Reggeli után felhívtam az ajánlott orvost, aki nagyon kedvesen megnyugtatott és azt mondta, hogy bátran emeljem csak fel 1-1-re azt a gyógyszert (Perdox), amit a Tegretol mellé kapott Dani, mivel az ő termetéhez, korához a fél-fél csak a "beszoktatáshoz" szükséges adagolás... nos, ma így adagoltam a gyógyszerét és nem is dobálta a bútorokat sem. Viszont azt is mondta a doki, hogy ő sajnálja, de nem tud minket gondozni...
(Igen, a többesszám nem királyi, nekem is szükségem van némi támogatásra idegrendszerileg... kissé leroggyantam az utóbbi időben ettől a látványtól és egyéb tényezőktől, amik "könnyítik" a mindennapjainkat)
Tehát marad az Ilka utca? Vagy bevállalom a Budai gyermekkorházat, ahol már voltunk egyszer a doktornőnél és akkor azt mondta, ha szeretnénk, szívesen vállalja Danit. Gondoljuk át, és amikor úgy érezzük, jelentkezzünk... Mivel nem minden héten kell menni neurológushoz -remélem-, ezért megfontolandó, hogy akkor, amikor kell, egy szimpatikus doktornőhöz viszem, vagy oda, ahol kb. azt érzem, hogy elnézést kellene kérnem azért is, hogy élek...
Mindenesetre egy gyógyszerszintet nézetek Daninak a biztonság kedvéért, utána még mindig eldönthetjük, hogy merre tovább.
Telefonálások után ismét jött Danihoz a gyógytornász és azt kérdezte, hogy masszíroztam Danit? Mert úgy érzi, hogy lazábbak az izmai a lábában ☺
(Kell ennél jobb visszajelzés?Végre valami jót is csinálok)
Talán még az, mikor a masszír végén megköszönöm Daninak azt, hogy segített nekem, és együttműködő volt közben... átölel és megpuszil ♥
Este is egész szemet adtam neki, és időben aludt el... békésen alszik, mosolyogva. ☺♥
Köszönöm! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése