április 28.

Elég tré a helyzet, de csak azért sem leszek szomorú! Beszélgetek emberekkel, nekik sem jobb az életük... csak másként, más nehézségekkel küzdenek.. Ez most egy ilyen világ, ehhez kell alkalmazkodni, ha tenni ellene nem tudunk, akkor a körülményeinkhez képest kell a legjobbat kihozni belőle! Nem gondoltam sosem arra, hogy egy közösségi portálon oda jutok, hogy segítséget kérjek ... de más gondolt rá, és javasolta, hogy tegyem meg.. hátha..
(ennél cikibbet eddig nem éltem meg..)

Ildikó, egy kedves Anyuka úgy gondolta, ha anyagilag nem is tud, de valamilyen módon mégis szeretne segíteni nekünk, és a blog olvasása.. a beszélgetéseink után azzal a kérdéssel állt elő, hogy tehet-e ki egy segítség kérő megosztható írást .. hátha olyan is elolvassa, akinek lehetősége van a segítségnyújtásra.. Eleinte nem akartam, mert úgy gondoltam az én bajom, nem másoknak kell megoldani, hanem nekem magamnak, ahogy eddig is! De addig győzködött, hogy van az a helyzet, amikor már nem szabad szégyellni .. és igenis szólni kell, és kérni kell!
Hát rábólintottam.. Ha nem is abban amiben segítséget kértem, de másban igen érkezett segítség.. nem, nem anyagi (ez nem is meglepő, hiszen akiket ismerek.. szintén nem milliomosok..) de EMBERSÉG-ből kaptam sokat! Persze az is kiderült, hogy kik azok, akiknek egy kóbor kutya/macska, vagy egy menhely támogatásának megosztása... vadidegen embereknek nyújtható segítség posztolása fontosabb, mint azoké, akiket személyesen is ismer..
(Ez is érdekes volt számomra.. kissé megdöbbentő is.. de mindenesetre tanulságos!)
Tehát kikerült ez a kép .. és 2 nap áram (+1 nap kaja) mentesség után, azért csak sikerült (a magam erejéből, nem segítség által) feltölteni a villanyórát :-)

Köszönöm Ildikó!