Eljött a NAGY nap...

A mai napra nagyon vártunk, reméltem, hogy sikerül végre megértetnem a doktornővel, hogy mi is a probléma. Dani viselkedésével itthon, és közösségben is, ön- és közveszélyes hirtelen kitörő dührohamaival... mivel telefonon nem éreztem, hogy érezné a súlyát ennek a dolognak. Többek közt ezért is vittem be neki az iskolai üzenőfüzetet is, hogy kézbevéve elolvashassa a legutóbbi 2 beírást (amit a korábbi bejegyzésemben ide is lefotóztam) átfutotta, de továbbra sem hiszem, hogy eljutott a tudatáig, miről van szó... ☹ Ugyanis személyesen is beszéltem neki arról, hogy Dani viselkedésében milyen változásokat tapasztaltunk az utóbbi időben... hogy mennyire agresszív lett, és a semmiből is kitörve ordítva szokott tombolni, radiátorba, szekrénybe, bordásfalba ... (amibe csak lehet) nagyerővel veri a homlokát sebesre véresre szakítva a bőrt rajta ... ☹
(Persze ott nem csinált semmi hasonlót sem, csak édesen puttyogott a kis kezével a száján☺szépen, türelmesen kivárta, hogy bemehessünk a rendelőbe) Miközben olvasta a beírásokat az üzenőben, mondtam neki, hogy én "EZT" nem szeretném, - mutatva a füzetére és a beírásokra - mert Dani nem ilyen! Erre azt válaszolta, hogy erről a kuttyogásról a kezén nem fogja a gyógyszerváltás sem leszoktatni, mert ezzel szórakoztatja magát Dani. Komolyan azt sikerült felfognia abból amit olvasott és abból amit elmondtam, hogy ez az ártatlan játék az, ami zavar?
(NEM BÍROM!) Leírva is előtte a GOND, szóban is elmondtam... "még szerencse", hogy lett egy tartós sminkem Dani jóvoltából (szerintem megérezhette, hogy enélkül ismét hiába minden szó, legyen az írott, vagy elmondott...)

Nem ez ami fáj, hanem a meg nem értettség!

és rámutathattam a rendelőben is, hogy talán nem a puttyogás itt a fő probléma, amit orvosolni kellene... mert ilyen monoklit nem csak én kaptam már, de a gondozók is, és a társai az iskolában sincsenek biztonságban mellette... Látszólag megértette... és megbeszéltük az új gyógyszer bevezetését és a Tegretol kivezetését Dani gyógyszerezéséből... Azt mondta, hogy a Levil, (amit most vezetünk be) teljesen mellékhatás mentes, de nem garantálhatja, hogy ettől megszűnnek ezek a gondok, és a vége akkor is az lesz, hogy oda kell visszamennünk, ahol a Perdoxot felírták Daninak.

Majd megkért, hogy kint várjuk meg a papírokat, ezért kimentünk a váróba...

Ahogy olvastam az ambuláns lapot hazafelé a kocsiban, az futott át az agyamon, hogy legközelebb valahogy fel kell hergelni Danit, mielőtt belépünk a doktornőhöz, hogy neki is "előadja a magánszámát" a rendelőben, akkor talán megérti miről is beszélek több, mint 1 éve... Gyanítom, hogy ha az ő gyereke lenne ilyen agresszív, akkor megértené mi a gondunk. Abból, amit a lapra leírt, nekem úgy tűnik közel sincs a megértéséhez... mert ha értené, nem írt volna le ilyen böszmeséget az ambuláns lapra:

Sikerült kiváltani az új gyógyszert, amit elvileg közgyógyra írt fel, de gyakorlatilag mégis fizetni kellett érte.. mielőtt rászokatnám a gyereket, gondoltam átolvasom a benne található írást...

... még szerencse, hogy mellékhatások nélküli az új gyógyszer ... mi lenne, ha lenne is mellékhatása? Merjem leváltani a régit, vagy ez még rosszabb lesz, mint a Tegretol? ☹

Összegezve a látogatást... inkább nem mondanék semmit (de kb. ez lenne a mondandóm rövid, és tömör lényege: #&@{@{&@{&@@&#@{][#{>&<{}°˛°˘`@äĐ]) 

... mert én már csak ilyen elégedetlen vagyok ...