Közösségi élet felfüggesztése...

Felhívott az intézmény vezetője, hogy Dani a csoportban megharapta az egyik társát, a gondozónak pedig monoklit ütött a szemére, ahogy felcsapott az egyik dühöngése közben... Megrongálta a székeket... Mivel a társaira és a gondozóira veszélyt jelent így felfüggesztik a közösségben való részvételét, azaz ne vigyük addig, míg ezt nem tudja orvos kezelni és veszélyezteti a közösséget.

Várható volt ez a beszélgetés, hiszen itthon sem ismeretlen ez a viselkedés tőle... nem csak másokra, sajnos magára is veszélyes ilyenkor, semmi más nem használ, csak az, ha szépen halkan beszélek hozzá, és lefogom a kezét, hogy ne hadakozzon közben...
Az múlt éjszakát a viharra foghatnám, de vihar nélkül is pont így szokott dühöngeni, ha jön ez a roham nála...
Időpontunk ugye június 22. 14:00-ra van az epilepszia centrumba...
A neurológusunk valami csoda folytán most elérhető volt, de időpontot csak június 20. 10:30-ra tudott adni az EEG-re is és annak eredményével tudja csak megvizsgálni (ha időpont nélkül mennénk pl. most oda, mivel hétfő van és rendel is délelőtt, akkor meg leharapja a fejem, hogy mit képzelek... és elküld). Állítása szerint ő mindig elérhető amúgy, minden betege eléri csak mi nem, és egyáltalán nem érti, hogy miért nem telefonáltam korábban, de az elmondottak alapján ő ezzel a helyzettel nem tud mit kezdeni, mert ez nem az ő szakterülete. Ő arra tud kezelést nyújtani, hogy a gyereknek ne legyenek epilepsziás rohamai, a továbbiak, azaz a közösség veszélyeztetése már pszichiátriára tartozik.

Sajnos nem csak a közösségre, de magára is veszélyes...

Szép kilátások... hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű pozitívan hozzáállni a helyzethez...