2017. február 23., csütörtök

Úgy szép az élet...

... szóval értem én, hogy jó az, ha zajlik, de néha jól jönne egy kis szabi, vagy jutalom unalom...
Az iskolában szerzett sérülése... fejelte a bordásfalat... ☹

Ki ne örülne ilyen beszámolóknak a gyerekéről? ☹
Délután villámlátogatásra hazanézett Apa ♥ (értsd úgy: fürdettem, törülközés közben telefonon beszélt... majd pakoltunk (szennyest be a kocsiból, tisztát a táskájába, kaját, amit frissen sütöttem neki) és ment is vissza...☹ mert reggel 9-re lerakón kell lennie!)
Mikor elment Apa, vittem be Daninak a kaját tálcán, amit dühöngve kivert a kezemből, szerencsére nem az egész landolt a tálból a szőnyegen... ☹
...de kb. 10 percig bármit csináltam vele, nem állt le... próbáltam fékezni, lefogni, hogy ne tudjon magában még több kárt tenni, de az én erőm, az ő erejéhez képest sehol nincs, amikor ez a dühöngés előjön belőle... ☹
Ordítva verte a fejét ököllel... már tiszta piros lett a bőre is a homlokán tőle, akkorákat vert magára,
fejelte a szekrényt, a falat, ütött vert ahol ért... a kerekesszékét összecsukni felnőttként sem könnyű... Daninak most fél kézzel sikerült olyat verni az ülő rész alá, hogy összecsukta vele...
A kezem nem tudtam jól lefotózni, de úgy megnyomta a kis ujjai helyével (baromi kemény csonkok a bőre alatt) hogy bedagadt és nagyon fáj a kézfejem felső része, elszíneződött a bőr...
állatira fáj, olyan, mintha eltörte volna a kézközépcsontjaimat, mindezt csak azért, mert az állát lefogtam, hogy ne téphesse tovább a karján már vérző sebeket...
De ráérünk még lecserélni a gyógyszert... nem olyan sürgős ez, hogy ne várjuk ki az időpontunkat...
nem a doktornő szenved vele, nem neki fáj a látványa is... nekem annál inkább...
Nézni tehetetlenül, ahogy a gyerekem magát roncsolja... bénító, olyan légszomjam lesz tőle, hogy levegőt alig kapok, és szorít a mellkasom ☹
Majd a tombolás végére érve, ahogy érkezett a semmiből, úgy illan is tova ez a dühöngős énje... és újra egy mosolygós, bújós, csacsogós kisangyalka... amilyen amúgy alapjáraton is volt mindig ♥

Kb. egy örökkévalóságnak érzem a március 13. reggel 9 óráig tartó "röpke pár napot"...kimerültem asszem...

2017. február 16., csütörtök

Jóból is megárt a sok(kk)

Megjött Dani ... ugye milyen "szupcsi az új pelcsije"? Nem vagyok ideges, fő a nyugalom! Végülis tök jó idő van kint... mit nekünk egy átázott gatya... Csak azt tudnám miért kellett megszüntetni azt a valóban szuper pelust, amit régebben használtunk? Túl jó volt?

Na jó... azért is POZITÍV maradok! Nézzük a jó oldalát... nem az utcán tolva kellett hazajönnie ilyen állapotban, hanem egy betegszállító mentőben. A lakásban már van 20°C is, tehát bízom benne, hogy idejében sikerült átöltözni a megfázás előtt!

2017. február 9., csütörtök

Na fussunk neki újra!

Reggel ismét bizakodva indítottam útnak a betegszállítókkal Danit, miután megbeszéltem vele, hogy ma sokkal jobban kell viselkednie, ha szeretne továbbra is a közösség tagja maradni. Verekedni senkivel sem szabad, mert olyat csak a buták csinálnak. Érezze jól magát és várom délután haza

Azért ebéd után csak betelefonáltam, mert izgultam, hogy mi lehet bent... csak megzavarni sem akartam őket... Azt mondta a gondozó "pótmamija", hogy a tegnapi és a mai napot össze sem lehet hasonlítani! Dani ma egy kisAngyal volt egész végig a suliban
(Valahogy az ilyen híreket jobban szeretem hallani, de szerintem ezzel minden szülő így van)

Mennyivel jobb érzés így lefeküdni aludni, nem tele aggódással, a holnap miatt...
Köszönöm!

2017. február 8., szerda

A NAGY nap!

... avagy irány újra az iskola! ☺

Dani reggel szépen, magától ébredt időben, mosolyogva készülődtünk, szokás szerint segített az átöltözésnél Megjöttek érte a betegszállítók, és gond nélkül vitték be a suliba. (Eddig jó!)

Kihasználva a "szabadságom", délelőtt végre eljutottam a fogászatra, ahol kihúzták a nyár óta fájdalmat okozó bölcsességfogam.

Onnan be a suliba, Dani régi kerekesszékével - ami reggel nem fért a betegszállítóba.
Nem volt túl jó a hangulat... Mivel fogászat előtt már telefonált a vezetőnő, hogy gondok vannak Danival, ezért felkészültem rá, hogy mi vár ☹ megütött nem is egyszer, nem is egy gondozót, ordítozott a szőnyegen, kiugrált a benti kocsiból... ☹ azt mondták, hogy semmi javulást nem tapasztalnak... ☹ Szomorúan jöttem el és azt beszéltük meg, hogy ha a saját székével is ilyen zizi marad, akkor telefonálnak és megyek érte...

Hazafelé elmentem a patikába az új tesztelendő pelenkáért (sajna ez sem jobb minőség, mint az elődei...) Nem is értem, hogy ha van egy jó minőség, azt miért kell megszüntetni? A gyártónak ebben mi a jó? ☹ Most sorra teszteljük 1-1 csomaggal, hogy mi lehet az utóda, az egyikhez nincs beszállító... a másiknak nincs gumizása... a harmadik olyan, mint egy műanyagzacskó... és ez is...áá, asszem ez nem az én napom ☹

Majd a postára feladni az elkészült horgolásokat Na jó, ez legalább pozitív a mai napban!
(Bár a posta árai...brrr - legközelebb futárral küldöm a csomagot)

Délután többször is telefonáltam, hogy mi a helyzet Danival, végül azt mondták, hogy a nap hátralévő részében kezelhető(bb) volt. Pár napig még próbálkozzunk, hátha

Itthon semmi gond nem volt, kacarászott, játszottunk, vacsi után pancsizott és szépen, időben, mosolyogva aludt el mellettem


2017. február 6., hétfő

El sem hiszem, de haladunk előre! ☺

"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek."

Neil Armstrong szavait mindenki ismeri, esetünkben ez úgy néz ki, hogy ... hatalmas haladás a mi kis világunkban ☺

Ma sikerült eljutnunk Danival a laborba és levették a gyógyszerszinthez szükséges vért Tőle, természetesen egy hang nélkül, nagyon ügyesen tartotta a kis kezét és mosolyogva várakozott velem utána is mosolygott és édesen magyarázott egészen hazáig. 
Már ez is öröm volt, de ez még semmi!

Hazafelé rámtelefonáltak, hogy mehetünk a családsegítőbe, mert van egy kis péksüti, amit eltudunk hozni.
Ugyanis vannak olyan pékségek, akik nem kidobják a nap végén megmaradt árút, hanem odaadják a rászorulóknak. Nem arra gondolnak, hogy akkor kevesebb lesz a vevő a friss árúra, hanem arra, hogy aki szegény az a frisset úgysem tudja megvenni, és segítenek KÖSZÖNET NEKIK!
Ma egy táskányi magos zsömle, buci, kalács, diós patkó, pogácsa kifli vegyesen várakozott ránk ☺

Itthonról telefonon SIKERÜLT BESZÉLNEM A DOKTORNŐVEL! Megemlítettem neki (ismét) a Tegretol leváltását valami más gyógyszerre, ami kevésbéteszi agresszívvá... Azt mondta veszélyes leváltani, mivel a rohamait megszüntette... de menjünk be időpontra és megbeszéljük, mit és hogyan. (Na ez az ami csodaszámba megy, ráadásul még kedves is volt!) Beszélgetés után kapcsolt az ambulanciára is, és kaptunk időpontot (2017.03.13. 9:00). Hipp-hopp és itt is lesz. A nyáriszünet idejére talán mehetünk iskolába is ☺

Örüljünk már egy kicsit!

Ha lenne nyomtatónk én tuti nyomtatnék párat, mert jó az ha van ☺ főleg a borús, szürke napokon ☺


2017. február 2., csütörtök

Ide sem... Hova tovább?

A délelőtt nyugisan, éjjeli ébrenlét után naná, hogy alvósan telt.

Reggeli után felhívtam az ajánlott orvost, aki nagyon kedvesen megnyugtatott és azt mondta, hogy bátran emeljem csak fel 1-1-re azt a gyógyszert (Perdox), amit a Tegretol mellé kapott Dani, mivel az ő termetéhez, korához a fél-fél csak a "beszoktatáshoz" szükséges adagolás... nos, ma így adagoltam a gyógyszerét és nem is dobálta a bútorokat sem. Viszont azt is mondta a doki, hogy ő sajnálja, de nem tud minket gondozni...
(Igen, a többesszám nem királyi, nekem is szükségem van némi támogatásra idegrendszerileg... kissé leroggyantam az utóbbi időben ettől a látványtól és egyéb tényezőktől, amik "könnyítik" a mindennapjainkat)

Tehát marad az Ilka utca? Vagy bevállalom a Budai gyermekkorházat, ahol már voltunk egyszer a doktornőnél és akkor azt mondta, ha szeretnénk, szívesen vállalja Danit. Gondoljuk át, és amikor úgy érezzük, jelentkezzünk... Mivel nem minden héten kell menni neurológushoz -remélem-, ezért megfontolandó, hogy akkor, amikor kell, egy szimpatikus doktornőhöz viszem, vagy oda, ahol kb. azt érzem, hogy elnézést kellene kérnem azért is, hogy élek...
Mindenesetre egy gyógyszerszintet nézetek Daninak a biztonság kedvéért, utána még mindig eldönthetjük, hogy merre tovább.

Telefonálások után ismét jött Danihoz a gyógytornász és azt kérdezte, hogy masszíroztam Danit? Mert úgy érzi, hogy lazábbak az izmai a lábában ☺
(Kell ennél jobb visszajelzés?Végre valami jót is csinálok)
Talán még az, mikor a masszír végén megköszönöm Daninak azt, hogy segített nekem, és együttműködő volt közben... átölel és megpuszil

Este is egész szemet adtam neki, és időben aludt el... békésen alszik, mosolyogva. ☺
Köszönöm!

2017. február 1., szerda

Betekintés az agyamba

...mert van az is... sőt lelkivilágom is...(csak most kissé romokban...)

Előre szólok, hogy csak saját felelősségre olvass!

Ma reggel felhívott az iskola egyik dolgozója, hogy Daniról érdeklődjön - felettese megbízásából.
Elmondtam neki, hogy a tegnapi nap és a mai is elég "vívós", Dani vív magával és a felhalmozódott felesleges energiáival... levezetésként a fotelt dobálja, és a szekrényeket veri ököllel, fejeli a homlokával... ezért sem jár a suliba, ahova amúgy a betegszállító mentősök már nem merik vállalni a szállítást, január eleje óta, mert a kocsiban is kb. így viselkedett az utóbbi időben nekik... Azaz, ütötte és fejelte a kocsi oldalát, az ablakot, a másik oldalán ülő kislányt is bántotta... :( A harmadik tanítási napon hívott a vezetőnő, hogy jobb lenne, ha tartanánk egy kis szünetet, mert ha a betegszállító központban úgy döntenek, hogy kiveszik a szállításból, akkor utána nagyon nehéz újra visszavetetni...(Köszönet a jó tanácsért!) Így azóta maradt velem itthon... ami szintén nem túl jó ötlet, mert fejlesztést sem kap, és társaságnak is kevés vagyok számára, mivel közösségre is vágyik, korabeli gyerekekre, nem csak egy felnőttre, aki ráadásul a muterja... (szerintem).

Ezután felhívott az intézmény vezetője is, hogy gondolkodjak el azon, hogy mit szeretnénk, mert így, hogy iskolába sem jár, ki kell jelenteni az iskolából, és intézzem el neki a külsős tanítást ami azt jelenti, hogy menjek be a szakértőkhöz ismét és írassam azt a papírra, hogy nem lehet intézményben, gyerekek közt az állapota miatt, mert ön-, és közveszélyes. Vagy keressek másik orvost, ha ez nem képes beállítani a gyógyszerezését a gyereknek! (Ez is egy jó tanács volt!) Meg is kérdeztem, hogy tud-e valakit esetleg ajánlani? Azt mondta van egy másik kislány az iskolában, aki szintén ilyen dühöngős volt, de azóta, mióta jártak ennél a dokinál semmi gond nincs vele! Ezért el is kértem az elérhetőségét, hogy Daniról is gondoskodni tudjon. Azt mondta utána néznek és visszahívnak.

(Persze, elég régen azt érzem már, hogy Daninak valami megoldás kellene, mert nem véletlenül kértem anno sem, a kézrágásra valami tanácsot a jelenlegi neurológustól... akkor felírt neki 1 fajta gyógyszert a Tegretol mellé... majd mondtam, hogy ez nem igazán használ... felírt MELLÉ még 1 félét - így már szedett a gyerekem 3 féle bogyót, és továbbra sem tett le a karjának rágásáról és a fejelésekről... Azóta akárhányszor hívom, vagy flegmán beszél velem, vagy nincs bent, vagy bent van, de nem ér rá, = nem lehet elérni. Egy ilyen gyerek mellett olyan orvosra van szükségem, aki elérhető, a gyerekem egészségét és érdekeit is nézi, nem csak azt, hogy milyen gyógyszarral lehet még tömni, ami azon túl, hogy a veséjét odavágja, semmire nem jó!)

Naná, hogy bőgtem/bőgök, mert mit tudok még tenni? Kb. azt érzem, hogy a lehetőségeim fogytán vagyok... és az eddig jól működő akksim most nagyon nem működik...

Visszahívott a kolléganő, és megadta az orvos nevét MOBIL számát is, hogy tudjak vele beszélni, és próbált vigasztalóan beszélni velem, mert érezte, hogy itt és most nem kicsit vagyok a padló alatt...

Megfőztem az ebédet, megetettem Danit, "megmasszíroztam" és elaltattam.
Ezután felhívtam a dokit és megérdeklődtem, hogy alkalmas-e az időpont arra, hogy beszéljünk, de sajnos nem ért rá, viszont holnapra megbeszéltünk egy telefonos időpontot.
Hívom holnap 11 óra után.
Várom! Bizakodó vagyok, jelenleg az utolsó reményem ebben a dokiban van...)
DRUKK!

Annyi pozitív változás azért történt azóta, hogy nem jár iskolába, hogy az utóbbi két hét csütörtökein volt nálunk a gyógytornász, aki az iskolába is jár hetente (hálás köszönet érte), és még egy alkalommal jön holnap.

Aztán... lesz, ami lesz... valahogy majd én masszírozom - jegyzetből, amit láttam a gyógytornásztól azt menet közben felírtam, és olvasva masszírozom, mozgatom át - ahogy most is... csak neki ugye nem 2 hetes tapasztalat van a fejében, kezeiben, mint nekem... de a semminél úgy gondolom, hogy ez is sokkal több Dani számára!

A neurológus továbbra is elérhetetlen...
A háziorvost ezzel nem zaklathatom... mivel nem hatásköre...

Lassan bekerülök a Lipótmezőre én is, és nem csak Danit fogom kezeltetni, hanem magamat is, mert az ilyen jellegű telefonok "túl jó hatással vannak" az idegrendszeremre...