Hazaértünk Szüleim segítségével Danival a kórházból... Apa túl van a műtéten, és az intenzíven próbálják megmenteni az életét, ha már a lábát nem sikerült... (a bal lábán lévő fekélyt pár napja pucolták ki a sebészeten, szépen gyógyulni kezdett, majd tegnap begorombult, feldagadt a lába és üszkösödni kezdett, olyan sebességgel, hogy nem maradt más megoldás, mint térd fölött levágni, hogy az életét megtudják menteni... Nagyon erős bakteriális vérfertőzést kapott, és ha nem műtötték volna meg, akkor a holnapot sem élte volna meg (ezt mondta az orvosa) és hozzátette, hogy így sem bíztat, de legalább esélyt kapott a műtéttel...
Nem tudom mit mondhatnék, az erőm rég elfogyott és nem már nem bírom (elég régen)... Dani miatt próbálom magam rávenni, hogy reggel felkeljünk, de már sok értelmét nem látom... Közben a fejünk felett a kiköltöztetés is a nem tudom miből és azt sem, hogy hova... Sokan írjátok, hogy csodáltok, meg nem tudjátok, hogy bírom... SEHOGY, nem kell engem csodálni, mindenki akinek van gyereke, tudja, hogy mindent megteszünk értük, míg csak dobog a szívünk... (nekem most belahasad abba, hogy a kisfiam szétveri a saját fejét is, és magában is kárt tesz, de ma végre megkaptuk az időpontot az MR vizsgálatra június 28. előtte még az altatóorvoshoz be kell jussunk Danival (valószínűleg 23-án, de még hív a doktornő) SENKINEK nem kívánom, hogy csak hasonlót is átkelljen élnie, mert ez iszonyú! Apába próbálok lelket önteni, ehhez 3 nyugtatót vettem be, hogy legalább ott ne bőgjek... Szóval nem, nincs erőm, és kitartásom... Szeretném, ha ennek az egésznek, amit földi létnek hívunk végre vége lenne! Azt sem hiszem, hogy ezt az életet én választottam magamnak... és azt sem tudom mivel érdemeltük ki ezeket, de ELÉG VOLT!💔😭
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése