Roham...

A legutóbbi roham 2013. december 25-én volt, akkor kórházban voltunk pár napot, megfigyelésen... 2014 január elején befeküdtünk kivizsgálásra is... akkor beállították Daninak a Truxal és a Tegretol gyógyszereket, azaz elkezdték, és otthon kellett emelnem az adagot a jelen állapotra fokozatosan.
Egészen eddig nem is volt semmi gond.
Ma az esti fürdetéshez készülődve viszont .. ismét jött az erős pislogás, fej hátrahajtás, görcsös megfeszülés és a szülők aggódása, azon, hogy meddig tart ez a roham?
Kell-e Diazepam, vagy nem kell?
Daninak átélni sem lehet egy élmény, bár nem tudom mennyit fog fel az ilyen eseményekből...
Szülőként látni a gyereked ebben az állapotban... valami leírhatatlan érzés, félelem, aggódás, segíteniakarás, tehetetlenség érzés, de közben mormolod magadnak, hogy erősnek kell lenned, nem mutathatod ki az aggódásod, nyugalom, hogy a gyereked is megnyugodjon... észnél maradni, hogy ne ess pánikba! (Hiszen az kinek jó?)
Végül a Diazepam mellett döntöttem. És mellé feküdtem, hogy érezze az ölelésem, és nyugodtan aludjon el...


Szerk.:
Reggel eddig Ő keltett hajnalban és izgatottan várta a sulit :-) Most én ébresztettem 8 előtt, hogy készülődjünk a suliba, vagy maradjon itthon(?) Úgy láttam jól van, így ment suliba, boldogan csak kicsit álmosabban...