a fa alá ☺
A Virgoncba is jutott Daninak a kedves felajánlásokból finomság ☺
Mindenkinek, aki hozzá tett egy picit is, hogy ilyen örömben legyen részünk, áldott ünnepet kívánunk! ☺ ♥
Nagyon szépen köszönjük Neked ezt a kedves meglepetést Mary ♥ Gyönyörű csomagot kaptunk, sok finom sütivel a fa alá ☺
A Virgoncba is jutott Daninak a kedves felajánlásokból finomság ☺
Mindenkinek, aki hozzá tett egy picit is, hogy ilyen örömben legyen részünk, áldott ünnepet kívánunk! ☺ ♥
2015. december 13., vasárnap
Advent – harmadik gyertya
Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya
Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.
Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.
Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.
A szeretet ünnepére
készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik,
s hálatelt az ének.
2015. december 7., hétfő
Mikulás a Virgoncban ☺
Tegnap telefonáltak a Szüleim, hogy itthon vagyunk-e, mert jönnének Mikulásozni, mondtam, hogy itthon vagyunk ugyan, de tudom, hogy kevés pénzből élnek Ők is, és a 2 út más megterhelő, inkább jöjjenek ma, mert ma a Virgoncban is Mikulás ünnep lesz, és legalább Ők is részesei lehetnek ☺
Jöttek, mentünk ☺ Tetszett, Anya is megírt egy kis szívet, amit a fára is feltűzött ♥ meg én is ☺ 2014-ben piros szalagból kötöttünk masnikar az ágakra, idén különböző méretű piros ♥ alakú papírra írhattunk fehér tollal, és ezeket tűzhettük a fára. Szerintem ez egy nagyon kedves hagyomány, köszönjük a lehetőséget!☺
Néhány fotót csináltam azért emlékbe, ha már ilyen sokan összejöttünk:
Jöttek, mentünk ☺ Tetszett, Anya is megírt egy kis szívet, amit a fára is feltűzött ♥ meg én is ☺ 2014-ben piros szalagból kötöttünk masnikar az ágakra, idén különböző méretű piros ♥ alakú papírra írhattunk fehér tollal, és ezeket tűzhettük a fára. Szerintem ez egy nagyon kedves hagyomány, köszönjük a lehetőséget!☺
Néhány fotót csináltam azért emlékbe, ha már ilyen sokan összejöttünk:
 |
| A Mikulás |
 |
| Mama feltűzi a szivecskét, amit megírt ♥ |
 |
| Papa, Mama, Éva (a Virgonc igazgatója) és Dani ☺ |
 |
| Mama, Dani és Magdi (aki Dani pótmamija a Virgoncban) ☺ |
2015. december 6., vasárnap
Advent - második gyertya
Aranyosi Ervin – Advent második gyertya
… A második is fényre lobban,
jelzi, angyal szállt a földre:
– Éljetek méltóbban, jobban,
s várjatok az újszülöttre!
Lelketeket készítsétek,
– a világ újjá születhet.
Szóljon szívből belső ének,
– nyissátok meg szeretetnek!
Legyen bennünk könyörület,
új megváltónk, mikor várjuk.
A világ is szebbnek tűnhet,
ha utunkat eképp járjuk.
Találd meg a belső békét,
s majd, ha utad tisztán járod,
élvezheted eredményét,
egy csendes, békés világot…
2015. december 5., szombat
Köszönet
Gondolkodtam, hogy adjak-e helyet a blogban a múlt vasárnapi történéseknek... eleinte úgy gondoltam, azért sem írok negatív dolgokat, de a negatívok említése nélkül a pozitív nem lenne annyira érthető azoknak, akik csak olvasnak és nem voltak ott...
Azt eddig meg sem említem, hogy a buszról a leszállás már csütörtökön sem volt egyszerű... Mozgássérült jelzővel jelezte Apa, a leszállási szándékát... mégis a buszmegállóban lévő járdaszigettől kb. 80 centire állt meg a busz, persze a söfőrnek esze ágában nem volt ezek után kiszállni és hátrabattyogni a rámpa kihajtásához, ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem csukja rájuk az ajtót! Csak egy kicsivel több figyelem kellene, ha már van ilyen jelzési lehetőség... nyilván másként látszik a sofőrnél is, ha ezzel a mozgássérülteknek szóló jelzővel jeleznek... nem kell kijönnie a kis kuckójából, csak közelebb állni a járdaszigethez.. nekem eddig a segítőkészségükkel nem volt gondom, még a buszt is letudták engedni kicsit(?) nem is értettem ezt a figyelmetlenséget...
Andinak viszont köszönöm a leszálláshoz nyújtott segítségét! ♥ Akkor olyan mérges voltam, hogy arra gondoltam fel kell jegyezni a járatszámot és jelezni a felháborodásunkat a központba, de a lakásba érve inkább Danival foglalkoztunk ☺
A vasárnapi történet ott kezdődött, hogy szemüvegeket kellett csináltatnunk... és kedves látszerész Barátnőm megajándékozott minket a látás élményével ☺ Köszönjük szépen!
Apa ment az elkészült szemüvegekért Danival, de az egyik buszt lekésték, a másikhoz meg már úgy siettek (egy óra múlva) hogy itthon maradt az a kis ővtáskája, amiben az iratai, és a pénztárcája van...
A BKV-n ingyenes az utazás Daninak és 1 fő kisérőnek, a volán buszokon ez nem így működik... (ez számomra is most lett csak tiszta, mikor felhívott Apa a buszról). Jöttek is az ellenőrök és lelkiismeretesen végezték is a dolgukat... felszólították Apát, hogy száljanak le a buszról Danival, és hozassa maguk után a pénzt és az iratokat! (Kívánom, hogy nekik is áldott szép legyen a Karácsonyuk! Talán akkor megérzik/megértik, hogy milyen is az...)
Hiába mondta, hogy a leszálláskor az ismerősünk kifizeti az utazás költségét, de utánuk kivinni nem tudja senki. Addig ment ez a "kedves" párbeszéd, míg egy Úriember megkérdezte mennyit kell ahhoz fizetni, hogy a busz végre elindulhasson és ne kelljen leszállniuk? 270 Ft (azaz kettőszáz hetven forint! ezt azóta sem tartom jogosnak, de ez más kérdés..) ez a bűvös összeg oldotta meg a továbbinulást, amit ezúton is nagyon szépen köszönök annak az Embernek, aki ezt ott kifizette helyettünk.
Hazafelé a vásárláshoz vitt kiskocsi üresen jött volna haza, ha egy Piliscsabai hölgy ki nem segíti Apát 1000 Ftot adott Neki, amit itthonról nem sikerült magával elvinnie... és a hölgy hallotta a telefonos beszélgetésünket, hogy Apa kissé megtörve (sírva) mondta nekem, hogy így nem tudja megvenni a mi kell a boltból...Sajnos nem tudom a hölgy nevét és adatait, de azt mondta, hogy nem is mondja meg a nevét sem, mert nem azért segít, hogy visszaadjuk Neki... Köszönetem neki is, hogy nyitott volt és segítőkész, mivel a mai világban ezek a CSODÁK, amiket nem tudok nem megírni és megköszönni!
Ugye számotokra sem kérdés, hogy vannak köztünk hétköznapi embernek látszó Angyalok! ♥
Azt eddig meg sem említem, hogy a buszról a leszállás már csütörtökön sem volt egyszerű... Mozgássérült jelzővel jelezte Apa, a leszállási szándékát... mégis a buszmegállóban lévő járdaszigettől kb. 80 centire állt meg a busz, persze a söfőrnek esze ágában nem volt ezek után kiszállni és hátrabattyogni a rámpa kihajtásához, ami nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem csukja rájuk az ajtót! Csak egy kicsivel több figyelem kellene, ha már van ilyen jelzési lehetőség... nyilván másként látszik a sofőrnél is, ha ezzel a mozgássérülteknek szóló jelzővel jeleznek... nem kell kijönnie a kis kuckójából, csak közelebb állni a járdaszigethez.. nekem eddig a segítőkészségükkel nem volt gondom, még a buszt is letudták engedni kicsit(?) nem is értettem ezt a figyelmetlenséget...
Andinak viszont köszönöm a leszálláshoz nyújtott segítségét! ♥ Akkor olyan mérges voltam, hogy arra gondoltam fel kell jegyezni a járatszámot és jelezni a felháborodásunkat a központba, de a lakásba érve inkább Danival foglalkoztunk ☺
A vasárnapi történet ott kezdődött, hogy szemüvegeket kellett csináltatnunk... és kedves látszerész Barátnőm megajándékozott minket a látás élményével ☺ Köszönjük szépen!
Apa ment az elkészült szemüvegekért Danival, de az egyik buszt lekésték, a másikhoz meg már úgy siettek (egy óra múlva) hogy itthon maradt az a kis ővtáskája, amiben az iratai, és a pénztárcája van...
A BKV-n ingyenes az utazás Daninak és 1 fő kisérőnek, a volán buszokon ez nem így működik... (ez számomra is most lett csak tiszta, mikor felhívott Apa a buszról). Jöttek is az ellenőrök és lelkiismeretesen végezték is a dolgukat... felszólították Apát, hogy száljanak le a buszról Danival, és hozassa maguk után a pénzt és az iratokat! (Kívánom, hogy nekik is áldott szép legyen a Karácsonyuk! Talán akkor megérzik/megértik, hogy milyen is az...)
Hiába mondta, hogy a leszálláskor az ismerősünk kifizeti az utazás költségét, de utánuk kivinni nem tudja senki. Addig ment ez a "kedves" párbeszéd, míg egy Úriember megkérdezte mennyit kell ahhoz fizetni, hogy a busz végre elindulhasson és ne kelljen leszállniuk? 270 Ft (azaz kettőszáz hetven forint! ezt azóta sem tartom jogosnak, de ez más kérdés..) ez a bűvös összeg oldotta meg a továbbinulást, amit ezúton is nagyon szépen köszönök annak az Embernek, aki ezt ott kifizette helyettünk.
Hazafelé a vásárláshoz vitt kiskocsi üresen jött volna haza, ha egy Piliscsabai hölgy ki nem segíti Apát 1000 Ftot adott Neki, amit itthonról nem sikerült magával elvinnie... és a hölgy hallotta a telefonos beszélgetésünket, hogy Apa kissé megtörve (sírva) mondta nekem, hogy így nem tudja megvenni a mi kell a boltból...Sajnos nem tudom a hölgy nevét és adatait, de azt mondta, hogy nem is mondja meg a nevét sem, mert nem azért segít, hogy visszaadjuk Neki... Köszönetem neki is, hogy nyitott volt és segítőkész, mivel a mai világban ezek a CSODÁK, amiket nem tudok nem megírni és megköszönni!
Ugye számotokra sem kérdés, hogy vannak köztünk hétköznapi embernek látszó Angyalok! ♥
 |
| Még akkor is, ha a szárnyukat nem látjuk... |
Ma még...
Kerner Mariann: Ma még a tiéd
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.
Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.
Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.
Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.
De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.
Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.
Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét
2015. december 2., szerda
Mese a négy gyertyáról
Egyszer volt, hol nem volt, a földkerekség egyik legszebb helyén, állt egy gyönyörű épület. Templom volt ez, vagy egy kegyhely? Ki tudja? Volt rajt kereszt (abból több féle) is, csillag is, félhold is, és az ajtót két mosolygó Buddha őrizte. Az épület egyik díszes szobájában (ha jól látom, tán fenyő áll ott karácsonyi pompában....?), míves asztalon, egy szép, ám tövisekkel teli koszorún állt NÉGY GYERTYA. Bár szellő sem rezzent, templomi némaság és áhítat ült a szobában, a négy fényből három csak pislákolva égett. Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amint egymással beszélgettek.
Így szólt az első:
- Én vagyok a Béke gyertyája! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva dörgés, villámlás támadt, s már csak egy vékony füstölgő kanóc emlékeztetett
az előbb még pislákoló lángra.
A második azt mondta:
- Én vagyok a Hit gyertyája! Sajnos az emberek nagy része fölöslegesnek tart. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy sóhaj fuvallata hallatszott, ami kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a Szeretet gyertyája vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe vesznek, és amikor rájönnek, hogy szükségük lenne rám, akkor már mindig késő.
Fellobbant, majd elaludt... felparázslott és végleg kihunyt.
Sok idő telt el, csak a negyedik gyertya fénye égett rendületlenül, s rajzolt kört a mennyezetre szótlanul. Ajtó nyílott, egy gyermek lépett a terembe.
Csendben szólt:
- Jó helyen járok? Itt találom a Béke, a Hit és a Szeretet fényét?
Meglátta a három kialudt gyertyát, és felkiáltott:
- Hát mi történt veletek? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt...
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj gyermek! Amíg nekem van lángom, újra meg újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Nyújtsd a kezed! Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott, mintha a gyertyák lángja lobogott volna bennük. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit...
Gyermekként keressétek a Békét,
Kamaszként se feledjétek a Hitet,
Felnőttként ne tagadjátok meg mástól a Szeretetet ♥
Soha ne adjátok fel a Reményt!
- Én vagyok a Béke gyertyája! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva dörgés, villámlás támadt, s már csak egy vékony füstölgő kanóc emlékeztetett
az előbb még pislákoló lángra.
A második azt mondta:
- Én vagyok a Hit gyertyája! Sajnos az emberek nagy része fölöslegesnek tart. Nincs értelme tovább égnem.
A következő pillanatban egy sóhaj fuvallata hallatszott, ami kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a Szeretet gyertyája vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe vesznek, és amikor rájönnek, hogy szükségük lenne rám, akkor már mindig késő.
Fellobbant, majd elaludt... felparázslott és végleg kihunyt.
Sok idő telt el, csak a negyedik gyertya fénye égett rendületlenül, s rajzolt kört a mennyezetre szótlanul. Ajtó nyílott, egy gyermek lépett a terembe.
Csendben szólt:
- Jó helyen járok? Itt találom a Béke, a Hit és a Szeretet fényét?
Meglátta a három kialudt gyertyát, és felkiáltott:
- Hát mi történt veletek? Hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt...
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj gyermek! Amíg nekem van lángom, újra meg újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Nyújtsd a kezed! Én vagyok a REMÉNY!
A gyermek szeme felragyogott, mintha a gyertyák lángja lobogott volna bennük. Megragadta a még égő gyertyát, s lángjával új életre keltette a többit...
Gyermekként keressétek a Békét,
Kamaszként se feledjétek a Hitet,
Felnőttként ne tagadjátok meg mástól a Szeretetet ♥
Soha ne adjátok fel a Reményt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)