2017. február 6., hétfő

El sem hiszem, de haladunk előre! ☺

"Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek."

Neil Armstrong szavait mindenki ismeri, esetünkben ez úgy néz ki, hogy ... hatalmas haladás a mi kis világunkban ☺

Ma sikerült eljutnunk Danival a laborba és levették a gyógyszerszinthez szükséges vért Tőle, természetesen egy hang nélkül, nagyon ügyesen tartotta a kis kezét és mosolyogva várakozott velem utána is mosolygott és édesen magyarázott egészen hazáig. 
Már ez is öröm volt, de ez még semmi!

Hazafelé rámtelefonáltak, hogy mehetünk a családsegítőbe, mert van egy kis péksüti, amit eltudunk hozni.
Ugyanis vannak olyan pékségek, akik nem kidobják a nap végén megmaradt árút, hanem odaadják a rászorulóknak. Nem arra gondolnak, hogy akkor kevesebb lesz a vevő a friss árúra, hanem arra, hogy aki szegény az a frisset úgysem tudja megvenni, és segítenek KÖSZÖNET NEKIK!
Ma egy táskányi magos zsömle, buci, kalács, diós patkó, pogácsa kifli vegyesen várakozott ránk ☺

Itthonról telefonon SIKERÜLT BESZÉLNEM A DOKTORNŐVEL! Megemlítettem neki (ismét) a Tegretol leváltását valami más gyógyszerre, ami kevésbéteszi agresszívvá... Azt mondta veszélyes leváltani, mivel a rohamait megszüntette... de menjünk be időpontra és megbeszéljük, mit és hogyan. (Na ez az ami csodaszámba megy, ráadásul még kedves is volt!) Beszélgetés után kapcsolt az ambulanciára is, és kaptunk időpontot (2017.03.13. 9:00). Hipp-hopp és itt is lesz. A nyáriszünet idejére talán mehetünk iskolába is ☺

Örüljünk már egy kicsit!

Ha lenne nyomtatónk én tuti nyomtatnék párat, mert jó az ha van ☺ főleg a borús, szürke napokon ☺


Nincsenek megjegyzések: