Az ápoló azzal fogadott, hogy beszélnie kell velem... a levegőt nem tudtam, hogy vegyem, erre csak annyit akart mondani, hogy hozzak a férjemnek borotvát, mert hát mégse lehet a viziten ilyen torzomborz... akkora kő zuhant le a lelkemről... Mondtam neki, hogy engem így ne ijesztgessen, mert elég labilis az idegrendszerem mostanában! Csupa jót mondott Apáról, szép a kötés a lábán (nem véres, nem levedzik...) szépen megfürdette, tiszta ágyneműt kapott, az állapota is javult mára, már beszélgetni is tudtunk! Nagyon erős és pozitívan áll hozzá a történésekhez.
Kérdeztem, hogy szóljak-e valakinek, hívjak-e be valakit? Esetleg olyat, akivel én nem beszélek? De azt mondta senkit nem kell behívni se, meg felhívni sem, csak én menjek be hozzá, amikor tudok! Danit sem vihetem be magammal, az ajtóhoz sem...
Nekem örült, a sok pozitív energiát vittem neki, amit kapok mindenkitől, aki tud rólunk... (a negatívakat törlöm folyamatosan!)
Átadtam neki az összes jókívánságot és azt is, hogy milyen sokan imádkoznak velünk a gyógyulásáért és a kitartásunkért, meg Daniért! ♥
Azt láttam, hogy jólesik Neki, és köszöni szépen Ő is! ♥
Gyógyulni akar és fog is! Minden pozitív dologról értesítettem, mondtam, hogy az itthoni gondokkal most ne is foglalkozzon, gondolatban sem, mert megoldunk mindent, mire hazajön találunk akadálymentes lakást (Daninak sem kell lépcsőzni, meg zuhanytálcában térdelve fürdenie) Csak arra fókuszáljon, hogy gyógyuljon meg szépen! ♥ Holnap még nem tudom, hogy jutok be Hozzá, de az biztos, hogy megoldom!
Elmondhatatlanul hálás vagyok amiért ilyen sokan imádkoznak velem Karcsiért és Daniért!
KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!
♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése