2017. december 14., csütörtök

Nagyon hosszú, és nagyon vegyes, de le kell tennem...

Hol is kezdjem, már azt sem tudom... de nézzük, mondjuk időrendben(?)...
Beköltöztünk Pilisvörösváron a kocsma melletti másfél szobás lakásba, ahol 2 hónapon át küzdöttünk a fűtésért. Mondtuk, hogy légteleníteni kellene és feltölteni a rendszert, mert hiába megy gőzerővel a kazán, ha nincs mit melegítenie, a radiátorokban keringő üres levegőtől nem lesz meleg a lakásban... Nagy nehezen - a felső lakók egyike hozzáértő ember volt és megoldotta ezt - végre lett meleg is! Igaz, hogy addigra a kocsinkat eladtuk, hogy kitfizessük az árából a „nincs meleg”-re a 68 ezres gázszámlát... az utcára meg azé’ csak nem akartunk kerülni... Szóval zökkenőmentesnek nem mondanám az indulást, de utána azért rendeződtek a dolgok... és szépen nyugiban hol fázva, hol melegtől hőgutát kapva, de békésen éldegéltünk.
Mígnem Apa lábán egy csúf seb nem jelentkezett... és a cukrosokra jellemzően fekély lett belőle :(
A pilisvörösvári rendelőintézet sebészeinek felügyelete alatt, akik egy 20 forintos nagyságú sebet nézegettek, és kezeltettek velem otthon (mellesleg varrónő vagyok, nem szakápoló)!
Majd hosszú és fájdalmakkal teli hónapok után, mikor már a kenceficék és a különféle intelligens kötszerek mellett is csak nőtt - és szaporodott - a seb(ek) mérete tenyérnyi felület volt borzalmas küllemmel a bal vádlija alatt. Akkor befektették a CUKRÁVAL(!) és a vizesedésével nem, még ekkor sem a seb miatt a Budai Irgalmasrendi Kórházba… Ugyanis már ott tartott, hogy folyamatosan dőlt a víz a seben át a bokájára, és ha cipőt is vett fel, akkor úszott a vízben a lába…
Apa a sebes lábával is ment külföldre dolgozni, hogy fizetni tudjuk az albérletet és a rezsit.
Áprilisban került kórházba (először) úgy, hogy februárban(!) jelentkezett a pilisvörösvári sebészeten, a kicsinek mondható, de már akkor is fájdalmas sebbel!
Addig volt bent, míg a vizet lehajtották róla… (kb. 10 kilónyit) majd hazaküldték a kórházból, hogy továbbra is elegendő, ha otthon én kötözöm a sebeit… Sebész akkor nem is látta a kórházban!
Májusban mégis visszakerült, de akkor már a sebész is ránézett… végre(?) kitakarították a fertőzött sebet… a gennyes részek eltávolítása után abban bíztunk mindannyian, hogy most már valóban tud is gyógyulni a lába, és nem egy marék erős fájdalomcsillapító kell ahhoz, hogy elviselhetőre csökkenjen a fájdalma Apának…
Tévedtünk :( sajnos a kórházban olyan visszafordíthatatlan folyamat indult el, aminek a vége egy életmentő műtétet igényelt. A térdhajlat fölé szökött a fertőzése nagyon rövid idő (másfél nap) alatt.
Combközéptől amputálni kellett a lábát május 25-én délután……. erre nincsenek szavaim…..

A csonkot nem zárták be, mert (ezt szerintem senki sem tudja megindokolni…) azóta sem tudjuk, hogy miért… de máshol sem nyúlnak hozzá, csak csóválják a fejüket, hogy ezt miért így? :/

Augusztus 14-én hazaküldték mentővel Apát és ismét rám bízták az ápolását…
(Senki meg nem kérdezte, hogy képesnek érzem-e magam erre, vagy van-e lehetőségem rá az otthonunkban, megfelelőek-e e körülmények, vagy…)
Nos, én a képességeimhez mérten próbálok felnőni erre a feladatra… Néha úgy érzem, nem bírom tovább, néha azt gondolom, semmiség… De többnyire azt látom, hogy Apának itthon jobb a közérzete, mint a kórházakban bárhol… Mert azóta már többször került vissza mentővel az Irgalmasba… a cukra leesett bekómált… gyanús volt, hogy kiszakadt a köldöksérve…
Legutóbb pedig tüdőembóliával vitték be a Honvéd Kórházba, mivel csak ott van ennek kezelésére megfelelő műszer (amúgy pedig az Irgalmashoz tartoztunk területileg)… Sajnos a sebészek itt is csak rácsodálkoztak, hogy miért hagyták így nyitva a csonkot…
A felfekvéseiről és a sipolyról nem is beszélve… de ott helyben (2 emelettel lejjebb) nem végezhetnek sebészeti beavatkozást rajta, mert területileg az Irgalmashoz tartozik…
Így a tüdőembólia kezelése után ismét hazaküldték mentővel… de már nem a pilisvörösvári címre, mert közben az ottani tulaj közölte, (májusban), hogy nézzünk másik albérletet, mert itt az egész épületet felújítják, és a munkálatok olyan mértékűek lesznek, hogy közben nem lehet benne lakni!
(Soha jobbkor… alig volt gondunk mostanában…)

Albérletkeresés, sebkötözés, orvostól - korházig rohangálás, miközben Dani olyan állapotba került az idióta gyógyszArok miatt, hogy a saját életére is veszélyes lett. Tépte a fogával a saját karján a bőrt, véresre harapva magát… verte a fejét a falba és kb. mindenbe, ami kemény felület volt… Őrült módon ordítva tombolt a lakásban, ha próbáltam megvédeni saját magától, akkor harapott vert engem is és a gondozókat is… az utcán és mindenhol, ahol rájött ez a dühöngő roham…
Ön és közveszélyes állapota miatt a Virgoncból is „kitiltották” április végén… Maradtam egyedül otthon vele. Törhettem a fejem azon, hogy ki fog segíteni ennek a dühöngésnek megszüntetésében, mert a neurológus orvos mondhat nekem bármit… (szerinte ez nem az epilepsziára szedett gyógyszAr és nem a pszichiátrián felírt másik gyógyszAr kölcsönös hatása) én bizony mégis folyamatosan azt éreztem, hogy ez tuti ezeknek mellékhatása! Addig rágódtam ezen, és sírva néztem tehetetlenül, hogy a gyermekem milyen fájdalmas sebeket okoz magának is… mígnem június 30-án eldöntöttem, lesz ami lesz, leteszem a gyógyszArjait, és ha esetleg epis rohama lesz max. a roham idején beadok neki egy Diazepam oldatot!
Eredmény: a gyógyszAr mentes időszak 4. napján visszakaptam a mosolygós csacsogós, NYUGODT kisfiam! ♥ Igaz, hogy 1 hét után viszont epis rohamok is jelentkeztek… tehát nem ez lesz a tuti megoldás, de legalább már nem kell kötszerekkel múmiát csinálnom a fiamból! Én már ennek a részeredményeknek is örültem, mert a tomboló gyerekkel buszon, villamoson látogatni az Apát egy kórházban nem volt egyszerű… Megoldottuk! Új orvoshoz vittem Danit, aki hajlandó volt új gyógyszert felírni, hátha ez nem lesz ilyen borzalmas hatással a gyermekemre… most is ezt a gyógyszert szedi, és szerencsére nagyon jónak tűnik. Nem mondom, hogy rohamoktól teljesen mentes lett, de lényegesen ritkábban jelentkeznek az epis rohamok és a dühöngése már csak rossz emlék! A kezein és a fején a sebekre, már csak a hegek emlékeztetnek…

Ennyit arról, hogy nem a gyógyszArok mellékhatása volt az őrület…

Nos az új lakás kutatása… hónapokon keresztül nem találtunk megfelelőt… viszont itt volt nagyon a nyakunkon augusztus 31, az eredetileg kitűzött végső határidő a kiköltözésre, mert „szeptember 1-én jönnek a munkások és addigra üresen kell lenni a lakásnak!”
Voltunk Százhalombattán a Családok Átmeneti Otthonában (CSÁO), ami nagyon klassz lehetőség is lett volna, mert akadálymentes is(!) …ha nincs Zsebi, ugyanis ilyen CSÁO-ba állat nem vihető!
Daninak közben Esztergomban találtunk egy szuper jó helyet a Szent Rita Otthonban, ahol nyugalom árad és békesség az intézményből is, és a dolgozók is kedvesen, mosolygósan fogadtak bennünket.
(Ettől persze nekem még a szívem beleszakadt abba, hogy mostantól nem mellettem alszik a kisfiam… és nem naponta láthatom… Viszont mérlegelnem kellett, hogy NEKI most mi a jobb!)
Augusztus 29-én bevittem és otthagytam Danit… Odafelé végig a kezét fogtam (csak váltás közben engedtem el) hazafelé pedig végig sírtam az utat az autó volánja mögött… egyedül…
Útközben hívott a Battai vezetőnő, hogy ha szeretnénk, akkor mehetünk oda… Gondolkodási időt kértem, hétvégéig… (mert Zsebit sem szerettem volna „leadni” sehova)

Otthon Apával sírtunk tovább… majd este a facebook üzeneteimet nézve találtam rá egy
engedélykérésre, amiben egy kedves ismeretlen fiatalasszony ajánlotta fel, hogy Kenderesen vásárolni kívánt házukba költözhetünk és csak a rezsit kell fizessük, illetve a házat és az udvart rendezetten tartani! Viszont ez még 2-3 hónapot várat magára, mert addigra lesz a tulajdonában a ház. A vörösvári lakás tulajával megbeszéltem, hogy addig még valahogy bírjuk ki egymást, és ne kelljen 2× költözzünk… haladékot kaptunk… október végén viszont már csak november elejéig!
Mert ő úgy értette, hogy a 2 hónap az tuti fix…
Közben beadtam szociális lakáskérelmeket is, de elutasító határozatot kaptunk… Óbudáról. Esztergomba is beadtam, hogy így közelben lehessünk Danihoz… onnan is elutasítást kaptunk…
Addig is az egyik albérletes csoportban találtam egy hirdetést Esztergom-kertvárosban… elköltöztetésben is segített a tulaj… igaz, hogy 30-40 ezret beszéltünk meg előre… de a végén 60 ezret kellett kifizetnem érte… Itt a lakás állapota nem igazán alkalmas egy fekvő beteg ellátására (sem)… de „legalább van hol lakjunk” és a kis szőrösgyerekünk  sem akadály.
November 3-án estére költöztünk el Pilisvörösvárról, Esztergom-Kertvárosba.
November 5-én délután jött a tulaj a testvérével, hogy sajnos el kell költözzünk, mert a testvére lakás nélkül maradt a másfél éves kislányával és a feleségével…
Mit mondhatnék erre? … Sokat nem aludtam azon az éjszakán sem… sírva kértem a Jóistent, hogy segítsen végre egy nyugodt helyet találni a kisfiam közelében, amit képesek leszünk fizetni is, és végre elfelejthetem a dobozokat, zsákokat!
Másnap (november 6-án) hozta haza a Honvédból a mentő az Apát. Külön kértem az orvost, hogy ne pénteken küldjék haza, ahogy tervezték, mert költözünk és még nem tudom, hogy hova hozhatnák, a régi lakásba, vagy már az új helyre… így kaptam haladékot a hétfői szállításra. KÖSZÖNÖM!
 Danihoz bementem az otthonba, és ott is kértem segítséget, hogy hátha jobban tudják, hol lehet albérletet találni emberi áron! Az egyik dolgozó mondta, hogy a kolléganőjének van, talán még nem adta ki… elmegy megkérdezi… sajnos nemrégen kiadta, de itt a közelben úgy tudják van egy közös udvaros másik is… hátha az még kiadó… átjött velem a kedves hölgy és felkutattuk azt a bizonyos udvart… Ott nem volt senki, viszont a szomszédban egy kedves fiatal hölgy kiszólt az ablakon, hogy kit keresünk, milyen ügyben? Elmondtuk neki is, hogy SOS albérletre van szükségünk, minél olcsóbban, de lakhatóra, és akadálymentesre, mert a kisfiunk is halmozottan sérült kerekesszékes, és a férjem fekvőbeteg, speciális betegápoló ágyat igényel ráadásul nincs milliós jövedelmünk… sőt! Elkérte a telefonszámom, és a nevem is felírta, hogy majd érdeklődik, és szól, ha talált valamit… Vissza az otthonba, és elmeséltük a főnővérnek, hogy mit sikerült intéznünk, mikor megcsörrent a telefonom, és egy férfi hívott, hogy a menye adta meg a számom neki, és van kiadó lakása! Azonnal el is mentem megnézni, és meg is beszéltünk mindent. Utána a feleségével is beszéltem személyesen, és közjegyzőt is hívtam, mert ehhez ragaszkodnak az előző nem normális albérlő miatt! Kértek 10 ezer forintot, amit beszámítanak a lakbérbe úgyis… biztosítéknak, hogy komolyan kiakarom venni a lakást! Adtam egy 20 ezrest, hogy érezzék, nem vagyok komolytalan és valóban fontos számunkra a lakás!
Megbeszéltem a közjegyzővel egy időpontot, amire elmentünk a tulajjal és elmondtuk, hogy mit szeretnénk és miért… kifizettem az előleget a közjegyzőnek is (5 ezer forintot) és megállapodtunk abban, hogy jövő héten, kedden (nov. 14-én) délután 3-ra mehetünk aláírni és hitelesíteni a bérleti szerződést. Így szerdán már tudunk is költözni.☺
Most jön a java… szervezni a mentőt Apának, az ágyat az új helyre megkérni… a régi helyről elvitetni úgy, hogy közben Apa nincs kórházban… és az ágyat szerelő embereknek se kelljen két külön alkalommal jönni össze-, és szétszerelni az ágyakat!

Úgy érzem, hogy a tenyerén hordoz minket az Isten! Nagyon kedves segítőket küld a gondok mellé ♥
HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!
Tegnap voltunk a közjegyzőnél délután, aláírtam, a papírt, kifizettem a maradék 31 ezer forintot…
Reggel 8-ra megrendeltem egy fizetős mentőt… Az ágyat az új helyre is 8-ra viszik. Ott a tulaj beengedi őket. Beüzemelés után jönnek ide, a régit szétszerelni és elvinni… közben Apát már viszi is a mentő az új helyre… Én meg a költöztetőket várom… miközben Apa hív, hogy megfagy az új helyen :'( Most mit tegyek? Innen? Még szerencse, hogy rátettem takarónak a mentős ágyon fekve egy bundás kabátot… Délutánra, mire én is ideértem a költöztetőkkel, Apa a vizeletében és székletében „úszva”, az ágy oldala és a fal közé elcsúszva, beszorulva didergett… :’( Gyorsan felvettem a fűtést és adtam neki meleg innivalót… Lepakolták a kocsit a költöztetők, kifizettem a 34 ezret a költöztetésre (csak nem úsztuk meg a 2× költözést…)
Nyugtáztuk a napot azzal, hogy legalább már itt vagyunk Danitól 700 méterre és nem kell a kályhába tüzet csiholni… süppedős, homokos udvaron át közlekedni, így ide már hazajöhet majd Dani is!
Azóta találkoztam társbérlőkkel is (egerek), akikkel küzdünk, mert elszemtelenedtek sajna…
Zsebi is megfogott egy kis cincogit… Dani már hétvégenként ismét velünk lehet ☺ ♥

Az adományoknak köszönhetően kitudtuk fizetni a mentőket, a költöztetéseket és az albérleteket a fél hónapra is Esztergom-Kertvárosban, és itt az új helyen is a kaucióval, közjegyzővel.
Nem tudok eléggé hálás lenni azoknak, akik támogatnak/támogattak minket bármivel is! Akár imával, akár jó szóval, vagy anyagiakkal.

♥ ♥ ♥ KÖSZÖNÖM NEKTEK! ♥ ♥ ♥
♥ Isten áldását kérem az életetekre ♥
Áldás:

Legyen előtted jól kitaposott út,

Hátad mögül fújjon mindig a szél,

A Nap melegen süsse arcodat,

Az eső puhán essen földjeidre,

S míg újra találkozunk,


Hordozzon tenyerén az Isten!
♥ ♥ ♥

2017. augusztus 15., kedd

Apa végre itthon! ♥

Szuper meglepetés készült Apának, reggel meg is érkezett az Economic ápolási ágy és a hozzá való Arsos plus matracrendszer, hogy a kórházban gyűjtött felfekvései hamarabb gyógyuljanak és a továbbiak kialakulását megelőzzük!
Economic ápolási ágy


Arsos plus matracrendszer

Nagyon kedves Ember hozta ki házhoz és szerelte össze pillanatok alatt, majd elmondta mit, hogyan, de ezt nyomtatva is megkaptam egy kis csomagban, a bérleti szerződéssel együtt. ♥ Gyorsan el is utaltam az első havi bérleti díjat (20.000 Ft, mert ők azzal támogatnak minket, hogy a sima matrac árában bérelhetjük a levegőset ♥ KÖSZÖNJÜK Pro Klinimed XXI Kft.! ♥)

Gyorsan megágyaztam, lepedő... csomók a csücskökbe, szépen kifeszített lepedőre egy haránt lepedő, és indult a várakozás ☺ ♥

Majd megérkezett az Apa ♥ a betegszállító fiúkat nem irigyeltem, mert az ajtónál ággyal befordulni nem volt kis feladat... (nekem még székkel is nehéz, olyan kicsi a hely a fordulásra) de ügyesen megoldották! Le a kalappal előttük! ☺
A szobába érve mondta, hogy a franciaágyra kell Őt tenni... én meg mondtam, hogy nem-nem! Nem értette, mert háttal volt és nem láthatta a meglepetést... amikor a fiúk az ágya mellé értek... könnyes lett a szeme, hogy ilyen szuper ágyat tudtam Neki bérelni és nagyon meghatódott ♥ A fiúk átemelték a betegszállítós ágyról Apát, én kifizettem a szállítást és adtam egy kis zsebpénzt üdítőre, kávéra, mert azt nem kértek és el is köszöntek, mert még sok beteg várta őket... KÖSZÖNJÜK! ♥

Apa szépen belakta az ágyát, elhelyezkedett, kezébe adtam az ágy távirányítóját, hogy tesztelni tudja, melyik gomb mit mozgat ☺ ♥



2017. augusztus 14., hétfő

Befőzés: BOLDOGSÁG BEFŐTT készül ♡♡♡

Húúú, hát azt sem tudom, hol kezdjem, mert olyan boldog vagyok, hogy csuda, de haladok sorban... 
Készül a "BOLDOGSÁG BEFŐTT" ♡♡♡ 

...tehát:

♡ tegnap is és ma is bemehettem EGYEDÜL az Apához, mert a Mamácska bevállalta Danit is, és a szőrösgyereket is ♡♡♡  Sőt! Tegnap este, még az egésznapi munka után Papus is otthon maradt velük, hogy mi a Mamácskával kettesben eltudjunk menni vásárolni Solymárra az Auchanba... egy kis "csajos" esti vásárlást tartottunk... (hogy mi mindennek lehet örülni, ugye?!) ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! 

♡ ma délelőtt, reggeli után, ismét a Mamácskához kerültek a gyerekek, és mehettem Apához, hogy a sebész, megmutassa az átkötés folyamatát (amit itthon majd nekem kell végeznem!) mivel csak ennek az infónak tudatában engedheti haza. ÉÉÉÉÉS! Holnapra a mentőt is megrendelték! ♡♡♡ 
(azt csak halkan említem meg, hogy tegnap óta is sokkal csúnyábbak a felfekvései, mert ez a nap inkább az ÖRÖMRŐL szól!)

♡ látogatásom alatt Apa jó kedvű(bb) volt és evett is, amit vittem neki, mert a kórházit továbbra is csak kóstolja... de amit én adok... az jó ♡♡♡ 

♡ Mária (a kórházi szociális munkatárs) is bejött hozzánk és örömmel újságolta, hogy megtalálta a dokumentumokat, amit még a sebészeten ugyan kitöltöttünk, de el is maradt a nagy költöztetésben az osztályok közt... Karcsi járandóságaihoz pedig kellenek, és be is adja őket. KÖSZÖNJÜK!  ♡♡♡

♡ hazahoztam a gyerekeket a "Mamahotelből"  ♡♡♡  itthon sajnos a háziorvossal nem tudtam elintézni, hogy Dani székletmintájának leadásához beutalót írjon, és a tüdőszűréshez is, mert ezeket kérték pénteken a Szent Rita munkatársai... ill. egy igazolást ezek eredményével arról, hogy Dani egészséges és mehet közösségbe! Sebaj! Holnap a gyermekorvosunk helyettesétől beszerzem! (Valahogy megoldom!)
Azt viszont sikerült vele megbeszélnünk, hogy Karcsinak az itthoni ápoláshoz a Naposoldaltól küldenek nekem segítőt, aki két naponta segít átkötözni az Apát  ♡♡♡  KÖSZÖNÖM!

♡ belépve fb-ra egy engedélykérő privát üzenet fogadott, a többi ismerős üzenete mellett  ♡♡♡  amiben egy kedves ismeretlen hölgy, a figyelmembe ajánlotta a Pro Klinimed XXI Kft. oldalát, mert az Édesapjának is tőlük bérelnek szuper ágyat, matraccal, ami hamar, látványos gyógyuláshoz segítette a felfekvéses bőrét. Azonnal telefonáltam is az általa ajánlott hölgynek, aki nagyon kedves volt, megértő, segítőkész, és FIGYELEM! HOLNAPRA, már jön is az ágy Apának! ♡♡♡ állítható elektromosan, a dőlésszöge, a fej alatti rész is külön, a láb alatti rész is, és maga az ágy is fel-le engedhető, így az ápolásban is nagy segítség lesz, ráadásul a matrac kifejezetten ilyen problémákra való, szintén elektromos, levegős... Izgatottan várom a holnapot! Bízom benne, hogy az ágy hamarabb érkezik és a mentősök már arra tudják Apát áthelyezni ♡♡♡

♡ még van valami készülőben a háttérben, de tudjátok, előre már semmit nem merek elkiabálni, mert az rendszerint blokkolja a folyamatot... szóval van valami a levegőben, de majd nyugtával a napot módon kivárom, hogy a tutit írhassam róla! Addig is... ♡♡♡ 

BOLDOG VAGYOK! ♡♡♡
IGEN, BOLDOG, mert Apa is jobban lesz itthon, velünk ♡♡♡ az ágy sem ingyenes, de úgy érzem Apa megérdemli, hogy a legjobbat kapja! ♡♡♡

HÁLÁS VAGYOK!
Mert vannak, akik segítenek is, nem csak kampánybeszédekkel szédítik a népet, hanem valóban CSELEKSZENEK! Válaszolnak a leveleimre! Nem lépnek át rajtunk, mint egy száraz falevélen...

♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡ KÖSZÖNÖM! ♡♡♡

2017. augusztus 13., vasárnap

Az érintés hiánya sokkal súlyosabb lelki zavarokat okoz, mint a szex hiánya. ♡♡♡

Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete - csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra.
Nagyon sok embernek, akinek az életéből hiányzik a szex, elsősorban a gyengédség iránti vágya nem teljesül. 
A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember. 
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken.
Az ölelés oldja a stresszt. A kutatások szerint az érintés szükséglete sokkal erősebb a táplálék iránti szükségletnél.
A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát. Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van.
Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést. Ugyanis a bőrünkben a simogatás érzékelésére külön idegrostok találhatók, ezek a CT - idegek, s minden egyes ilyen idegrost körülbelül 1 négyzetcentméternyi területről továbbítja a simogatás hatását.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta? Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk?
Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban mint bármi
más, és mindannyian reagálunk rá.
Az érintésben energia van, csodát tévő energia. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat.
A szeretet a legerősebb gyógyító erő. ♡♡♡
Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus - amikor szeretetet adunk vagy kapunk - fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés. Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez. Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait.
A szeretethez bátorság kell.
Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk? Csak ölelésre kell tárni karjainkat, és ezzel megnyitjuk a szívüket. Akkor majd megérzik a szeretet energiáját, melyet az érintés ereje lobbant lángra. ♡♡♡

(forrás: donnantul)

Élet-jel...

Sokáig nem írtam ide... több okból...
A beszédünk akkor lesz egy velünk, ha jóakarattal igazat és fontosat mondunk annak, akit megillet. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit érdemes elmondani. És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.
• Popper Péter •

...de úgy érzem ismét le kell tennem egy "kis batyut" a vállamról, amiben van jó is, és rossz is... Ismét előre szólok, aki csak a mosolyomra kíváncsi, az bele se kezdjen, mert az élet nem csak mosolygásról szól, bizony vannak benne, nagyon mély gödrök is, ahonnan igyekszünk mi is kimászni!

Apa állapota továbbra is aggasztó... a kórház felelőssége, vagy nem ez kérdéses... nyilván az ő szemszögükből nem tehetnek mást... szerintünk azért dehogynem! 
(...Nem minden pénz kérdése... EMBERSÉG is van a világon - Én még bízom benne, hogy nem hal ki - és az egy fillérbe sem kerül, ugyanis megfizethetetlen!)

Háromszor járt az intenzíven a műtétet követően, mert a sebészetre felkerülve mindig elérte azt az állapotot, ami újra és újra visszakényszerítette... most a belgyógyászatra telepítették át, mert az intenzíven "teltház" lett...

De nézzük az eddig kimaradt részleteket...


május 25.
 Arra, hogy a MÉDIA mindent megold...
Félre ne értsen senki, nem az emberek jóságában nem hiszek, mert tapasztalom is, hogy vannak földön járó Angyalok 😇  
Csak van olyan probléma, amire nagyon sok pénz kellene, van olyan, amihez egy, vagy több, normális orvos, aki nem nyugszik bele abba, hogy pl. a gyermekünk 2 éve ön-és közveszélyesen agresszív viselkedéssel küzd... olyan sebészek, akik nem krémet írnak fel egy fekélyes lábra, hanem körbeérzéstelenítés mellett kitisztítják belőle az elhalt részeket, hogy az egészséges részek épülni tudjanak... és nem nézik el, hogy nő a fekély, míg amputálni kell combközéptől egy olyan lábat, amin volt a vádli alatt egy 20 forintos nagyságú fekély... Ezt hiába látja a Fókusz közönsége, hacsak nincs köztük szakember... Bérlakások nincsenek, ha van netán, az sem akadálymentes... amikor az albérleti árak olyan magasak, hogy fizetésből is alig lehet kinyögni, akkor az ápolásiból nem sok esélyt látok rá, venni pedig pláne nem tudok. Nagyon nem tudom még, hogy hova fordulhatnék, de Karcsi a jelenlegi albérletbe nem is tudna hazajönni, mert a lépcsőn (1 fok, de az magas) Danit még csak felemelem a székével, de Apát, biztos nem bírom el... ha be is jutna egy rámpa segítségével, Dani kerekesszéke is alig fér el a folyosón, a konyhába is nehézkes az asztalhoz befordulás vele... a konyhából a fürdőbe pedig csak egy fürdetőszék fér be, az is nehezen... Szóval, fel van adva a lecke az biztos, de muszáj megoldást is találnom rá! Elnézést, hogy ilyen hosszan válaszoltam a hozzászólásra, csak szerettem volna, hogy tudjátok, mire írtam, hogy egy adástól, még nem hiszem, hogy 
"holnapra sínen az élete" 
bárkinek is... Köszönöm! 

~•~

júni. 2.

~•~

júni. 3.

~•~

júni. 4.

~•~

júni. 7.

~•~

júni. 8.

~•~

júni. 11.

~•~

júni. 12.
~•~

~•~

júni. 13.

~•~

júni. 17.

~•~

júni. 18.

~•~

júni. 21.

~•~

júni. 26.

~•~

júni. 28.

~•~

júni. 29.

~•~

júli. 5.

~•~

júli 10.

~•~

júli. 12.
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!
Most név nélkül, mert nem szeretnék senkinek kellemetlenséget abból, hogy segített 😇😇
~•~
Sírni most is sírok, csak most attól, hogy mennyien osztottátok meg a bejegyzésem, önmagában már ez is ÓRIÁSI segítség, így olyanokhoz is eljutott, akik nem csak megosztani tudták, de más módon is úgy érezték, hogy tudnak segíteni. Határon innen és túlról is, mindenkinek köszönöm, hogy erősítenek minket, bíztatnak arra, hogy ne adjam, ne adjuk fel. Megható az Isteni gondoskodás kiterjesztése 😇 😢  Nem tudom milyen formán tudom meghálálni amit tesztek értünk! KÖSZÖNÖM! 💞💞💞💝

~•~

júli. 13. 
Kedves visszajelzést kaptam a Baptista szeretetszolgálattól!
"Levelét megkaptuk. Beszélek az illetékes kollégákkal a segítségnyújtás legjobb lehetséges formájáról és tájékoztatom." 😇😊
(Szerk.:... mondjuk azóta sem kaptam semmilyen értesítést tőlük... sem)

~•~

Ma is van okom hálásnak lenni😇
Mindenkinek KÖSZÖNÖK MINDENT! 😇

~•~

júli. 14.
Esti epis roham pipa... legalább hamar vége lett fürdés után újra kapott Levilt... (22:48) 
~•~

júli. 15.
Alvás közben (0:19) ismét egy roham... 🤔😐  














~•~

Olyan ismerőst, vagy ismeretlent keresek, aki Zuglóban lakik, és szeretne segíteni! Nem anyagi segítségről van szó! 😇

~•~

júli. 16. 
Máltai Szeretetszolgálat válasza: 
"Nagyon köszönjük, hogy megtisztelt minket bizalmával és megosztotta velünk, mennyire nehéz élethelyzetben vannak. Intézményünkben bár vannak akadálymentesített szobák, jelenleg mindegyikben laknak.
Ami szintén probléma, hogy sajnos intézményünkben nem tudunk kisállatot fogadni. Azt gondolom, ez mindenféle intézményi elhelyezésnél gondot fog okozni.
Nem tudom, kapcsolatba léptek-e a helyi családsegítő központtal. Ha nem, feltétlenül tegyék meg, mert nekik van leginkább rálátásuk arra, milyen egyéb megoldási lehetőségek jöhetnek szóba (pl. tud-e a mozgássérültek egyesülete segíteni valamiben, más településen milyen feltételekkel lehetne önkormányzati bérlakáshoz jutni..stb.)
ha nem bánja levelét és elérhetőségét továbbítom más szervezetek felé, sosem lehet tudni, honnan jöhet a segítség!"

~•~

Ha a csend beszélni tudna
Négymilliárd hangon szólna
Mindarról, mi bennünk rejtve él
Vágydal szólna száz szólamra
Minden gondolat dobolna
Millió szó összefolyna
Ezer nyelven kavarogna
S a világnak nem lenne titka.
• Adamis Anna •

júli. 17.
...és igeeen! szinte azonnal elaludtam én is Dani mellett 22:50-kor feküdtünk le... és csak reggel 4:37-kor keltünk fel! Juhúúú, de jóóó végre kipihentem magam - egy kicsit. Köszönöm a kisfiamnak 


~•~

Hálás köszönetem Kéry Zsuzsinak a türelméért, már így is tudtok segíteni, ha szeretnétek 😇😘
PayPal: marosvolgyi.krisztina@gmail.com

~•~
júli. 18.
Hazaértünk... hulla vagyok... Karcsi nincs jobban, sőt... a nővérkét legszívesebben elküldtem volna a jó francba... de inkább megcsináltam a feladatait, mert Karcsi csak nekem fontos úgy veszem észre, a dolgozóknak csak darab-darab... megfürdettem, ágyathúztam alatta, megborotváltam az ősbozontot a szája körül... enni továbbra sem akar, inni meg valami olyan vizet iszik, amibe a nővérek port kevernek... legközelebb viszek neki probiotikumot, mert az nincs a kórháznak...
Dani viszont nagyon jól tűrte mindezt  csak 3× ugrott ki a kocsijából... a kövön viszont nem tombolt, csak térdelve hintáztatta magát
~•~
Éjszaka minden szebb. Éjszaka a világ csak félig látszik, a többit meg hozzáképzelheted.
• Silvano Agosti •

Ezt sem véletlenül láttam most meg... Köszönöm az üzenetet 
Tehát nézzük szépnek a ma történteket! 
Végre bejutottunk Apához 
Végre sikerült rábeszélnem arra, hogy megborotválkozzunk 
Tisztábatehettem, megfürdethettem, megengedték, hogy tiszta ágyneműt tegyek alá  
Így magam ápolhattam a sebeit (külsőleg-belsőleg) 
Ráadásul a kisfiam is tündéri türelemmel várta meg, míg végzek 
KÖSZÖNÖM!   
Ugye mennyivel szebb így?! (...pedig ugyan azt írtam le...) 

~•~

júli. 19.
A korán fekvésben (3:37) az a jó, hogy utána korán is kelünk (4:55)😇😘

~•~

Holnap délelőtt Szent Rita... még csak megbeszélésre, mert pénteken az új neurológushoz megyünk!
Mérlegelnem kell, Karcsi nélkülem nem kerül haza a kórházból, Daninak pedig bízom benne, hogy jó lesz ismét közösségben, míg megtaláljuk - remélhetőleg végleges és BÉKÉS - otthonunkat, ahol újra együtt lehetünk mind... 
~•~
Legyen már végre egyforma idő! Ezek az ugrándozások hidegből-melegbe... kicsinálják Danit... ma nagyon kiabálós, fejpüfölős... 😢 😢

~•~

júli. 20.

~•~

júli. 21.

~•~

Nem tudom, mennyi időt kaptam arra, hogy szeresselek, ezért most szeretlek. Azt sem tudom, hogy meddig lehetek veled, ezért most fogom a kezed. Nem tudhatom, hogy mennyi ideig ölelhetlek, ezért most ölellek. Nem tudni, hogy meddig hallhatom a hangodat, úgyhogy inkább veled töltöm az egész napomat, csak hogy halljam a hangodat. Azt sem tudom, hogy mennyi idő jut még arra, hogy érezhesselek, ezért fontos nekem, hogy minél többet megérintselek. Csak azt tudom, hogy az első találkozásunk óta szeretem a lelkedet, s akármennyi ideig is lehetek veled, szeretném boldoggá tenni az életed. 
• Lippai Marianna •
Picit megnehezíti, hogy egyszerre két helyen nem tudok lenni...💔

~•~


~•~

júli. 22.

~•~

júli. 24.

~•~

júli. 25.
Ma a vörösvári polgármesteri hivatalban kezdtünk, mert 27-én lejár a rendszeres gyermekvédelmi... hosszabbításra adtunk be kérelmet, illetve az alpolgármester asszonnyal beszélni szerettem volna... le is jött és beszéltünk is, de semmi eredményt nem értünk el... továbbra is az az álláspontjuk, hogy amik vannak lakások, azokban milliós adosságot felhalmozó lakók laknak és nem tudják kirakni őket... sok gyerekkel... Ami a Csobánkai úton lévő akadálymentes üresen álló lakásokat illeti... folyamatban van a társasházzá nyilvánításuk, és mind a 4 lakást eladják... Segélyeket, amit lehet segítenek, de ennél többet nem tudnak tenni értünk, mert az önkormányzatnak erre külön nincs pénze, a vörösvári adófizetők pénzéből meg nem szociális bérlakásokat építenek. Értsük meg! Megértettük...
~•~
Most (11:50) hívtak a III. kerületi önkormányzati hivatalból! Szeretnének segíteni Meg is beszéltünk egy személyes találkozót, izgatottan és reményekkel telve várom. (júli. 31. hétfőn délután 17:30-ra)
~•~

júli. 27.


júli. 28.
Mi lehetne jobb, mint arra riadni éjjel, hogy habzó szájjal görcsöl mellettünk a gyermekünk?
Nesze neked korán fekvés...😢😔
(2:40)

 ...és újra...😢💔 
(4:21)

...na jó... 3 a magyar igazság - de a ráadásról lemondunk! 
(5:25)

Értem. Nem kívánságműsor... 
(6:09)

Tyű, de jó éjszakán vagyunk túl... frissen, üdén, kipihenten juhúú... mehetünk az Apához az intenzívre! 
De legalább van mivel! Köszönjük! 😇
(12:17)

Próbálom megtalálni a pozitívomot abban, hogy ma az ötödik rohamon van túl Dani... egyelőre még nem sikerült... és már csak 1 kúp van itthon 🙄🤔 Apához így nem merek vele elindulni...💔
(13:03)

Lesz ennek vége is valamikor? Délutáni szundiból ismét roham... felkeltettem 
(14:29)

Jelenleg ott tartok, hogy Daninak ma 6 epis rohamát aszisztáltam végig... és nem jutottunk be az intenzívre Apához, mert így elindulni sem mertem vele...
~•~

júli. 29.
És ismét kezdődik...

~•~

júli.31.
Epis roham...(2:52)

~•~


~•~

aug. 1.
Ez még kellett elalvás előtt... 
(bár most 1 órával korábban jött...)😶😞
(1:39)

~•~


~•~

Nem elég az éjjeli epis roham... ma alvásból telefonra kelt Dani ordítozva ismét harapta a saját karját, majd támadott engem is...

~•~

aug. 2.

~•~
Az élet "apró" örömei; számomra már az is, hogy Dani roham nélkül aludta át az éjszakát 
♡♡♡
~•~

aug. 3.

~•~

aug. 5.
"Boldog" névnap... ez minden, csak nem boldog...💔


aug. 8.

~•~

aug.10.

~•~


~•~

aug. 11.

~•~

Átmeneti otthonba nem szeretnék menni egy halmozottan sérült, vak gyerekkel, akinek minden változás trauma... a 16 éve alatt ez már a sokadik lakás, amit meg kellett szoknia, kitapasztalnia, hogy mi merre van... ezért keresek olyan lakást, vagy egy pici, de akadálymentes házat, ahol végre nyugtunk lehet, és élhetünk békességben, szeretetben és leginkább EGYÜTT 


Javíthatatlanul optimista vagyok, bár az élet pesszimizmusra szeretne tanítani, de nem hagyom magam.


• Vekerdy Tamás •

2017. június 1., csütörtök

Meglepetés, jó is... rossz is...

Hajnal 2 után aludtunk el...
Délelőtt két Angyal kopogtatott az ajtón, meglepetés vendégek, akik Daninak hoztak meleg ételt, és érdeklődtek Apa felől, lelki támaszt adtak, közben Dani is felébredt és kicsit Őt is segítették, hogy ne csak én legyek Vele 

Látogatásuk alatt megérkezett egy kedves Barátnőmtől is a csomag, amiben Daninak elküldte a szekrény aljában ránk várakozó nadrágot, ami az Apukájáé volt  Hibátlan, tökéletesen kényelmes Daninak, csak a szárát kell felhajtani, köszönjük szépen Rióka! (Apához már ebben vittem )

Ebéd után ismét visszamászott aludni a kisszobába... Én pedig telefonáltam néhány helyre... muszáj megoldáást találnom a további életünkre!

Délután pedig, mivel nem akadt segítségünk, ismét busszal (az egyik pont az orrunk előtt ment el, de így volt időm visszajönni a körömvágó ollóért és a szemüvegemért, amit vinni akartam, csak az agyam...) és villamossal (a negyedik volt alacsonypadlós) jutottunk el Apához 
Buszra várva...
A villamoson már nagyon álmos...
Aludni kéne, de hogy?
A legutóbbi látogatásunk még az intenzíven volt, ahol azt láttam, hogy szépen foglalkoznak vele és ennek is köszönhetően szépen erősödött, gyógyult, a hangulata is viszonylag jó volt, az állapotához képest 

A mai látvány az osztályra visszahelyezés után... SOKKOLÓ volt! :'( Az orrából egy vastag cső lóg, ami gézzel van rögzítve a fejéhez (gyomorszonda? :O ...mi történhetet?) ... a rengeteg epe kivezetéséhez... Egy nagyon undok nővér éppen ennek a tasakját ürítette ki, mikor megérkeztünk... majd számonkérő hangnemben kérdezte, hogy behoztam-e a férjem inzulinját? Mondtam, hogy mivel senki nem szólt róla, hogy vigyem... a férjem értékeit meg hazaküldték velem, nem értem, hogy miért nem telefonált nekem senki, hogy vigyem be? Kikelve magából, közölte velem, hogy ők nem azért vannak ott, hogy telefonálgassanak! Én pedig magamhoz képest is nagyon visszafogottan csak annyit feleltem, hogy ez érthető, én viszont nem vagyok látnok... tehát, ha nem szólnak, nem tudom, hogy a kórháznak szüksége van valamire a férjem ápolásához! Ezért is van megadva a kórlapon a telefonszámom... de köszönöm, hogy jelezte, így már tudok róla, és amikor legközelebb jövünk, behozom.

Értem, hogy sok a beteg. Értem, hogy kevés a fizetés. Értem, hogy kevés a nővér. Egy dolgot viszont nagyon nem értek; aki ezt a hivatást választja, az ezeket mind-mind előre tudva választja (vagy nem)... Senkit sem köteleznek arra, hogy ápolónőnek menjen. De aki így dönt, attól úgy gondolom az lenne a minimum, hogy a betegeket emberszámba vegye ( = érett embernek, felnőttnek tekint)! Mindenkinek lehet rossz napja... de nem a betegeken kell ezt levezetni! :(

Apa ismét nagyon gyenge állapotban, a szája kiszáradva, beszélni alig tud, de elmondta, hogy amikor felkerült az intenzívről, még maradnia kellett volna... itt hiába mondta, hogy nem kér enni, megtömték, mint valami libát, aztán lecseszték, amiért visszahányta az üvegbe az innivalóval... egész éjjel hányt 5 vesetálat hányt tele, mire komolyan kezdték venni, addig csak szídták, amiért hányni mer... (de tenni ellene nem tettek semmit). Majd mikor elsírta magát a tehetetlenségében és megaláztatottságában az orvosnak, akkor ledugták a gyomorszondát... azóta ott van és több zacskót töltött meg a váladék... Olyan elesett... hogy fáj a lelkem, ahogy Ránézek... Osztódni nem tudok, Dani nem maradhat velem sokáig az osztályon a szobában, meg ez ugye egy kórház... (de így is hősiesen viselkedett, mintha érezte volna, hogy most ne... KÖSZÖNÖM! ) Ugyanakkor Apát is nehezen hagyom ott, bár szerencsére az éjszakás nővér nagyon kedves volt. Az esti vizitnél a doktornő kérdezte, hogy iszik-e folyadékot? Mondtuk, hogy az előző nővér, kifejezetten megtiltotta az itatást, csak szájnedvesítést engedélyezett... A doktornő pedig azt mondta, hogy tessék itatni, mert nem kell, hogy kiszáradjon!
Kértem Neki olyan fecskendőt, ami az intenzíven is nagyon jól bevált, így amikor nem vagyok mellette, akkor is tud belőle szépen inni és nem folyik mindenhova, mint az üvegből... Megmostam a fogát, kicsit áttörölgettem... adtam Neki inni, és mondtam pár pozitív dolgot, amitől kicsit erősödhet, hogy ne csak szomorkodjon... Próbáltam sokat mosolyogni, miközben belül zokogtam és szívem szerint üvöltöttem volna... Persze gondolom Ő is pont így tesz... erősnek akar látszani, a fájdalmait elrejtve, hogy ne szomorkodjak miatta...
Hol van az én fájdalmam az Ő fájdalmához...(?)
Megbeszéltük, hogy beszélek reggel az orvosával... mert ez így borzalom... ha lelkileg nincs jól, a teste is nehezebben gyógyul...

Fájó szívvel hagytam ott, de Dani türelmetlenkedni kezdett, így muszáj volt, nehogy nagyon "belendüljön"... Elköszöntem Tőle és kifelé odamentem a nővérkéhez, kértem, hogy egy picit ha tud nézzen rá többet, mert nagyon maga alatt van... és szeretném hazahozni is!

A villamosra várni kellett, mert nem alacsony padlós jött most sem elsőre, Dani már azt sem tudta, hogy üljön a székében... hogy feküdhetne inkább benne... amikor elővettem a pulcsiját, akkor vettem észre, hogy a körömvágó készlet a táskában maradt és Apa kezén a körmöket nem vágtam le :( (ennyire sokkolta az agyam a látvány...)
A buszmegállóhoz érve egy nagyfiú várakozott az őszülő Apukájával ez bíztató volt, vagy ők is lekésték, vagy még nem ment el a busz, gondoltam magamban... beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy a nagyfia 33 éves és súlyos autista, akivel csütörtökönként uszodába járnak, onnan tartanak hazafelé... 21:47 kor jött is a busz, ott is beszélgettünk az Apukával, nagyon kedves Embernek tűnt első látásra is nagyon segítőkész volt... mielőtt leszálltak volna, a kezembe nyomott egy papírpénzt azzal, hogy "Nem akarom megsérteni, vegyen valamit a kisfiának, úgyis jön a pünkösd!"... és kedvesen, mosolyogva le is szálltak... Szinte megköszönni is alig volt időm, nemhogy felfogni... és akkor nem is néztem meg, hogy mit is adott... mert maga a gesztus is nagyon meghatott 
Mikor 22:35-re hazaértünk, és lepakoltam a cuccainkat, akkor láttam csak meg, hogy ez bizony nem 500-as, egy kis csokira, vagy valamire, hanem 10000 Ft. Talán jobb is, hogy nem a buszon sírtam el magam, mert így nem látta senki... KÖSZÖNJÜK! 

Nem tudom mi az, ami nem zsibbad rajtam, de legalább ott voltunk, és egy picivel jobbá tettük Apának a kórházban töltött idejét 

Szerk.:
Az esti fürdetéshez vetkőzve is fura volt Dani térde... kapott ugyan rá krémet, de nem sokat használt (szerintem) pedig azóta is kenegetem Neki... Pirosabb és ducibb is lett, a zuhanytálcába is nagyon félve mászott le a székről... védve a térdét... zuhanyzás után a szokásos ki be mászkálós órák száma is lecsökkent... 1× kimászott mellőlem a kanapéra, de nem sokkal később vissza is jött, aztán szépen el is aludt... két kezével átkarolva a karomat... 
Holnap vele is sebészetre mehetek... :'( 


2017. május 31., szerda

Ma 13 éve...

13 évvel ezelőtt a Szikla templomban Isten előtt fogadtuk meg egymásnak, hogy jóban, rosszban, egészségben, betegségben... azóta is így érzem, és tudom, hogy Te is
Köszönöm, hogy szeretsz engem és a kisfiunkat! Szerimeri Apa 

"Jobb a jelenbeli, naponta megtapasztalt, apró boldogság, mint a távoli jövőtől remélt hatalmas, ha most szemernyi sincs belőle."
• Thomas Hardy •

Délelőtt még reménykedtem abban, hogy Dani jobb passzban ébred, mint eddig... hiába... a fürdőszobában voltam, mikor azt hallottam, hogy a radiátorba veri a fejét és ordítozik... olyan szinten elvadultan viselkedett, hogy muszáj voltam nagynehezen rárakni a karjaira a tépőzáras karvédőket, mielőtt tovább sebesíti a harapásaival saját magát (...ez valami iszonyat... nem tudom megszokni és nem is akarom, hogy a saját testének ennyire ellensége lett) Hihetetlen számomra, hogy erre nincs semmi megoldás... Vagy alszik, vagy dühöng... Ennyi az élet számára?
Mikor lesz ennek vége? 

Apához szerettem volna bejutni, a felfekvés megelőzésére használatos gélt beszerezni útközben... de egy ilyen örjöngős napon Danival buszra gondolni sem... Szépen sütött a nap reggel, de napközben borongós lett az idő, és szakadt az eső délután, mikor arra gondoltam, még az ég is sír, hogy pont a mai napon nem jutok el Apához, mikor ma van a házassági évfordulónk... 
Senkinek nem kívánom ezt az érzést, hogy bár a testem nem bír osztódni a szívem kettészakad... az egyik felem húz Apához, és nem akarja egyedülhagyni a kórházban... ápolnám és azt szeretném, hogy ne érezze magát egyedül a bajban sem... 

Közben itt van a kisfiam, aki szintén nem maradhat magára, és alkalmas embert sem találok arra, hogy bátran itt merjem hagyni vele... Bevinni nem tudom... kocsink továbbra sincs, de talán célszerűbb lenne egy lakóbuszra cseréljük... akkor nem kellene ingáznom... csak leparkolni valami nyugodt helyen... 
Néha azt érzem, sokkal jobb lenne, ha ennek itt és most lenne vége, mert ELÉG! 

Ekkor hívott Apa egy szobatárs telefonjáról, hogy az intenzívről visszakerült 11 óra körül a sebészeti osztályra... de azóta sem foglalkozik senki azzal, hogy ott van... vizet sem kapott inni... fájdalmai vannak és se gyógyszert nem kap, se vénásan semmit... Menjek be és mentsem meg az életét, mert itt szó szerint megölik... 

Nem mintha eddig nem féltettem volna, még ez is... Most legyek okos, és oldjam meg, hogy ott is legyek, meg Dani mellett is... Próbálok pozitív lenni, néha sikerül is, de mostanában többnyire nem megy... A lelkigondozó számát hívtam, de 4 óra után már nincs bent és egy Atya vette fel... aki nagyon kedves volt és odament az Apához, megitatta, kért Neki szívócsövet az iváshoz... és megigazította a párnáját is, meg a lelkét is kicsit megnyugtatta... KÖSZÖNÖM ♥ 

Holnapra remélem kitalálom a tuti megoldást arra, hogy Danival bejussunk a kórházba ápolni az Apát!
Sokkal szebbnek terveztem ezt az évfordulót... talán jobb lenne, ha nem terveznék semmit, sehogy, akkor nem csalódásokról szólna az életem...


1. Ne emlékezz! – Engedd el mindazt, ami megtörtént. Úgysem tudsz rajta változtatni. Bízz benne, hogy úgy történt, ahogy történnie kellett. 
2. Ne képzelegj! – Engedd el, ami még jöhet! Úgysem tudod kiszámítani. Bízz benne, hogy úgy fog történni, ahogy történnie kell. 
3. Ne gondolkodj! – Engedd el, ami most történik veled. Nem számít, kik vannak körülötted, hol vagy, milyen hangokat hallasz, és milyen idő van. Semminek nincs valódi jelentősége. 
4. Ne vizsgálódj! – Ne próbálj meg bármit kitalálni, analizálni, túlvariálni és értelmezni. Hagyd, hogy minden menjen a maga útján. 
5. Ne kontrolálj! – Ne akard görcsösen, hogy valami megtörténjen! Az elvárásokkal saját csalódásaidnak ágyazol meg. Engedd el azt az illúziót, hogy rendelkezhetsz mások felett, vagy ítélkezhetsz önmagad felett. 
6. Nyugodj el! – Lazíts, itt és most. Lazíts, és érezd a végtelent. Lazíts, és engedd be a Fényt. 

Azt még nem tudom, hogyan kell ezeket végigcsinálni, de...

Addig is horgolok, míg ki nem dőlök, hogy legalább ez a bedolgozás megmaradjon... mert úgy tudom, hogy két ápoltra is egy ápolási jár... abból meg kb. senki nem él meg... albérletben meg főleg, nem hogy egy 3 fős Család...