október 31.

Eddig bítruk a dolgainkat úgy intézni, hogy nem mentünk adományokért (mert elég cikinek tartom, hogy a normális gyerekneveléshez kilincselnem kelljen) De egyre több ismerősünk mondta, hogy ne érezzem a mi szégyenünknek.. mert ez igazából nem a család szégyene, hogy egy halmozottan sérült gyerekről nem lemond a könnyebb életvitel miatt, hanem legyek rá inkább büszke, hogy felvállaljuk a nehézségek ellenére is!

Na persze mondani, és elhatározni természetesen nekem is sokkal könnyebb volt, mint megírni a levelet, és bekopogni vele azokra a helyekre, ahol segítséget remélhettünk..

Megírtuk a levelet, Apa ki is nyomtatta egy üzletben több példányban és mint a szegényember legkisebb fia, útnakindult és kilincselt.. (Ő még bírja ezt lelkileg, én már kevésbé)

Az egyik ilyen helyről ma kaptunk is segítséget, mivel nem kaptam engedélyt a megnevezésre így csak azt írom, hogy:

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN BALÁZS!

Akitől üzemanyagra kaptunk anyagi segítséget, 2 hónapra elegendőt! Hétfőtől ismét mehet iskolába dani! :-) Nagyon boldog volt, mikor mondtuk neki a jó hírt. :-) Szereti az iskolát. :-)
Arról is szó volt, hogy valami üzemanyag kártyát kapunk a további tankolásokhoz.. de ezt még intézni kell.

Mindenesetre úgy érzem, hogy számunkra előrébb jött a KARÁCSONY! :-)

október 25.

Kedves Barátnőm felhívott a napokban, hogy szeretne a fiamnak ruhákat adni, amiket az Ő fia már kinőtt, ha nem sért meg vele.. :-)
(Nem is értem, vannak olyanok, akik ezen képesek megsértődni?!? O.o)
Hálásan köszönök minden ilyen "sértő" gesztust! :-) Számomra ugyanis ez nem sértő, hanem nagyon kedves, hogy segíteni akarnak, akik megtehetik, ahogy tudnak.

Apa tegnap el is ment érte. :-)

Köszönjük szépen Hajninak és nagyfiának Krisztiánnak! :-)

október 24.

Gondolkodtam, hogy írjak-e, vagy inkább ne panaszkodjak tovább, mert értelme semmi.. de valahova muszáj kiírni magamból azt a mérhetetlen fájdalmat, ami a tehetetlenségemből adódik. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy a fiam nem tud miattunk iskolába menni. Tanköteles, egészséges (a fogyatékosságait nem nézve, amik ugye adottak, de nekem nem betegségnek számítanak) és itthon van velem, mert nincs pénzem arra, hogy felhordjam a Svábhegyre :-(

Segítségek, amiket sikerült elintézzünk ezalatt az idő alatt:
- Önkormányzattól igényeltünk rendkívüli gyermekvédelmit (ma meg is kaptuk, 10 ezer forint) ami egy egyszeri segítség. Köszönjük szépen! :-)
- Illetve a lakásbérlésre és rezsi költségben segítségre is adtunk be kérelmet, amiről már a határozatot megkaptuk, de a forintot még nem.. (elvileg az is 10 ezer forint lesz / hó)

Sajnos a szállításban mégsem tudnak segíteni..