március 5.

Legfrissebb "élményem" hazafelé a gyerekorvostól, patika...
Mivel eddig nem volt Daninak rendszeres gyógyszerigénye, ezért a közgyógy keretünk 6000.- (természetesen hamarabb merül le, mint kéne) a közgyógyra felírt TEGRETOL (epilepsziára adandó gyógyszer, ami amúgy ingyenes lenne) így már 272.- A pénztárcámban 2€cent kergeti egymást 2 hete.. jól elvannak, de ebből nem lesz kiváltva a gyerekem gyógyszere, és ha nem visszük haza, akkor holnap már nincs gyógyszere...

Mondom a kedves patikusnak, hogy a 2 doboz egyikéből vegyen ki 1 levéllel, mert a gyógyszerre szüksége van a gyereknek! Látja, hogy nem egy Aszpirinről van szó.. az egyenlegen még van 150 Ft az csak elég rá nem? Az nem úgy van, mivel 2 doboz van felírva a receptre, ezért vagy elviszek 2 dobozzal, vagy nem viszek el semmit. Mondom neki, hogy a bontott dobozt és a bontatlant beteszi egy dobozba a receptünk mellé, és amikor megjön a családim, akkor eljövök a maradékért és kifizetem egyben az egészet.

Az neki nem jó, mert mi a biztosíték arra, hogy nem hagyom ott a gyógyszert? Ha nem megyek érte, akkor neki kell kifizetni az egészet.. Ez nem az ő dolga, hogy megoldja a problémámat.

És valóban, nem az ő problémája, nem is az ő dolga.. Az állam dolga lenne, hogy annyi támogatást adjon az ilyen családoknak, amennyiből normálisan megélhetnek! Az ilyen szinten sérült gyerekek szüleinek mondjuk az ápolási díj helyett egy minimálbért, ugyanis bármilyen furcsa, ez nem napi 8 óra.. de mégis elég szarul fizetik!

A mögöttem közben megérkező várakozó hölgy hallva ezt a párbeszédet, -és látva rajtam, hogy az idegösszeomlás szélén állok- megkérdezte a patikus hölgyet, hogy mégis milyen összegről beszélünk?
Válasz 200.-
Akkor azt Ő kifizetné, és vette is elő a pénzét, hogy megoldja a helyzetet.

Én meg azt éreztem, hogy megnyílik alattam a föld :$
A nyugtára, amit a patikus adott a telefonszámát szerettem volna elkérni, de azt mondta nem szükséges, nem kéri vissza! Legyünk egészségesek és boldogok!

Nagyon régen sírtam.. legalábbis nyilvános helyen, vagy napközben.. leginkább éjszakánként szoktam, mikor a fiam már alszik.. de most, ott a patikában nem tudtam visszatartani.. hazáig és azóta is tart az áradat..

Tudom, hogy az én dolgom, és tudom, hogy senki nem kíváncsi rá, de nekem segít, ha kiírom magamból. (Ez van!) Akinek ez nem fér bele, az bátran töröljön az ismerősei közül, nem fogok megsértődni!
Szebb estét nektek!
SOHA ne kelljen ilyet átélnetek!
:'( rettenetesen érzem magam.