2016. június 1., szerda

Kalandos nap sok pozitívummal ☺

Nos, hol is kezdjem? ☺
Kezdem ott, hogy tegnap estére sem lett kész az a kocsi, amivel reggel indulnunk kellett volna... úgy feküdtem le, hogy kértem az Angyalokat, és Istent is, hogy reggelre legyen megoldása ennek a történetnek is... LETT!

Kaptunk reggel egy autót kölcsön ☺

Mikor indultunk volna, kiderült, hogy nem működik a GPS - ergo vakvezetés következik... a "kb. tudom hol van" címre mert szerencsére a térképet ismerjük a neten, és átfutottunk rajta (Én még este, Apa meg reggel), de ugye arra senki nem gondolt, hogy a kölcsön kocsiban nem működik majd a szivargyújtó, és nem lesz navigációnk... Telefonos segítség Papustól ☺ és a kútfő memóriából :P Hűvösvölgyben járókelő aktív faggatása a kocsiból ☺ ÉÉÉÉÉS érkezés a célhoz! HURRÁÁÁ itt vagyunk, venném ki a csomagtartóból a kerekesszéket, de nem nyílik a z ajtaja... kisebb agybaj, hogy na most akkor jó helyen vagyok a pihenőhöz (Lipótmezei út) Dani kimászott  akocsi mellé a földre.... (szúúúúúúszáááááááá) hátsó ülés támlái előredöntése, szék kibányászása a csomagtartóból a hátsó ajtón keresztül... éééés már mehetünk is az intézménybe☺

Az ablaknál Apa érdeklődik, hogy itt amúgy jó helyen várunk-e, vagy haladjunk másik ablakhoz várakozni? Itt kell várni kis türelmet! Majd kis idő múlva tessék jönni! Én a gyerekkel odagurulok.... a hölgy aktívan magyarázza Apának, hogy most lehet jönni! Mondom itt vagyoooook! Hahóóó velem van ő is! ☺
Végül mosolygással, de megértettük egymást és neki is leesett, hogy családilag vagyunk defektesek :D
Kaptunk sablon kérdőívet... (IMÁDOM... brrrr) kérdések 80%-a az ami Dani számára irreleváns... mivel beszédet, látást, járásképességet feltételez... nézem bambán a papírt... olvasom Apának a kérdéseket, nézünk egymásra és a közben a kerekesszékéből kőre kimászó és ott mászkáló fiunkra... Majd megállapítva, hogy ez a kérdezősdi megmarad a dokinak, ha szembesül a tényekkel rájön, hogy mééé ugyan :P
Jött is nem sok várakozás után egy helyes, kedves, fiatal doki ☺ Első benyomás pozitív, beszélgetni hívott minket a szobájába, kedvesen halkan kérdezett figyelt a válaszainkra, hasznos tanácsokkal látott el, az is HATALMAS POZITÍVUMA, hogy nem kedveli a felesleges gyógyszerezéseket... (mi sem).

Ajánlott számunkra szakirodalmat is (ezt majd megveszem, vagy könyvtárazom, ha megvan nekik) és igaz, hogy írt fel egy új gyógyszert, de a meglévők közül javasolta, hogy az egyiket szüntessük meg és a másik adásáról is kérdezzük meg a neurológust, hogy feltétlenül szükséges-e, mert szerinte elég lenne a Tegretol az epilepsziára, de nem akar beleszólni a neurológus diagnózisába.
(Amúgy is terveztem megbeszélni vele azeknek a gyógyszereknek az elhagyását, tehát ez csak megerősítette az elképzelésem).

Irány hazafelé, útközben még egy kedves hölgy munkahelyére beugrani a fonalakért amik a kreatív műhelyem új darabjához szükségesek ☺ Azt beszéltük meg, hogy ma mivel arra járunk, bemegyek érte, és holnap utalom az árát, de amikor odaértünk azt mondta, hogy használjam egészséggel
(Erre nem számítottam, de nagyon jólesett, köszönjük szépen!)

Úton hazafelé a kártya utolsó használatakor megmaradó 603 Ft-ból gondoltuk, hogy bemegy Apa a Lidl-be, és vesz kenyeret, (zsír meg még van itthon megoldjuk...) csak azzal nem számoltunk, hogy az a 603.- az még a kezelési költség levonása előtt volt annyi amennyi!
Kasszánál a második sikertelen lehúzás után (á nem ciki nagyon...) egy kedves házaspár adott Apának 500 Ft-ot, a pénztáros pedig azt mondta a többit nap végére hozzáadja a jattokból...
Nem értettem, hogy miért könnyes Apa szeme, mikor beszállt hozzánk a kocsiba... míg el nem mesélte a pénztárnál átélteket... Kérte a telefonszámukat, vagy valami elérhetőséget Tőlük, de annyit mondtak kedvesen mosolyogva, hogy egészségünkre!
Ezúton is köszönöm Nekik!
(Remélem valaki által eljut Hozzájuk is a köszönetem)

Útközben a Mamáékhoz is felugrottunk, de csak én mentem be, mert Danit kivenni a kocsiból a széket elővarázsolni a hátsóülésen át elég lesz otthon is... Kaptunk egy kis ezt azt, hogy legyen... pedig "csak" pirospaprikát kértem Anyától... mert abban legalább tudom, hogy mi van, nem olyan, mint a bóti :P
Köszönjük szépen ♥ ☺

Nem, itt még nincs a napnak vége! ☺

Hazaértünk, kipakolás a kocsiból, be a lakásba, szőrös gyerek dögönyözés és hosszú séta Anyával ☺
Közben Daninak ebéd melegítése és elfogyasztása Apa segítségével.

Tatyókról fotók összeválogatása, album elkészítése és publikálása
Ő már megtalálta kedves tulajdonosát (holnap postázom) ♥
Ő még szabad préda ☺
Konzultáció a videós tanárommal ☺ (https://www.youtube.com/channel/UClJfblm3pLKR00WZSXNkMLw)

Privát beszélgetések az első vásárlómmal, és a további megrendelőkkel KÖSZÖNÖM! ☺

Olyan BOLDOG VAGYOK, amilyen rég nem voltam. Mindenkinek ezt a boldogságot kívánom!
Útközben sem voltam tétlen, hosszabb várakozásra készülve ugyanis vittem a horgolásom magammal az útra és míg Apa vezetett én horgoltam Dani mellett ☺ a rádiót is helyettesítve, ami szintén csak dekoráció volt a kölcsön kocsiban, ami arra tökéletes volt, hogy elvitt A-ból B-be, és haza is hozott! ☺

Este már nem látok horgolni, de azért megmutatom, hogy hol tartok:
Szerintem szép lesz... mert szeretettel és nagyon boldogan készítem, így ez bele is kerül☺