Képzeletem és a Valóság

Ígértem, hát írok is (még akkor is, ha nem másnap) ... kicsit ülepedni hagytam magamban az érzéseket...
Pénteken labor eredményekkel felszerelkezve meglátogattunk egy altatóorvost (akkor még azt gondoltam ő lesz, aki altatja Danit) ... nagyon kedves volt és készségesen válaszolt is a kérdéseimre. Haza is mentünk azzal az utasítással, hogy vasárnap éjfél után már ne egyen, hétfőn hajnal 4-5 körül kapja meg a reggeli gyógyszereit akkor még ihat, és a papíron szereplő reggel 8 helyett elég lesz, ha 9 - fél 10 között érkezünk hétfőn Danival. Utasításokat betartva érkeztünk hétfőn reggel a sebészetre, agyban eltervezve, hogy minden tökéletes lesz, és nem kell a kórházban kivárni a 24 órát, hanem hazajöhetünk Zsebikéhez már estére.
Kicsit soknak találtam a várakozást éhgyomorra, ivás nélkül - Daninak is sok volt... harapta a kezét, ill. az én kezem is... nem értette, hogy miért nem ehet már végre... Megkérdezték, hogy a kezébe beszúrhatják-e azt a bentmaradó tűt, ami az altatáshoz is szükséges lesz. Válaszoltam, hogy beszúrásnál semmi baj nem szokott lenni, csak arra kell ügyelnem, hogy ki ne szedje magának, de megoldom. :)
(Talán ezt nem kellett volna... így utólag már úgy gondolom)
Majd jött a "bátorító bogyó" - amit szerintem a szülőknek is kellene adni, mikor a gyerekük a műtőbe készül... Erősnek gondolom magam, és edzettnek, de ezt asszem nem tudom megszokni míg élek...
Dani volt a harmadik a műtőben... próbáltam inkább altatni, mint a kezét rágja éhségében :/
...és eljött az idő, azaz a betegszállító bácsi, aki felnyalábolta az ágyból, és betolta a műtőbe, ahova én is bekísérhettem.... na ezt a részt ami innen következett... valahogy egész másnak képzeltem, és másként is lesz, ha ismét ide kerülünk!

A képzeletem:
Betolják én is megyek velük, bent a műtőágyon beszúrják a tűt, rácsatlakoztatják az infúziót, amibe az altató is kerül..., majd anya simizése közben elalszik a gyermek, békésen, szeretetben ♥ és anya kimegy a műtőből várakozni...

Ezzel szemben -szerintem jeges zuhanyként rideg- valóság:
Anya ugyan bemegy eddig stimmel... de(!) semmi simi, meg békés, meg szerimeri... :'(
SENKI nem mondja, hogy a műtőben merre mehetek a gyerekem mellé, a műtőasztalra átemelő bácsi hátát nézhettem és a gyerekem lábát simizhettem, míg ő belekönyökölt a combjába jobb könyékkel, a bal kezével Dani jobb kezét feszítette le, hogy az altatógázos maszkot egy másik bácsi az arcába nyomhassa a gyerekemnek... :( Neki se, nekem se mondtak előre semmit erről... mintha ott sem lettünk volna :(

Az a kedves doktornéni, akivel pénteken beszéltünk nem is volt ott... vagy nem ismertem fel(?) de műtét után sem találkoztam vele sehol... Dani elernyedt testét simizve már sírtam, mikor hallottam, hogy "már alszik, legyőzve"... elindultam hát a műtő elé várakozni... könnyeimen át Apának megírni az sms-t (12:39-kor), hogy már alszik a kisfiunk, és azon gondolkodni, hogy miért kell ezt így?

Ha már a szülők egyikét beengedik a gyereke elalvásáig, akkor nem lenne humánusabb megoldás mindenkinek az a verzió, amit képzeltem? Miért kell egy amúgy nem látó gyereket még pluszban azzal sokkolni, hogy az arcába nyomnak két kézzel lefogva fájdalmat okozva Neki ezzel egy maszkot, amiből az altató gáz jön? (Kaptam a kérdésemre választ a műtét után azt mondták, hogy erre úgysem fog emlékezni) Hmm... ezt azért megkérdezném Tőle is, de sajnos nem tudja elmondani :'(

Kitolták a műtőből...(13:30-kor) lila körmökkel... aki olvasta a blogban a Rólam oldalt, a PIC-en átélt rémálomról, az tudja, hogy ez bennem milyen félelemáradatot indított be... Ritkán fordul elő velem, hogy nem tudok megszólalni... ezt most ismét sikerült ezzel a "lilakörmös jelenség"-gel elérni.
Mikor ismét megtudtam szólalni annyit kérdeztem: mi a gond a fiammal, hogy a többiekhez képest neki oxigént kell kapnia (a többi gyereket enélkül hozták ki a szülőknek) és miért lilák a körmei? Volt valami gond a műtét közben, az altatás közben?
"Nem volt semmi, minden gyerek más, és másként ébred"

Sokáig gyakoroltam, hogy nem sírok a fiam jelenlétében... ez most nem sikerült... Bocsánatot kértem Tőle, amiért hagytam ezt így... és nem tudtam megvédeni a bácsiktól... Megígértem, hogy ha megint jönni kell ide, akkor másként lesz, úgy, ahogy azt elterveztem, vagy nem engedem altatni sem!

 ...20:15-kor indultam vele haza a parkolóból...

Boldogan álltunk meg hazafelé a pékségnél és adtam már a kocsiban enni a kis HŐSömnek... ♥
Csodálattal nézek Rá mindig, de most különösen... annyi mindenen átment már eddig is, és mégis tud mosolyogni.
Hol van az én problémám az Ő fájdalmaihoz képest?
Van-e nekem jogom sírni, mikor Ő mosolyogva állja a sarat?
Úgy döntöttem azért is kemény leszek, és minden gondom leteszem. Mosolygok Vele én is, mert már itthon vagyunk! Bízva abban, hogy ezt az "élményt" sikerül kitörölni...
Büszke vagyok Rád kisfiam ♥ és arra is, hogy én lehetek az anyukád!

Kalandos nap sok pozitívummal ☺

Nos, hol is kezdjem? ☺
Kezdem ott, hogy tegnap estére sem lett kész az a kocsi, amivel reggel indulnunk kellett volna... úgy feküdtem le, hogy kértem az Angyalokat, és Istent is, hogy reggelre legyen megoldása ennek a történetnek is... LETT! ♥

Kaptunk reggel egy autót kölcsön ☺

Mikor indultunk volna, kiderült, hogy nem működik a GPS - ergo vakvezetés következik... a "kb. tudom hol van" címre mert szerencsére a térképet ismerjük a neten, és átfutottunk rajta (Én még este, Apa meg reggel), de ugye arra senki nem gondolt, hogy a kölcsön kocsiban nem működik majd a szivargyújtó, és nem lesz navigációnk... Telefonos segítség Papustól ☺ és a kútfő memóriából :P Hűvösvölgyben járókelő aktív faggatása a kocsiból ☺ ÉÉÉÉÉS érkezés a célhoz! HURRÁÁÁ itt vagyunk, venném ki a csomagtartóból a kerekesszéket, de nem nyílik a z ajtaja... kisebb agybaj, hogy na most akkor jó helyen vagyok a pihenőhöz (Lipótmezei út) Dani kimászott  akocsi mellé a földre.... (szúúúúúúszáááááááá) hátsó ülés támlái előredöntése, szék kibányászása a csomagtartóból a hátsó ajtón keresztül... éééés már mehetünk is az intézménybe☺

Az ablaknál Apa érdeklődik, hogy itt amúgy jó helyen várunk-e, vagy haladjunk másik ablakhoz várakozni? Itt kell várni kis türelmet! Majd kis idő múlva tessék jönni! Én a gyerekkel odagurulok.... a hölgy aktívan magyarázza Apának, hogy most lehet jönni! Mondom itt vagyoooook! Hahóóó velem van ő is! ☺
Végül mosolygással, de megértettük egymást és neki is leesett, hogy családilag vagyunk defektesek :D
Kaptunk sablon kérdőívet... (IMÁDOM... brrrr) kérdések 80%-a az ami Dani számára irreleváns... mivel beszédet, látást, járásképességet feltételez... nézem bambán a papírt... olvasom Apának a kérdéseket, nézünk egymásra és a közben a kerekesszékéből kőre kimászó és ott mászkáló fiunkra... Majd megállapítva, hogy ez a kérdezősdi megmarad a dokinak, ha szembesül a tényekkel rájön, hogy mééé ugyan :P
Jött is nem sok várakozás után egy helyes, kedves, fiatal doki ☺ Első benyomás pozitív, beszélgetni hívott minket a szobájába, kedvesen halkan kérdezett figyelt a válaszainkra, hasznos tanácsokkal látott el, az is HATALMAS POZITÍVUMA, hogy nem kedveli a felesleges gyógyszerezéseket... (mi sem).

Ajánlott számunkra szakirodalmat is (ezt majd megveszem, vagy könyvtárazom, ha megvan nekik) és igaz, hogy írt fel egy új gyógyszert, de a meglévők közül javasolta, hogy az egyiket szüntessük meg és a másik adásáról is kérdezzük meg a neurológust, hogy feltétlenül szükséges-e, mert szerinte elég lenne a Tegretol az epilepsziára, de nem akar beleszólni a neurológus diagnózisába.
(Amúgy is terveztem megbeszélni vele azeknek a gyógyszereknek az elhagyását, tehát ez csak megerősítette az elképzelésem).

Irány hazafelé, útközben még egy kedves hölgy munkahelyére beugrani a fonalakért amik a kreatív műhelyem új darabjához szükségesek ☺ ♥ Azt beszéltük meg, hogy ma mivel arra járunk, bemegyek érte, és holnap utalom az árát, de amikor odaértünk azt mondta, hogy használjam egészséggel ♥
(Erre nem számítottam, de nagyon jólesett, köszönjük szépen!)

Úton hazafelé a kártya utolsó használatakor megmaradó 603 Ft-ból gondoltuk, hogy bemegy Apa a Lidl-be, és vesz kenyeret, (zsír meg még van itthon megoldjuk...) csak azzal nem számoltunk, hogy az a 603.- az még a kezelési költség levonása előtt volt annyi amennyi!
Kasszánál a második sikertelen lehúzás után (á nem ciki nagyon...) egy kedves házaspár adott Apának 500 Ft-ot, a pénztáros pedig azt mondta a többit nap végére hozzáadja a jattokból...
Nem értettem, hogy miért könnyes Apa szeme, mikor beszállt hozzánk a kocsiba... míg el nem mesélte a pénztárnál átélteket... Kérte a telefonszámukat, vagy valami elérhetőséget Tőlük, de annyit mondtak kedvesen mosolyogva, hogy egészségünkre! ♥
Ezúton is köszönöm Nekik!
(Remélem valaki által eljut Hozzájuk is a köszönetem)

Útközben a Mamáékhoz is felugrottunk, de csak én mentem be, mert Danit kivenni a kocsiból a széket elővarázsolni a hátsóülésen át elég lesz otthon is... Kaptunk egy kis ezt azt, hogy legyen... pedig "csak" pirospaprikát kértem Anyától... mert abban legalább tudom, hogy mi van, nem olyan, mint a bóti :P
Köszönjük szépen ♥ ☺

Nem, itt még nincs a napnak vége! ☺

Hazaértünk, kipakolás a kocsiból, be a lakásba, szőrös gyerek dögönyözés és hosszú séta Anyával ☺
Közben Daninak ebéd melegítése és elfogyasztása Apa segítségével.

Tatyókról fotók összeválogatása, album elkészítése és publikálása ♥

Ő már megtalálta kedves tulajdonosát (holnap postázom) ♥

Ő még szabad préda ☺

Konzultáció a videós tanárommal ☺ (https://www.youtube.com/channel/UClJfblm3pLKR00WZSXNkMLw)

Privát beszélgetések az első vásárlómmal, és a további megrendelőkkel KÖSZÖNÖM! ☺ ♥

Olyan BOLDOG VAGYOK, amilyen rég nem voltam. Mindenkinek ezt a boldogságot kívánom!
Útközben sem voltam tétlen, hosszabb várakozásra készülve ugyanis vittem a horgolásom magammal az útra és míg Apa vezetett én horgoltam Dani mellett ☺ a rádiót is helyettesítve, ami szintén csak dekoráció volt a kölcsön kocsiban, ami arra tökéletes volt, hogy elvitt A-ból B-be, és haza is hozott! ☺

Este már nem látok horgolni, de azért megmutatom, hogy hol tartok:

Szerintem szép lesz... mert szeretettel és nagyon boldogan készítem, így ez bele is kerül☺

Köszönet mindenkinek! ♥ ☺

Tegnap kissé sokkolt a hír, hogy Danit szeretnék kijelenteni az iskolából, és kínomban ismét a közösség segítségét kértem.

Nagyon sokan ismeretlenül is olyan aranyosak voltak, hogy megosztották, sőt privát üzeneteket is kaptam ismeretlenektől amikben sok jó tanácsot kaptam, hálás köszönetem érte! ♥ ☺

Az egyik ilyen üzenetben hallottam a Vadaskertről is, amit a háziorvosunk is javasolt Daninak a vizsgálatokhoz. Meg is írta a beutalót hozzá még tegnap. Sajnos délután már nem tudtam velük beszélni, viszont ma reggel ezzel indítottam a napot! ☺

FIGYELEM! POZITÍV HÍR következik!
• Meghallgattak!
• Megértettek!
• Segítőkészek voltak már telefonon keresztül is!
• SOS-időpontot is adtak HOLNAP reggel 9-re mehetünk Danival!

Nagyon remélem, hogy a kezdeti pozitív véleményem marad is és közösen orvosolni tudjuk Dani problémáját, azaz megszüntetjük ezeket a dühkitöréseket nála, és ismét az a nyugodt, kedves kisfiú lesz belőle, aki volt! ♥

http://www.vadaskertalapitvany.hu

Közösségi élet felfüggesztése...

Felhívott az intézmény vezetője, hogy Dani a csoportban megharapta az egyik társát, a gondozónak pedig monoklit ütött a szemére, ahogy felcsapott az egyik dühöngése közben... Megrongálta a székeket... Mivel a társaira és a gondozóira veszélyt jelent így felfüggesztik a közösségben való részvételét, azaz ne vigyük addig, míg ezt nem tudja orvos kezelni és veszélyezteti a közösséget.

Várható volt ez a beszélgetés, hiszen itthon sem ismeretlen ez a viselkedés tőle... nem csak másokra, sajnos magára is veszélyes ilyenkor, semmi más nem használ, csak az, ha szépen halkan beszélek hozzá, és lefogom a kezét, hogy ne hadakozzon közben...
Az múlt éjszakát a viharra foghatnám, de vihar nélkül is pont így szokott dühöngeni, ha jön ez a roham nála...
Időpontunk ugye június 22. 14:00-ra van az epilepszia centrumba...
A neurológusunk valami csoda folytán most elérhető volt, de időpontot csak június 20. 10:30-ra tudott adni az EEG-re is és annak eredményével tudja csak megvizsgálni (ha időpont nélkül mennénk pl. most oda, mivel hétfő van és rendel is délelőtt, akkor meg leharapja a fejem, hogy mit képzelek... és elküld). Állítása szerint ő mindig elérhető amúgy, minden betege eléri csak mi nem, és egyáltalán nem érti, hogy miért nem telefonáltam korábban, de az elmondottak alapján ő ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni, mert ez nem az ő szakterülete. Ő arra tud kezelést nyújtani, hogy a gyereknek ne legyenek epilepsziás rohamai, a továbbiak, azaz a közösség veszélyeztetése már pszichiátriára tartozik.

Sajnos nem csak a közösségre, de magára is veszélyes...

Szép kilátások... hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű pozitívan hozzáállni a helyzethez...

Gyereknap margójára ♥

Azért születtem e világra, hogy az anyukád legyek, s szívem minden szeretetével Téged szeresselek.
Míg élek gondoskodom Rólad, s halálommal a szerelmem irántad el nem múlhat. ♥

Dani ajándéka nekem ♥

Mostanában eléggé hanyagoltam a blogot, de ha nincs miről írnom, inkább nem írok semmit, mert a panaszkodás már uncsi számomra, mindenkinek megvan a maga keresztje és mindenkinek a sajátja tűnik a legnagyobbnak. Inkább kreatív dolgokkal foglalkozom, mint a régen (általánosban, gyakorlati órán és kézimunka szakkörön, mert akkor még voltak ilyen "csacskaságok" is az iskolában...) tanult horgolás, kötés... Vártam egy ideig, kaptam ígéreteket is, hogy megtanítanak horgolni, aztán rájöttem, hogy ez kb. akkor fog bekövetkezni, ha én magam megtanítom magam rá. :D

Tehát nekiálltam és a fantasztikus net segítségével csudajó videókat fedeztem fel, amikből pofonegyszerűnek tűnt a horgolás (mondom tűnt!) azt azért eddig is tudtam, hogy nem minden az aminek látszik... DE! Még szép, hogy nem adom fel! Nem én lennék ☺

Dani olyan ügyesen fejlődik, hogy muszáj volt ma ismét ideülnöm, és megosztani a naplóval néhány csodát ♥
• Először is, szépen segít a vetkőzésnél és öltözésnél már elég régi eredmény, azt hogy a letolt nadrágját leveszi eddig is tudtuk, DE mostanában ha mondom Neki, hogy vetkőzz le szépen, mert megyünk pacsapacsálni(=fürdeni) ... felugrik az ágyra, és tolja le EGYEDÜL a gatyáját, kis segítséggel a zoknikat is leveszi a lábairól ettől elalélok ☺♥ Megmutattuk a Mamának és a Papának is ☺

• Aztán... kiveszi a kezemből a kanalat ebédnél, hogy ne segítsek, mert Ő akarja fogni... (persze a merítés még mindig valahogy kimarad, és várja, hogy alevegőben ismét megtelik, na ilyenkor azért a kezét irányítva mutatom, és mondom, hogy merítünk... de akkor is olyan boldog, hogy egyedül kanalazhat ♥☺

• Ma délután mikor meghozták a suliból szokás szerint Halász Juditot hallgattunk, és énekeltünk, ahogy szoktunk, mikoris az almaszósz szövegében elértünk arra a részre, hogy:
"Halálfej Joe, a vén kalóz
Abban szeret csak fürdeni"... Dani repesve az örömtől elkezdte mondogatni, hogy patapatapataaaa és tolta le a gatyáját ☺ egyszerűen imádom, hogy így összekombinálja a hallottakat ♥


• Este gondoltam talán már nem kéne vacsorázni, mivel későn hozták, és akkor elég sokat evett... tévedtem, amit szépen a tudtomra is adott. Nem úgy beszél, mint mi, ez tény, sőt az is lehet, hogy bebeszélem magamnak, de komolyan úgy hallottam, mintha azt mondta volna fekvés, altatás közben, hogy "édesanya éhes adaada" ... ezen úgy ledöbbentem, hogy rákérdeztem, azt mondtad, hogy éhes vagy és enni kérsz? Mosoly volt a válasz ☺ Mondtam Neki, hogy ha szeretnél enni, akkor csücsülj fel, és hozok! Olyan fürgén felpattanni ritkán láttam, mint most ☺ ledobta a takarót magáról, és már magyarázott is ♥ Természetesen simán megevett 2 szelet vajas-reszeltsajtos kenyeret, és az innivalóját is mind megitta, (kb. mintha a suliban semmit nem evett volna, pedig tudom, hogy de!) utána már mosolyogva aludt el ☺

Ezt már örömmel írom, mert NAGYON BOLDOG VAGYOK! ☺ KÖSZÖNÖM! ♥

Amikor egy gyermek leszületik a Földre

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült.
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
- Azt beszélik, holnap leküldesz a Földre, de hogy fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged, vigyázni fog rád.
- De - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok mást csak énekelek és mosolygok.
Isten így szólt:
- Az angyalod minden nap énekelni fog neked, és érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel.
- És - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?
- Az könnyű lesz. Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb, legédesebb szavakat amiket valaha is hallani fogsz. Az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni.
A gyermek felnézett az Úrra és így szólt:
- Mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?
Isten rámosolygott a gyermekre és így szólt:
- Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.
A gyermek erre azt mondta:
- Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?
Az Úr megölelte a gyermeket:
- Az angyalod óvni fog téged, akkor is ha ez élete kockáztatásával jár.
A gyermek szomorúan nézett:
- De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged.
- Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek!
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat.
A gyermek sietve megkérdezte:
- Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!
Az Úr erre így válaszolt:
- Az angyalod neve nem fontos… Egyszerűen csak így fogod hívni: ANYA! ♥

Dani éjjelenként jól alszik ☺

Na jóóóó, nem... de olyan jó legalább leírni, ha már megtapasztalni mostanában nem sikerül... 

A Virgoncban bezzeg jókat alszik... délelőtt, foglalkozások helyett... Délután tiszta kómás fejjel jön meg, nehezen vehető rá bármilyen játékra is... Ma végre kicsit felélénkült az ABBA Dancing Queen című számára, de annyira, hogy még "táncolt" is a kerekesszékében ☺ ♥ (aztán negyed óra elteltével ismét kókadozott és átmászott a másik szobában lévő ágyra aludni.... (brr...) izgalmas lesz az éjszaka ismét... 

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért engedem meg neki, hogy aludjon?

Nos... a válasz nagyon egyszerű: ha nem engedem meg, akkor tépi a fogaival a karját, vagy az én közelben lévő testrészem (csuklóm, karom, vállam, mikor mi van elérhető távolságban), fejeli a falat, borogatja amit a karjával elbír (fotel, szék, kerekesszék...kis szekrény).

Te mit választanál? 

Én azt választom, hogy virrasztok vele éjjel... és hagyom aludni, amikor álmos... mert jobb a békesség ♥

Ember tervez...

...az élet meg beint egy nagyot...

Telefonon próbáltam időpontot kérni (igen, ma is!) a doktornőhöz... A sokadik számon amin ezt megtehetném, sokadik sikertelen próbálkozás után végre felvették. Egy kedves és végtelenül türelmes hölgy próbált engem is lenyugtatni (nem sikerült neki) "az nem a doktornő hibája, hogy nem ér rá, sok a gyerek..."
Értem, tehát a mi hibánk, hogy gyerekünk van, ráadásul az még orvost is igényelNE, ha lenne aki ráérősebb...
Most épp konferencián van... próbáljam meg esetleg hétfőn...
Az a nagy büdös helyzet, hogy ez a sokadik "hétfő", amin próbáljuk elérni... és van az a pont, amikor már nekem is ELÉG!

Ezért MOST esélyt adok magunknak egy másik orvosnál... hátha...

Szerk.:
Telefonáltam a Budai Gyermekkórházba, (egy kedves Anyuka ajánlotta, köszönöm Vanda!) ahol az ajánlott doktornő átirányított egy másik osztályra, megadta a melléket is, amit fel is hívtam, és JÚNIUS 22-re kaptam is időpontot az első vizsgálatra... nem kapkodják el ott sem, ahogy nézem...

Tanácstalan vagyok ☹ ...az állapota így nem maradhat!

Ma nagyon nem volt jó napja Daninak...
Reggel korábban ébredt, mint kellett volna, már itthon is tombolós rohama volt, szekrényt püfölt, és széket dobált kiabálva...
Viszont az iskolába már vidáman indult, ezért azt reméltem elég volt neki mára az itthoni tombolda... Sajnos nem így lett ☹

Így hozta meg Tomi (a betegszállító) azt mondta, hogy mikor berakta a mentőbe, még semmi baja nem volt... ☹
Mire hazaértek mindene véres lett... arca jobb oldalát, az orrát és baloldalon a homlokát már letörölgettem, mire eszembe jutott, hogy fotót is csináljak róla... Mert nem tudtam első ránézésre, hogy honnan indult a vérzés, mi sérült a fején... kezén?
Szerintem az orra vérzett, és azt kente mindenfelé (fejére, kezére arcára...)

A füzetébe egy oldalas beírás, amiben az igazgatónő leírta nekem, hogy egész délelőtt őrjöngött, és megharapott egy gondozót is... bútorokat is rongált a dobálásával... ☹
Ebédnél már jókedvű és jó étvágyú is volt, de délután ismét dührohamai voltak...

Hétfőn mivel Apa volt a telefonnál Ő hívta az Ilka utcát... (eddig ugyanis más napokon szóba sem állt velünk a Dani neurológusa) de a doktornő lepattintotta Őt azzal, hogy kérjen időpontot az asszisztensétől, viszont az áhított időpontot adó hölgyet nem sikerültkapcsolnia, és később elérni sem tudtuk... egész délelőtt...
Holnap ismét kézbe veszem a dolgot! Amúgy is lejárt március végén a Tegretolhoz a neurológus javaslata, (van még itthon bőven, de...) anélkül nem írhatja ki a gyermek háziorvosa a gyógyszert...
Ha sikerül személyesen beszélnünk megkérdezem majd tőle, hogy nagyon zavaró-e számára a gyerekem, mert ha igen, úgy javasoljon neki másik orvost, aki a heti egy "beszélő" napon minimum meg is hallgatja a gondunkat... Nagyon jó szakember, de ez a lekezelő stílus, amit tapasztalok nála, nekem nem jön be, főleg azért, mert Dani issza meg a levét... ☹ (azt meg nem tűröm!)

Ez ma egy nem túl pozitív bejegyzés, gondolkodtam is rajta, hogy egyáltalán írjak-e róla, de igen, sajnos vannak ilyen napjaink is... nem csak rózsaszín ködben lebegve éljük az életünket.
A gond az, hogy egyre gyakrabban van ilyen dühöngő kitörése, és nem tudom, hogy ez simán a kamaszodása miatt van, vagy a gyógyszereire reagál már így...(?) de kiderítem, és megfékezem, mert így magára és másokra is veszélyes! Harapás nyomok a karján, amiket magának csinál, mikor dühöngés közben magába (is) harap... Hiába a kézvédő segédeszköz, azt állandóra csak nem tehetem rá a karjára, mert akkor annak a jelenléte miatt lesz ideges (amit meg is értek, én sem szeretném magamon).

Ha az kell hozzá, hogy más orvoshoz vigyem, akkor máshoz viszem! Így nem maradhat ez fix!

Kicsit ismét rólunk...

Daninak ma egy újabb "csodabogyót" próbálunk (Sinupret forte) mert az eddigiek nem hoztak igazán eredményt a köhögés, orrfolyás-dugulás, láz kombó leküzdésében...
Február 21 óta 2 hét itthon, március 7-10 ig suli, de 11-én már nem küldtem be, mert ismét lázas lett... ismét köhögés, orrdugulás és orrfolyás felváltva...  Túl egy antibiotikum kúrán ismét jobban volt ment is iskolába... 1 hetet... márc 29-től ismét itthon...

Amiket eddig végigszedett:
Láz/fájdalom csillapításra (Ben-u-ron & Algopyrin felváltva)
Köhögéscsillapítás (elixirum thymi compositum & mixtura pectoralis)
Orrcseppek (Nasivin, első keverék és a mostani ami egy másik keverés)
Antibiotikum: Augmentin
Most becsatlakozott a Sinupret forte a sorba...

Közben folyamatosan méz, mézes fahéj...

Jelen állapot?
Időnként köhög, nagyon sokszor folyik az orra amit szerencsére szépen ki is fúj nekem zsepibe, de a legpuhább zsepibe fújva is már nagyon piros az orra... időnként lázas...

Elképzeltem, hogy ha ezt én ennyire unom már, akkor NEKI milyen lehet... egy részében én is részt vettem, és az Apa is, mert naná, hogy elkapunk mindent Tőle (puszik, együttalvás, stb). Az, hogy az evéseknél ízt nem érezni, és a nyelés is fájdalmas... az alvásról már nem is beszélek...

Közben természetesen ismét volt egy rohama március 31-én, (antibiutikum után számítani lehetett rá)...
Annyira szeretném már, ha ismét egészséges lenne, ennyi gyógyszer és természetből nyert segítség mellett... azt gondolom ez egy jogos elvárás lenne, de nem...

Szerdán ismét megpróbáljuk a sulit, hátha... mivel a közösség is láthatóan hiányzik Neki...

Jóra tanítók ♥

Aranyosi Ervin: Jóra tanítók

Fogyatékkal élnek. Ne hidd azt hogy mások!

 Önzetlen szeretnek, mint az óvódások.

 Próbálj te is nekik szeretetet adni,

 ha tiszta a lelked, könnyebb elfogadni.

 Ne az észre hallgass, inkább a szívedre!

 Nem élhetnek Ők sem, köztünk, számkivetve.

 Fogadjuk el Őket, vegyük emberszámba,

 mert közénk születtek, ebbe a világba.

 Isten gyermekei, s cipelik a terhet,

 amit magunkfajta tán nem is cipelhet.

 Nehéz feladatot rótt rájuk az élet,

 mégsem várnak többet: erőt, emberséget.

♥ Aranyosi Ervintől még több IDE kattintva ♥

Áldott, Békés Húsvétot kívánunk! ♥

Tél? Tavasz? Pápa...

Reggel 2 óra alvás után szembesültem azzal, hogy most indulni kell Apát levinni Pápára, mert végre szólt a főnökség, hogy van munka... A kocsi viszont a telephelyen... - életemben nem voltam még Pápán... Egyedül kell hazavezetnem, Dani már ugyan nem lázas, de beteg, és nem vinném kocsikázni egy ilyen hosszú útra...

Kinéztem az ablakon és szakadó hóesés... bónuszként, nehogy ne idegeskedjek már eléggé azon, hogy miként jövök egyedül haza egy ismeretlen útról... még a hó is esik, amitől eleve para van, de nagyon, mióta fejreálltunk Danival 2009 februárjában...
A Mama jött át vigyázni Rá ♥ 

Többszörösen megdöntve a saját korlátaimat, mégis hazaértem az esti fürdetésre ☺ addigra már Papus is itthon várt rám és Ő vitte haza a Mamát ♥ ☺ KÖSZÖNÖM!

Azért az akkor is furcsa, hogy a szinte már Nyári meleg napok után pont március első napján jön rá az időjárásra a havazhatnék... :P

38.5°C

38.5°C... köhögés...

...nem túl jól...

Köszönjük ♥

Szeretettel ♥

Nemetine Kodrán Erzsébet: Hétköznapi varázslat

Nemetine Kodrán Erzsébet: Hétköznapi varázslat

Ha jól figyelsz, megláthatod

A mindennapi varázslatot,

Hogy tavasszal a fű üde zöld,

Ontja illatát a föld,

Hogy színe van a szélnek,

S a virágok is beszélnek,

Hogy a vizeken a napsugár

Reggelenként táncot jár,

És mikor eljön az éjszaka,

S kigyúl az égnek csillaga,

A Tejúton angyalok járnak,

És az édes álmok megtalálnak.

Ha jól figyelsz, megtudhatod

Azt az édes varázslatot,

Hogy ha a gyermeked rád nevet,

Kaptál egy teljes életet!

(Forrás: http://www.poet.hu/vers/161901)

Még több verset Tőle >> ITT << találsz ♥

Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott

Hogy mi visz tovább? ☺ ♥

Sokszor magam sem tudom miért merül le az elem bennem... a legutóbbi bejegyzésemkor nagyon magam alatt voltam, minden összejött egyszerre, és sehogy nem láttam a dolgok végére... Aztán szépen rájöttem, hogy nem is kell a végéig ellátnom, elég az is, ha az adott feladatot megoldom képességeim és lehetőségeim szerint. Dani óriási segítség számomra ebben (is) ♥ Mivel nem lát a hallása és egyéb érzékszervei sokkal kifinomultabban érzékelik a világot. Ha örülök velem örül, ha szomorú vagyok azt is megérzi és bújósabb lesz, puszit ad, magáhozölel... mintha azt mondaná, ne szomorkodj anya, én itt vagyok neked, töltődj fel! ☺ ... és működik! Olyan szeretet energiákat ad át nekem, amik mellett nem lehet nem bírni tovább! ♥ Köszönöm! Imádom! ♥
(Nem is értem, hogy lehet, hogy valaki nem...)
Ezek a képek ma reggel suli előtt készültek, hogy legyen egy pár friss kép is, az esti hajvágásom után, ízelítő a ma reggeli hangulatból ☺ Szép és vidám napot!

Szerintetek szeret iskolába menni? ☺ ♥

...

- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.

Helyzetjelentés ☺

Dani már jól van, olyannyira, hogy még most is alszik! (9 óra elmúlt!) Juhúúúú ☺ Hosszú idő óta az első olyan vasárnap, amikor tovább alszik, mint én ☺ Igaz, hogy hajnalban már voltunk ébren... akkor adtam Neki inni, és megbeszéltem Vele, hogy ez viccnek is rossz lenne, ha most felkelnénk... (4 óra után...) :P Szépen visszabújt hozzám, és szundiztunk is tovább...
Nagyon boldog vagyok, hogy már nem forró, és szépen kipihente magából ezt a lázat is ♥
Már csak az Apa hiányzik nagyon-nagyon nekünk, de még Zsebinek is... látom rajta, hogy keresi, várja, hogy mikor lép be az ajtón újra... Még jó, hogy van internet, és néha olyan helyen tud megállni, ahol Neki is lehetősége van wifi használatra, így tudunk beszélgetni is.

Olyan szépen süt a Nap, hogy ma már csak ettől is jó kedvem lenne ☺ Szuper friss levegő van, kifejezetten jó a bacik kiirtására, szóval ma biztos nagyobb sétát teszünk Danival és Zsebivel ☺ ♥

Nem tervezett program...

Pont tegnap gondoltam arra, hogy itt lenne az ideje egy új bejegyzésnek, de ugye elterveztem, hogy csak pozitív dolgokat fogok írni, vagy inkább semmit. Nem szeretek panaszkodni, mert nem visz előre. Sokkal kellemesebb örömteli dolgokról írni és nyilván olvasni is azt élvezetesebb, mikor később visszanézek a "naplómban"... Nem terveztem, de reggel Dani nagyon meleg volt mellettem, mikor felkeltünk. Igaz, hogy a lakásban is jó a fűtés, de ennyire azért nem szokott átmelegedni még takaró alatt sem. Meglestem a lázmérővel is amit a számmal már tudni véltem, és beigazolta a gyanúm... 38,7°C ☹ és köhécsel, reggeli mézes méz lesz.
Délután pedig meglátogatjuk a Doktornénit...

Nem ilyen bejegyzést terveztem tegnap... hiszen van jó is: Apának lett új munkahelye, fiatalabb autóval, jobb feltételekkel, több pihenőidővel, kevesebb km megtételével... igaz ugyan, hogy így nem jár olyan gyakran haza, mint az előzőnél, de az ígéret az, hogy nem lesz annyi várakozás a fuvarokra, mint az előzőnél, és nem kell a gyorshajtásos büntetéseket levonni a fizetésből, mert úgy vállalják be a munkát, hogy normál sebesség mellett is kivitelezhető legyen. Szívesen beszámolok majd erről a helyről is, az első hónap után. Addigra kiderül, mi volt az ami az ígéretből valóra is vált...

Reggeli...

B.Ú.É.K. mindenkinek!

Ismét eljött egy új év, új reményekkel, új tervekkel, 

a régiek mellé... és új lendülettel.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk, aki olvassa a blogot, és benne az életünk egy szeletét... ha nem is naponta,

de sokszor azért nem írok inkább semmit, mert panaszkodni nem szeretnék.

Olyan dolgokat leírni sem szeretnék, amiket inkább elfelejtenék...

Bízzunk abban, hogy idén szebb lesz az élete mindenkinek, és boldogabb!

♥

Mindnyájunk életében egyaránt fordulnak elő kellemes

és kellemetlen események.

A bölcs ember a jó dolgokat őrzi meg emlékezetében,

a rosszakat veszni engedi.

• Charles Webster Leadbeater •