2014. március 24., hétfő

Kerner Mariann: MÁS VAGYOK...

Kerner Mariann

Más vagyok...

Rám nézel, látod, hogy más vagyok, 
De testemben nekem is szív dobog.
Bőrömön érzem megvető pillantásod,
Úgy fáj nekem, emberi gyarlóságod.

Embernek születtem, pont ahogy te,
Vagyok én is a szüleim mindene,
Velem is több a világ, épp, mint veled,
Fordítsad hát rám lesütött szemed.

Szavaim néked tán nem szólnak szépen,
Mégis figyelj rám, hallgass, ezt kérem!
Nem beteg vagyok, egyszerűen más,
S hidd el, nekem is hiányzik egy társ.

Éppúgy, mint ahogy esténként neked,
Belesajdul a lelkem, ha a világ kinevet.
Ezért kérlek szépen, segíts nekem élni,
Az utcát járva ne kelljen úgy félni:

A sok szomorú, sajnálkozó arctól,
Elég volt már, sok is a kudarcból.
Nézz a szemembe, lásd más vagyok,
De szemem, mint a tiéd úgy ragyog.

Megszülettem, mert dolgom van itt,
S eléneklem szíved ki nem mondott dalait,
Ha egyszer meghallod a hangom a szélben,
Közel kerülök lelkedhez, tudom, és érzem.

Mert nekem minden kincsem ott lapul, 
Ezt hoztam én a másságommal vigaszul.
Hogy azt adjam néked, mi tőlem lehet tiéd,
Fogadd el őszinte szívem szeretetét.

Forrás: http://joversek.hu/
Kerner Mariann 2013.04. 29.
Szerzői és minden jog fenntartva

(Bízom benne, hogy a megosztásért nem haragszik meg rám!)

2014. március 5., szerda

március 5.

Legfrissebb "élményem" hazafelé a gyerekorvostól, patika...
Mivel eddig nem volt Daninak rendszeres gyógyszerigénye, ezért a közgyógy keretünk 6000.- (természetesen hamarabb merül le, mint kéne) a közgyógyra felírt TEGRETOL (epilepsziára adandó gyógyszer, ami amúgy ingyenes lenne) így már 272.- A pénztárcámban 2€cent kergeti egymást 2 hete.. jól elvannak, de ebből nem lesz kiváltva a gyerekem gyógyszere, és ha nem visszük haza, akkor holnap már nincs gyógyszere...

Mondom a kedves patikusnak, hogy a 2 doboz egyikéből vegyen ki 1 levéllel, mert a gyógyszerre szüksége van a gyereknek! Látja, hogy nem egy Aszpirinről van szó.. az egyenlegen még van 150 Ft az csak elég rá nem? Az nem úgy van, mivel 2 doboz van felírva a receptre, ezért vagy elviszek 2 dobozzal, vagy nem viszek el semmit. Mondom neki, hogy a bontott dobozt és a bontatlant beteszi egy dobozba a receptünk mellé, és amikor megjön a családim, akkor eljövök a maradékért és kifizetem egyben az egészet.

Az neki nem jó, mert mi a biztosíték arra, hogy nem hagyom ott a gyógyszert? Ha nem megyek érte, akkor neki kell kifizetni az egészet.. Ez nem az ő dolga, hogy megoldja a problémámat.

És valóban, nem az ő problémája, nem is az ő dolga.. Az állam dolga lenne, hogy annyi támogatást adjon az ilyen családoknak, amennyiből normálisan megélhetnek! Az ilyen szinten sérült gyerekek szüleinek mondjuk az ápolási díj helyett egy minimálbért, ugyanis bármilyen furcsa, ez nem napi 8 óra.. de mégis elég szarul fizetik!

A mögöttem közben megérkező várakozó hölgy hallva ezt a párbeszédet, -és látva rajtam, hogy az idegösszeomlás szélén állok- megkérdezte a patikus hölgyet, hogy mégis milyen összegről beszélünk?
Válasz 200.-
Akkor azt Ő kifizetné, és vette is elő a pénzét, hogy megoldja a helyzetet.

Én meg azt éreztem, hogy megnyílik alattam a föld :$
A nyugtára, amit a patikus adott a telefonszámát szerettem volna elkérni, de azt mondta nem szükséges, nem kéri vissza! Legyünk egészségesek és boldogok!

Nagyon régen sírtam.. legalábbis nyilvános helyen, vagy napközben.. leginkább éjszakánként szoktam, mikor a fiam már alszik.. de most, ott a patikában nem tudtam visszatartani.. hazáig és azóta is tart az áradat..

Tudom, hogy az én dolgom, és tudom, hogy senki nem kíváncsi rá, de nekem segít, ha kiírom magamból. (Ez van!) Akinek ez nem fér bele, az bátran töröljön az ismerősei közül, nem fogok megsértődni!
Szebb estét nektek!
SOHA ne kelljen ilyet átélnetek!
:'( rettenetesen érzem magam.