Halogattam, hogy kiírjam-e, vagy majd csak utólag, ha már megtörtént... de eddig bítram írás nélkül.
Ha hiszitek, ha nem BOLDOG VAGYOK! ♥ Hálás, és ismét reménnyel teli!
Történt ugyanis, hogy nagyon magamalatt voltam, ki is írtam, hogy megint zúzdában érzem a lelkem, az életünket... többen meg is osztották a bejegyzésem. Beszélgettünk próbáltatok bátorítani, hogy ne adjam fel, bízzak, és ne hagyjon el a hitem, mert biztos lesz megoldás, ha nem is úgy, ahogy terveztünk, ha nem is az "álomház" lesz a mienk... Amiben már terveztem a függönyöket, a karácsonyfa helyét, az adventi koszorút, a konyha illatait... a MINDENT... hogy fogom csak áttolni Danit reggeli után az iskolába, és miként megyek érte délután... Mindez füstbe ment terv lett, a derült égből villámként belémhasító telefon után, amiben közölte velem az "álomház" tulaja, hogy mégsem adja ki nekünk a házat... Akkor azt éreztem becsaptak, megaláztak, és megtaposták a szívem... Sírtam? Igen! Miért? Mert mást nem tudtam tenni... tudom, hogy ez nem megoldás semmire, de van az a helyzet, hogy... :'(
Majd csütörtök este csörgött a telefonom. Kiss Zsuzsi hívott fel, hogy ÓRIÁSI ÖRÖMHÍRE VAN!
Először azt hittem talált valami albit, hiszen Ő is aktívan vesz rész a keresésben. Amit mondott... szinte még most is felfoghatatlan számomra. Egy üzenetet adott át VALAKITŐL, aki nem kívánja felfedni kilétét, "csak" segíteni szeretne, mert látta a megosztást, és olvasta a blogot is.
Arra a döntésre jutott az olvasottak után, hogy anyagilag segíti a következő 1 évben azt, hogy legyen hol laknunk. Ismeretlenül is segít nekünk, úgy érzem, hogy Isten meghallgatta az imáinkat, és elküldte hozzánk ANGYALAIT.
Nem is ismerem, (vagy pont azért nem akarja, hogy tudjam ki Ő, mert ismerjük egymást? Nem tudom...) de ismeretlenül is HÁLÁS vagyok, hogy segít nekünk talpraállni!
♥ NAGYON BOLDOG VAGYOK! KÖSZÖNÖM! ♥
Már "csak" egy helyet kell találnunk, ami hosszútávra az Otthonunk lehet! ♥
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése