Gondolkodtam, hogy írjak-e, vagy inkább ne panaszkodjak tovább, mert értelme semmi.. de valahova muszáj kiírni magamból azt a mérhetetlen fájdalmat, ami a tehetetlenségemből adódik. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni a tényt, hogy a fiam nem tud miattunk iskolába menni. Tanköteles, egészséges (a fogyatékosságait nem nézve, amik ugye adottak, de nekem nem betegségnek számítanak) és itthon van velem, mert nincs pénzem arra, hogy felhordjam a Svábhegyre :-(
Segítségek, amiket sikerült elintézzünk ezalatt az idő alatt:
- Önkormányzattól igényeltünk rendkívüli gyermekvédelmit (ma meg is kaptuk, 10 ezer forint) ami egy egyszeri segítség. Köszönjük szépen! :-)
- Illetve a lakásbérlésre és rezsi költségben segítségre is adtunk be kérelmet, amiről már a határozatot megkaptuk, de a forintot még nem.. (elvileg az is 10 ezer forint lesz / hó)
Sajnos a szállításban mégsem tudnak segíteni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése