Úgy szép az élet...

... szóval értem én, hogy jó az, ha zajlik, de néha jól jönne egy kis szabi, vagy jutalom unalom...

Az iskolában szerzett sérülése... fejelte a bordásfalat... ☹

Ki ne örülne ilyen beszámolóknak a gyerekéről? ☹

Délután villámlátogatásra hazanézett Apa ♥ (értsd úgy: fürdettem, törülközés közben telefonon beszélt... majd pakoltunk (szennyest be a kocsiból, tisztát a táskájába, kaját, amit frissen sütöttem neki) és ment is vissza...☹ mert reggel 9-re lerakón kell lennie!)
Mikor elment Apa, vittem be Daninak a kaját tálcán, amit dühöngve kivert a kezemből, szerencsére nem az egész landolt a tálból a szőnyegen... ☹
...de kb. 10 percig bármit csináltam vele, nem állt le... próbáltam fékezni, lefogni, hogy ne tudjon magában még több kárt tenni, de az én erőm, az ő erejéhez képest sehol nincs, amikor ez a dühöngés előjön belőle... ☹
Ordítva verte a fejét ököllel... már tiszta piros lett a bőre is a homlokán tőle, akkorákat vert magára,
fejelte a szekrényt, a falat, ütött vert ahol ért... a kerekesszékét összecsukni felnőttként sem könnyű... Daninak most fél kézzel sikerült olyat verni az ülő rész alá, hogy összecsukta vele...

A kezem nem tudtam jól lefotózni, de úgy megnyomta a kis ujjai helyével (baromi kemény csonkok a bőre alatt) hogy bedagadt és nagyon fáj a kézfejem felső része, elszíneződött a bőr...
állatira fáj, olyan, mintha eltörte volna a kézközépcsontjaimat, mindezt csak azért, mert az állát lefogtam, hogy ne téphesse tovább a karján már vérző sebeket...
De ráérünk még lecserélni a gyógyszert... nem olyan sürgős ez, hogy ne várjuk ki az időpontunkat...
nem a doktornő szenved vele, nem neki fáj a látványa is... nekem annál inkább...
Nézni tehetetlenül, ahogy a gyerekem magát roncsolja... bénító, olyan légszomjam lesz tőle, hogy levegőt alig kapok, és szorít a mellkasom ☹
Majd a tombolás végére érve, ahogy érkezett a semmiből, úgy illan is tova ez a dühöngős énje... és újra egy mosolygós, bújós, csacsogós kisangyalka... amilyen amúgy alapjáraton is volt mindig ♥

Kb. egy örökkévalóságnak érzem a március 13. reggel 9 óráig tartó "röpke pár napot"...kimerültem asszem...