Korai volt az öröm... lehet, hogy nekünk nem is jár?

Isten malmai lassan őrölnek azt szokták mondani... Most telefonált az a hölgy, aki kiadta volna a lakását nekünk a sulihoz közel... MÉGSEM ADJA KI.
Az a bizonyos malom most engem akar őrölni úgy érzem...
Kezdődik minden előlről... Továbbra is keresünk lakást a sulihoz közel Pilisvörösváron... kerekesszékes gyerekkel, és régóta szobatiszta kiskutyával...
>> OLX-es hirdetésünk ITT olvasható <<
Az esélytelenek nyugalmával, jó lesz télen az utcán... a legszebb az benne, hogy a másik lakást amit korábban néztünk meg, már kiadták másnak akik be is költöztek... (ez persze kicsit sem zavarja ezt a tulajt, aki szombaton még kiadta volna nekünk azt a lakást amire vágytunk.. a suli mellett...)

Biztos nagyon rossz ember vagyok, amiért ennyire nem jönnek össze a dolgaink... Jön egy kis remény a jobb életre, majd elviszi a keleti szél, és besöpör minket a szakadékba...
Jó lenne, ha ennek az egésznek végre végleg vége lenne...
A lelkesedésem az évek alatt egyre csak fogy, a szívem szakad, a lelkem fáj... a sebeket foltozzák az apróbb örömök, de sosem tudok tiszta szívből örülni, mert minden örömben ott van a következő lépéstől való félelem... Ha egy kis öröm ér azt rendszerint mindig nagy bánat követi.
Amit érzek, azt most nem tudnám leírni... :'(