2015. április 17., péntek

38,2°C

Dani tegnapelőtt is már furcsán aluszékony volt délután/este, de azt gondoltam az időjárás, a tavaszi fáradtság, meg amúgy is később hozták haza a suliból, biztos kifáradt napközben...
Tegnap már nem csak ez volt a furcsa, hanem az is, hogy nagyon meleg volt, mikor behoztam a szállító mentőtől... reméltem, hogy csak a pulcsi miatt van melege, a kocsiban is biztos meleg volt, ahogy erősen sütött be a Nap... Nem csak ez volt az oka a melegségnek, sajnos belázasodott... Este még jó étvággyal evett, de fürdés után hamar nagyon bújva hozzám elaludt... Egész éjjel olyan nehezen vette a levegőt, hortyogott, szörtyögött és sokszor kimaradt a levegővétele, amit aggódva figyeltem... reggel telefonáltam, hogy nem megy iskolába.
Remélem csak egy kis nátha... és hétvégén elmúlik magától. Ha nagyon nem, akkor marad az, hogy nem csak az Ilka utcába kell eljutnunk 11:30-ra, hanem a gyerekorvoshoz is.

2015. április 12., vasárnap

Úgy szép...

...az élet, ha zajlik - azért néha nem bánnám, ha kicsit lenyugodna.

A Húsvétról most inkább nem írnék semmit, úgy volt katasztrófális, ahogy volt. Lelkileg is megviselt - naná, hogy Dani is érezte, hogy valami nincs rendben...
Kicsit ismét átértékeltem a kapcsolataimat. Az életünkben fontos(nak vélt) dolgokat, és megpróbáltam túlélni Danival, és Zsebivel a 4 fal közt.

Keresem...


2015. április 7., kedd

Levelet kaptam

Azaz, Dani kapta!
Amiben értesítenek, hogy hamarosan lejár a fél éves kihordási ideje a cipőnek, és ha igény van rá, akkor lehet méretet venni a nyári cipőnek. Nagyon kedves gesztus, hogy figyelmeztetnek rá minket, mert pont valamelyik nap került szóba, hogy mikor is lehet iratni egy szandált Daninak, mivel a bakancs egész jó viselet (télen, és hidegben), de nyárra valami szellősebbet szeretnénk, ha lehet.
Közben a közgyógyunk is májusban jár le, de a kérvényezéshez szükséges iratok beszerzésénél a két orvos nem érti egymást. (Én meg magyarázzak mind a kettőnek, hogy nem én vagyok a hülye, nem én találom ki, hogy mihez milyen felesleges nyomtatványok kellenek.)
Nem is értem, hogy az ilyen eseteknél mi szükség van arra, hogy 2 évente vizsgálgassák a gyerekeket, mit gondolnak? Mit várnak? Jövőre kinőnek az ujjai? Esetleg úgy kel fel reggel, hogy a levált retinái helyére egészséges retina kerül? Vagy kiugrik a kerekesszékből és focizni fog a többi korabeli kisfiúval?
Persze szeretném, ha így lenne, de ennyire azért nem vagyok optimista még én sem....
Felesleges akadályokat raknak az amúgy sem könnyű életünkbe ezekkel a vizsgálatokkal, utánajárásokkal.
Innen az Ilka utcába kell járnunk neurológushoz, azért is, hogy a háziorvos kiírhassa a pelenkát daninak, fél évente javaslatot kell kapjon ugyanis a neurológus szakorvostól, pontos név és kód megadással, hogy melyik pelenka fajtát és milyen méretben írhat fel a gyereknek.
Nem értem mi szükség van erre? Ki az aki ezt így találta ki? És miért jobb ez így, mintha simán a gyermek háziorvosa felírhatná azt a méretet amit a gyerek igényel... de biztos oka van ennek is. Ha más nem is, legalább az, hogy embereknek munkát ad a kezébe, nekünk meg még több intézni valót. (Nehogy halálra unjuk magunkat)
Ebben "csak" az a gáz, hogy ha Danival megyek, (mert akkor a közlekedést támogatják) úgy a kerekesszék miatt elég körülményes, ha valaki nem visz el kocsival.
Ha Nélküle mennék, amikor iskolában van, akkor pedig elég költséges móka...
Postán meg csak nem kérhetem, hogy küldjék ki a kórházból a háziorvosnak... (pedig az lenne az igazi, ha elfaxolnák egymásnak mit akarnak. és nekem nem kéne magyaráznom mindenhol...

No, de térjünk vissza a vidámabb részére: Lesz szandálunk is szépséges egyedi Daninak ♥
Köszönjük a levelet Betét Gyógycipő Készítő Kft!